Társas magányban élni!?! (beszélgetős fórum)
Ez így igaz, sőt,
aki önmagát nem szereti, az mást sem tud szeretni.
Szívesen összefutnák egyetlen eggyel, de lehet, hogy nem erre a Bolygóra születnek?
:D
Van egy ismerősöm, amit mond - vagy ha tetszik jósol - előre, az mindig beigazolódik.
Tavaly azt mondta, ha "felnevelem magamnak" a páromat, akkor még lehetek boldog.
De én nem akarok még abba is energiát ölni, hogy HELYETTE fejlődjek!!!
Ugyanis a kapcsolatot is én tartottam össze, akarattal, még az életét is én egyengessem előtte?
9 évvel idősebb nálam, ez így azért meredek...
:)))
Egyik se tökéletes.
De van különbség férfi és A FÉRFI között. Ez utóbbi talán, ha évente ezerből egy születik...
Hm...
Lehet, hogy akad kivétel, de vajon miért a férfit teremtette elsőnek Isten?
Mert minden Nagy Mű előtt készül egy piszkozat.
:D
Ez aranyos volt!!! :)))
Talán nem mind disznó, de az embernek meg kell találnia azt, aki képes feltölteni.
Sajnos, tudom, hogy miről beszélsz.
38 évesen öregebb voltam, mint most 61 évesen.
Hát, egyetlen egy pasi sem ér ennyit.
A lányaim folyton kérdezgetnek, hogy miért nem jövök össze egy jóképű pasival?
A válaszom: mert 10 dkg kolbászért nem fogok eltartani egy egész disznót.
:D
Júlia! Ne érts félre, mereven letojom az öregedést, meg a ráncokat!
Csak az riasztott meg, hogy EBBE öregedtem bele. 28 éves fejjel...
Puuuuuukkkkkkkadjon ki, mint a lufi.
Ezek szerint az önbizalma szenvedett csorbát, ezért aztán tönkre teszi családjáét is.
Frászt.
Azok csak a Bölcsesség jelei.
Szerezd be ezt a könyvet: Kortalan test, időtlen tudat.
Még előtted ez élet,
sőt, még előtted van nagyon ok élet.
Most még fájsz, meg rosszul érzed magad. Később rájössz, hogy valójában fiatal, nagyon szép nő vagy, aki élve eltemeti magát (ahogy én is). És jönnek majd férfiak, akikkel vagy lesz valami, vagy nem. Te boldogtalan leszel. A gyerek is. A férjed is. A lehetséges pasi is.
És eltelnek az évek... (ahogy nekem is :) )
És hidd el, baromi ijesztő, hogy felfedeztem az első ráncaimat, amik nem kicsit tudnak mélyülni, és már hiába keresem az elmúlt 10 évet.
Húúúúúúúúúúúú
Támadt egy hatalmas ötletem.
Lepd meg magadat is, meg a lányodat is virággal.
Ha megkérdezi, hogy kitől kaptátok, megmondod az igazat, "attól, aki nagyon szeret bennünket."
És még nem is hazudsz, mert a lányodat tuti nagyon szereted, most már csak magadat kell szeretned.
Ugye, van a közelben virágbolt?
Döntöttem, de még korántsem tudom, leszek-e elég erős tényleg véghezvinni. Mert nálunk ez már nem az első ilyen döntés, de mindig könyörgés, sírás, csak még egyszer volt...
Ő nem a gyerek után változott, hanem már előtte. A fiam nem tervezett volt, hanem a részéről szándékos, ha érted :))) 21 évesen szültem.
Gondoltam a család megváltoztatja, de nem.
Speciel a nyakamat merném tenni rá, hogy ma nem hoz sem nekem, sem a lányának virágot!
Fogadunk??????? :)
Hát nagyon szeretném, ha valamerre mennénk, haladnánk nem csak egy helyben toporognánk.
Az az érdekes, hogy mint ember jófej, ha kívülről próbálom meg vizsgálni, akkor jól néz ki, rendben van...el lehet vele lenni és nincs gond. De ha a kapcsolatait nézem, mindegy, hogy az anyukájával valót vagy a munkatársaival valót vagy bármelyiket, onnan látom, hogy baj van, benne van a baj! Nincs barátja, szerinte mindenki bolond, ostoba, a lányok k...vák, a pasik idióták! :S Bármibe kezdek, azt kineveti...de ő soha nem kezd el semmit! :D
Ez tetszett Júlia! :D
Hát a mostani eszemmel már én is egészen másképpen tenném a dolgokat. De ez van, kár a múltat okolni, a hibákat keresni. Elcsúsztunk és kész. Hogy pontosan mitől és miért meg hogyan? Kit érdekel...
Nem volt atombiztos a kapcsolatunk, de szerettük egymást és már 3 éve jól elvoltunk. Ha akkor megkérdezel, nem tudtam volna nagy hibát mondani. De most most van...és ez van, ezt kell megoldani!
Valahol olvastam, hogy a kapcsolatok, így párkapcsolatok is, nem azért vannak, hogy boldoggá tegyenek, hanem azért, hogy tudatossá.
Egy másik "kedvencem", hogy az az igaz társunk, aki megmutatja a lélek legsötétebb éjszakáját.
Hm... Lehet, hogy küldök virágot az exnek? :-)
Igen, ugyanez, detto. Csak mi 11 éve gyűrjük egymást. Vagyis ő engem. A fiam 7 éves. És most tulajdonképpen lelkileg készítgetem magam arra, hogy meglépjem a nagy lépést.
Az ember belerokkan. Hidd el nekem.
Igen sajnos ez így van. de ezért írtam, hogy esetleg "normális" keretek között lehetne beszélni. Azért talán csak van annyi a férjében, hogy egyszer az életben meghallgassa. Nem tudom mivel lehet hatni rá, ezért írom, ami eszembe jut :)
Mert szerintem nem feltétlen az a megoldás minden esetben, hogy váljunk el. Persze mindenki maga tudja, hogy mit érez, vagy gondol a saját kapcsolatában.
jah és nem azért írtam ilyen részletesen a "módszert", mert mindenki más hülye rajtam kívül :) Csak én pl hajlamos vagyok indulatból ordibálni akár és az aktuális dolgok helyett minden sérelem eszembe jut. Sajnos ez nem egy "kifizetődő" módszer :)
El fogunk menni és remélem igazad lesz! Én nem tudom irányítani a beszélgetést, állandóan vakvágányra futunk és ez az, ami miatt már kedvem sincs dumáli vele. Meg kell hallgatni mit reggelizett, ebédelt, mit nassolt, hogyan telt a napja...aztán amikor én is mesélnék valamit, akkor CSEND, fáradt vagyok! :D
Egy idő után beleun az ember.