Tanár-diák szerelem/kapcsolat elitélitek? (beszélgetés)
Mit akarhat egy 32 éves nő egy 19 évestől?! Ő még kevésbé tapasztalt, gyerek. Ő még hadd tapizza a 16 éveseket.
Az ember megszédülhet, jobban tetszhet egy diák, mint a többi, de egy 32 éves nő nem ugyanabban az életciklusban van, mint egy 19 éves.
Próbálj meg visszatalálni a férjedhez, lekötni az energiáidat valamivel.
Nem tudom a válás mit számítana a férjed karrierében...
Sziasztok!
Mi van akkor, ha a diák már 19 éves, épp lejárt a 12. osztály, most érettségizik, de diákom volt, én 32 éves vagyok és teljesen levett a lábamról. Féléve nem tudok magamhoz térni és nem tudom mit kezdjek a helyzettel. 5 éve férjem van, aki ráadásul még lelkész is. Gyerekeink nincsenek, nem működnek jól a házasságunk, ennyi a lényeg, részletekbe nem megyek bele.
A suliban viszont tavaly ősztől minden nap találkozott a tekintetünk ezzel a diákkal s miután ez feltűnt, minden nap rendesen szomjaztam rá, annyira jól esett és már olyan volt, mintha csak ez éltetett volna. Bárhányszor hiányzott, hétvégeken vagy szünidőkben rettenetesen szenvedtem attól, hogy nem láthatom. Bármennyire utolsó embernek éreztem magam, hogy ilyen „ügyem” van, merthogy elég konzervatív elveim vannak egyébként, mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy elkezdjek barátkozni vele, meg akartam ismerni. Miután kiderült, hogy van egy közös hobbink, már nem tudtam visszafogni magam és ennek kapcsán írtam neki a télen egy üzenetet, meg aztán később, a tavasz folyamán is ilyen-olyan jelekből észrevehette, hogy tetszik nekem. A suli udvarán egyszer elhaladtam mellette és nem szándékosan, de úgy sikerült, hogy hozzá értem a karjához. Nem így terveztem, de neki lehet, hogy úgy jött le. És én meg nem bántam. Ő sose mert semmit tenni a szemezésen kívül. Ha kezdeményeztem, barátságosan beszélgetett, reagált. Ritkán előfordult, hogy valamiért leszólított a suliban, de az nekem kevés volt ahhoz mérten, ami bennem bombaként ketyegett. Ballagáskor adtam neki egy szál virágot meglepetésként, bár nem adott nekem ballagási kártyát (megmagyarázhatatlanul, mégis az volt az érzésem, hogy rosszul esik neki, ha nem jön részemről semmi) és amikor megpuszilt, megszorítottam a karját. Azóta párszor még láttuk egymást, de semmi különöset nem tett, azon kívül, hogy figyelt.
Nem tudom, mit lehet egy ilyen helyzethez hozzászólni, de én nagyon szenvedek. Hiába mondom magamnak, hogy el kell felejteni, férjem van, tanárnője voltam, botrányos ügy… Nem értem hogy tudott érzelmileg így megfogni anélkül, hogy bármi nagyot is tett volna.Sok fiú diákomtól kaptam célozgató, bókoló megnyilvánulásokat és pont tőle soha semmit, azon kívül, hogy mindig nézett. Az első nézése, ami feltűnt nekem, nagyon célzó, szenvedélyes volt. Aznap később órám volt velük és átült utolsó padba, szinte elbújt, annyira szégyellte magát. Mindig így volt, amikor történt valami apróság köztünk, utána mindig félénk és szégyellős volt. Sokáig azt gondoltam, szerelmes belém, azért ilyen, hiszen volt, hogy egész teste összerezzent, amikor a tanári előtt bóklászott kb azért, hogy láthasson és én épp kiléptem az ajtón. Az ilyen helyzetek és még sorolhatnám, engem is mind jobban fűtöttek, s bármennyire tudom az eszemmel, hogy hiába vágyom arra, hogy valamit tegyen, értelmetlen az egész, meg talán sose merne, mégis padlón vagyok.
mindig a tanár az aki "dönt" az ilyenféle kapcsolatokban.
A határozott döntést a diák elfogadja, és ....legfeljebb utána már nem használja azt a bizonyos 'lapátot'.
Szegény gólya...
Nem szokásom ilyen viccet mesélni, de nem tudom kihagyni a poént.
Pistike megkérdez az apukájától.
Mondd apu, anyu tényleg olyan szép volt fiatal korában? Igen, kisfiam, anyu nagyon szép lány volt... De apu! Akkor miért a gólyát d*d meg???
Az szép!
A mai óvodások tudják, hogy a szerelem (hát nekik még azért...) után következik a baba. Egyes hoxa tagok bezzeg holmi gólyákról regélnek itt folyton. :D
hehe
Csak nem a mostani 16 évesek!!!!...
Az óvodában 3 héttel ezelőtt a szeretet/szerelem volt a téma. Az utóbbit ők hozták fel.
Amikor megkérdeztem tőlük, hogy szerintük mi a szerelem (középső és nagycsoportosak), azt válaszolták, akik ölelgetik-puszilgatják egymást, és ha összebújnak, akkor gyerekük is lesz :DDDD
Igen tudom,hogy olyan barátság nincs is,de tisztelem őt,bízok benne és nagyon jól és sokat eltudunk beszélni. Osztálytársakkal/barátokkal meg próbálok folyamatosan beszélni,hogy ezt nem kéne tényleg.
