Tanárverés (beszélgetés)

igen ebben igazad van

én is sportoltam 17 éves koromig. és tesóm is. ne félj mire hazaértünk lógott a nyelvünk

nem volt idő ordibálni

na igen ez igy van

aztán itt van még egy másik.

régen az emberek vagyis a szülők még egymást is tisztelték. anyám apám olyan mintaszerűen beszélt egymással hogy ma már csak lesek,hogy ilyen is van?

ezt látva az ember is igy próbált viselkedni.

ma ellenben azt látom hogy a család mint a kutya meg a macska

megcsalások válások stb....

akkor ha magunk nem állunk elő jó példával hogy várhatjuk el a gyeretől hogy tiszteljen ha azt látja nap mint nap hogy a szülők egymás sérelmeit boritják a másikra.?

az a baj hogy a gyerek sok esetben a hegyibeszédre magasról tojik. mint ahogy én is anno mikor anyám nekem állt és mondta mondta...

és magamból kiindulva hogy lehetne másképp ez a saját gyerekemnél?

hát sehogy.

az első az hogy a gyereket kiskorában születésétől fogva kell neveln. nem lehet semmi olyan fontos, mint hogy odafigyeljek a gyerekre, és tudjam a határait korlátait. sok gyereket nem 10 évesen kell nevelni. akkor már nem lehet.

és hát egy gyerek sem halt bele ha egyszer-egyszer hangsúlyozom. tényleg nem rendszeresen kapott egy nyaklevest.

egyszer én is mondtam anyámnak egy csúnyát kb 10 évesen. erre fater olyat levágott hogy a fal adta a másikat. soha többet nem mondtam csunyát anyámra.

de ha legyint akkor visszaélve a helyzettel, legközelebb még rosszabbat mondok.

vagy nem figyelnek a saját gyerekükre.annyira magukkal vannak elfoglalva.

és mire kiszurják hogy baj van akkor már késő

szerintem a jó szülő meg tudja tanitani a gyereknek mit szabad és mit nem és mikor hogy kell viselkedni. régen sem volt másképp.

emlékszem nagyanyámra mikor még 8 éves lehettem mesélte ha jött haza az ura és a gyerekek ha olyat tettek akkor már rohantak is a kukoricásba a nadrágszij ellen.

jó én nem mondom hogy igy kell.

de sokszor azt veszem észre sajna hogy a szülők kezdenek átesni a ló tuloldalára.sok esetben a tettük büntetés nélkül maradnak, igy a gyereknek kimondatlanul szabadkezet adnak

és továbbmegyek, a tanár rá mer szólni a gyerek sirva rohan haza és a szülő a tanáron áll bosszút. pedig nem a tanár a hibás.

vagy sok esetben a tanár kénytelen tűrni a gyerek retorzióját, mert ha beszól még őt küldik el. az én szüleim is dolgoztak.sok esetben 3 műszakban. és mégis odafigyeltek ránk.

ma sem dolgoznak többet mint régen. akkor most mi a gond???

én sem ütöm naphosszat a gyereket de (és most el lehet itélni)

ha olyat tesz vagy olyat mond bizony a nyakleves ott terem..

hát én esküszöm nem értem. én is voltam gyerek. sőt nagyon rossz gyerek voltam. mégsem jutott eszembe az hogy megverjem a tanárom mert pl meg akart buktatni

egyébként ez az én véleményem

hogy ebben nem a gyerek a hibás és nem is a tanár. sokkal inkább a szülő.

szerintem a mai szülők tisztelet a kivételnek, nem tudnak kellő szigorral bánni a saját gyerekükkel.

régen volt tisztelet.ma mi van?a gyerek a földön fetreng ugy hisztizik a szülő meg csak röhög hogy majd kinövi. aztán később megnevelné de rájön késő.

láttam én is olyan bölcsist aki a siró kortársát lehülyézte. anyja nevet és annyit mond,miután a gondozónő szól, á kicsi még....meg különben is multkor azt mondta a saját anyjára hogy egy rohadt büdös boszorkány.milyen jó hogy igy felvágták a nyelvét.majd kinövi nem lehet rá haragudni.és itt kezdődik. a gyereknek sok esetben minden el van nézve mert még sirni fog és lelki beteg lesz szegényke hadd ne mondjam hogy az én gyerekem ilyet mondott volna rám nem lenne feje

én nem mondom hogy az ember üsse állandóan de szigornak sok esetben nyomát sem látom. a gyerek meg azt tesz amit akar...

Sziasztok!

Az alapvető problémát abban látom, hogy a tanárok kezéből minden fegyelmező eszköz kivétetett. Ez pedig egyedül a neoliberális oktatáspolitika felelőssége. Ha egy tanárnak a buktatáshoz sincs joga, akkor vége a rendnek. :(

Annak idején bizony-bizony a renitens nebulók tenyere (az enyém is!) megérezhette a mutatópálca simogatását. Mit mondjak? - nem vált senki kárára. Nem mondom, hogy a testi fenyítés minden esetben szükséges, de sokszor használ.

Másik dolog: sorra zárják be a kisegítő iskolákat, mondván a "hátrányos helyzetűek" integrációja "mindent megold". Nos, nem old meg semmit! Sőt, a "jobb diákok" gyorsabb fejlődését gátolja, a "hártányosakét" sem segíti elő.

Én azt hiszem, nem ilyen súlyos a helyzet Magyarországon, mint ahogy azt a média beállítja. A cikkben leírtakkal sem tudok mindenben egyet érteni, mert igen is voltak régebben is hasonló esetek.

Én magam két esetben is voltam olyan "elvetemült", hogy kezet (illetve lábat) emeltem az oktatómra. Először egy hittanóra keretében történt, hogy a pap igazságtalanul MEGPOFOZTA egyik osztálytársamat, (egy kislányt). Az Ő védelmében ugrottam ki a padból és bokán rugtam a tanítónkat.

Így a további veréstől is megszabadítottam az osztálytársmat. A történethez hozzátartozik, hogy a plébános felkereste a szüleimet, és az igazságot elhallgatva jól bemártott. Így aztán újabb büntetést kaptam, bár itt már engem is meghallgattak.

Mindig tiszteltem a tanáraimat, különösen azokat, akiket mais TANÁR-nak nevezhetek. Ez egy életforma, egy hivatás, ha valaki nem érez elhivatottságot, csupán pénzkereseti lehetőség, munkahely az iskola, ha nem tud bánni a gyerekekkel - ne menjen pedagógusnak. Meggyőződésem, hogy az ilyen és hasonló esetekben, elsősorban nem a gyerekek a hibásak. Persze nem mindig a tanárokat, hanem ugyan úgy a szülőket és nem utolsó sorban a társadalmat is felelőssé kell tenni.

Régebben sokkal gyakrabban mondták ki, ma már a jogok ismeretében ritkábban vágják a gyerekek a képembe (na, nem tiszteletből!): nem számít, ha beírok az ellenőrzőbe, úgyis csak napközis vagyok.

Ezt nem a gyermek találta ki! Innentől kezdve meg vagyok lőve a napközis kollégáimmal a fegyelmezést illetően! Akkor némely szülő miről beszél?

Most az a gondod, hogy embert nevelj a gyerekedbol, aki szilard ertekrendszerrel helyesen felismeri, hogy minek jar az iskolaba, tiszteli a tanarait meg a tarsait, vagy olyan embert, akinek a lenyeg, hogy a meno vaganyok befogadjak maguk kozze?

Gondolod, mas normalis nincs a suliban, akivel majd megtalalja a kozos hangot, s meg normalis is?

Hat, ha ez akkora dilemma....

Ez tényleg nagy dilemma.Mert a szülő jót akar a gyerekének (ideális esetben).Mivel teszünk jót, vagy kisebb rosszat?Ha beleplántáljuk a helyes értékrendet...így gyermekünk tanulni jár az iskolába, és nem azért, hogy menő legyen társai körében.Ezzel azonban azt érhetjük el, hogy esetleg nem lesznek barátai, halálra cikizik az ún. menő srácok.

Az én gyerekem még ,meg sem született, de ez már most problémát jelent számomra.Hogy lehet az ilyesmit megoldani?

Igaz, szűrni kellene, hogy ki legyen a pályán. Vannak alkalmatlanok, legyen az kezdő vagy gyakorlott pedagógus.

De nem fordulnának elő ilyenek, ha mindenki tisztességesen meg lenne fizetve, s meg tudna élni a fizetéséből, nyugdíjából. Ez viszont a mindenkori kormány szégyene...valljuk be!

Abban egyetertek 50csillaggal, hogy a tarsadalomnak is felelossege ez, ahogy mostanaban eldegelunk, eleg sok a felelotlenseg. Errol egy konyvet lehetne irni, kezdve a csaladi elettol a media hatasan at az egyeni felelossegig.

Nem jo, hogy az iskolaban eltolodik az oktatas-neveles aranya, ott oktatni es tanitani kellene, nem pisit takaritani a lampaburabol(!?)

A videon meg latszik, hogy szegeny oregur sem volt a helyzet magaslatan. Jo lenne szurni is, hogy ki valo ma pedagogusnak. Lehet, hogy a fizika a kisujjaban van, de megtanitani nem fogja tudni. Persze a tananyag nagy reszet at kellen dolgozni, lehetne eletszerubb is, talan a diakokat is jobban lekotne.

Es le sem merem nagyon irni a diak szarmazasat, a nagy liberalizmusban kisse el lettek kenyeztetve.

Ez is igaz. De azok a tanárok azonnal az igazgatónál jelentve vannak és a legtöbbje meg is kapja a retorziót.

A gyerek meg? Még nekem kell a végén bocsánatot kérnem tőle?

:((