Amúgy én is kijövök ugyanúgy a női tanárokkal.
Köszi a segítséget!:)
Ne csodálkozz, ha hívatnának az igazgatóhoz. És ha csak a legkisebb gyanú is felmerül egyszer, megbélyegzett ember lesz egész életében.
Ahogy a magyar közmondásban is van: nem zörög a haraszt...
Szia! :)
Hasonló az esetünk. Engem három tanárommal is "összeboronáltak". Mindegyikben van most is valami, ami tetszik. Jóképűek, jó fejek, de ugyanúgy nőnemű tanáraimmal is jó viszonyban voltam. Soha nem mondtam volna olyat középiskolásként, hogy CSAK barátok vagyunk a tanárral. Ilyen nincs. Tanár és diákja között még barátság sem jöhet szóba, mert a barátság több annál, hogy ő a "felettesed" épp és jól eltudtok beszélgetni. Ettől eltekintve a mai napig is jól elvagyok velük, az egyik legkedvencebb férfi tanárommal pedig tegeződő viszonyban vagyunk.
Szóval értem miről beszélsz. Szerintem a tanárod sem akar többet, csak talán örül annak, hogy nem mókuskerékszerűen telik el minden napja. :D
A többieket szerintem meg állítsd le, mondd el nekik határozottan, hogy nagyon jó poénkodás volt az elején, de gondoljanak a tanárra, ha ez kitudódik, nem előtte lesz neked kellemetlen, hanem számára lesz az, az igazgatói testület előtt. Magyarázd el nekik, hogy legyen ennél több eszük, mert valakinek az állásával szórakozhatnak akár. S ha ebből gond lesz, de végül tisztázza magát, semmi nem lesz már ugyanolyan, szerintem utána már talán zavaróan megfigyelik tanári pályafutását a kollégái, a felettesei.
Nem szeretnélek megbántani, DE:
- A férfiak minden csinos, fiatal lányt megbámulnak, különösen edzés közben.
- A te korodbeli lányok pedig szeretnek sok mindent beleképzelni, jól esik, ha (pláne tanár) idősebb férfiaknak tetszenek.
- Szerintem ne foglalkozz ezzel ennél komolyabban, ha mégis komolyabban vonzódik irántad, majd érettségi után kiderül. Addig szerintem meg ne hozd magad kellemetlen helyzetbe.
Üdv. :)
Nem ajánlott a látatlanban határokat megközelíteni. Több munkakör is van, ahol az etikai kódex szabályait ajánlatos megtartani, legyen az tanár/diák, orvos/beteg, ügyvéd/bíró/ügyész, rendőr/, katona, banktisztviselő, stb. munkakörök, ahol a visszaélésre nagyobb a lehetőség. És gondoljuk csak el: ha ilyen helyzetben vadászik le valakit, még ha meg is marad mellette, a szituáció továbbra is fennmarad, és a vadászterület is, tehát újra és újra ki van téve a kísértésnek. Van, aki meg tudja állni, van aki nem. És ez több család életét teheti tönkre.
Nem véletlenül van az alá-fölérendeltségi viszony ilymódon korlátozva egyes munkahelyeken.
Kivételek természetesen lehetnek, de az erősíti a szabályt.
Azt hiszem, mint szenvedő alany mindent elmondtam
egy meg nem engedett kapcsolatról.
Ha leérettségiztél és nagykorú is vagy már, utána már a kérdés nem aktuális.
És a szülők sem tapsolnának örömükben.
Bizonyos esetekben meg kell tartani a 3 lépés távolságot!
Sziasztok!
Nekem is lenne egy "rövid" történetem..
Van egy tanárom,akit nagyon bírok(de semmi több csak
barát-tanár).Elég sokan bírják Őt. Egy ideje poénból
elkezdtek minket "összehozni" stb.. Ez az elején még
poénos volt,röhögtem,de mostanra már eléggé frusztrál
mert elég gáz,hogy napjában kapom a jobbnál-jobb
"storykat". Én csak emiatt nem szeretnék Vele rosszba
lenni, mert én barátként tekintek rá és nagyon jókat
tudok vele beszélni. Amiért elkezdtek minket összeboronálni
az az lehet,mert elég sokat szoktunk beszélgetni(egyes
közösségi oldalakon,iskolában),hülyülni,segítek neki és
kirándulni is szoktunk járni(nem kettesben). Nem vagyok
az a típus akit nagyon érdekel mások véleménye,de már
kicsit zavar ez. Nem tudja még a tanárom,hogy ilyenek
terjednek a suliban, de nem is nagyon szeretném ha megtudná
mert akkor biztos,hogy gondok lennének belőle!!
Ja még valami, nem kivételezik velem, ha kapok valami
engedményt(doga halasztás stb..) akkor azzal a lehetőséggel
más is él!!
Szerintetek mit csináljak??
Előre is köszönöm a segítségeket! :)
30 éve kísérti az életünket... A volt férjem szülei ezzel a tudattal haltak meg.
A két testvére a homokba dugja a fejét; a szüleimmel nem beszélünk róla; a fiammal ki sem ejtjük a nevét a szánkon. Azért szép az élet :)