Találkozás a szeretővel (beszélgetős fórum)

Én is ugyanezt mondtam egészen addig amíg meg nem csaltak!Hihhihii:-)

A partról eldönteni hogy meddig ér a víz nem tudod,csak ha belemerülsz...:-)))

Nemrég ért véget egy 1 éves kapcsolatom,ahol a pasi feszt állította hogy a megcsalást soha nem tudná megbocsájtani!Nem szerettem már a fiút elhagytam....amit annyira nehezen viselt hogy a a mai napig küzköd és azt mondta ha más pasiért hagytam el mondjam meg mert az sem érdekli azt is megbocsájtaná!De nem másért hagytam el,csak már nem szerettem.

Teljesen megértelek. Én nem tudok róla,hogy csaltak e már meg,de a volt barátom megcsalás nélkül is padlóra küldött néhányszor.Több mint 4 évet voltunk együtt (16 voltam,mikor összejöttünk).Örülök,hogy nektek sikerült az újrakezdés,mert nekem csak rossz tapasztalataim vannak: volt,hogy sírva,térden állva könyörgött a nyílt utcán,hogy imád,megváltozik,csak menjek vissza hozzá.Ilyen szempontból én is szentimentális kis hülye voltam,ugyanis mindig elhittem,a kedvemért meg tud változni,hiszen szeret.Sajnos mindig csak pár hónapig tartott az idill.Volt hogy külön voltunk több mint fél évet,nekem is volt más,neki is,de végül mindig egymásnál kötöttünk ki.A környezetem fejcsóválva mondogatta: kutyából nem lesz szalonna,de én annyira hittem benne,hiszen imádtam.Sokáig úgy gondoltam nem is tudnék élni nélküle.Annyiból is nehéz helyzetben voltam,hogy az ő barátai lettek az én barátaim is,így velük megszakadt a kapcsolatom.Az én barátnőim meg olyanok,akik még néhány órára sem tudnak leszakadni a pasijukról.Szóval teljesen egyedül éreztem magam.A szakítás után rögtön összejöttem a mostani párommal és úgy érzem nagyon jól döntöttem.Csak többé már nem tudom elhinni,hogy valaki meg tud változni.

De a ti boldogságotoknak szívből örülök,mert ez az ellenpélda,hogy ha valamit nagyon akarunk,akkor az sikerülhet!!!

Köszönöm az eggyüttérzést.Én is pontosan igy gondolkodtam,mint te.24 éves vagyok,én sem vagyok házas,és ezért a mocsokért egy 4 éves kapcsolatnak vetettem véget....tulajdonképpen ha őszinte akarok lenni,akkor nem teljesen miatta volt,inkább csak már untam az egészet.17 évesen kezdtem el járni vele és számomra ő volt az első és az eggyetlen.szoval ellaposodott a kapcsolatunk,ő egy pár honapra külföldre utazott,én ujra elkezdtem a csajokkal mindenhová járni,éjszakákat átbuliztam a haverokkal,egyfolytában pörögtem...és ez nagyon tetszett.Ugy éreztem ujra élek.ez volt az oka annak,hogy elhagytam a párom.jobb volt egyedül.igaz sokan kezdtek legyeskedni körülöttem,de eggyik sem érdekelt,eggyiknek sem adtam be a derekam,....csak végül ennek a marhának.

Hát igen,mi nők szentimentális hülyék vagyunk,legalábbis én biztosan.teljesen más volt ,mint a párom,és ezek a tulajdonságai tetszettek meglegelőször...a többit pedig már tudod.amig ezzel a vadbarommal eggyütt voltam megtudtam,hogy az előző párom megcsalt egy évvel azelőtt,hogy szakitottunk volna,és én az egészből semmit nem vettem észre.tulságosan is biztam benne.mikor kérdőre vontam,hogy miért nem mondta el ,az volt a válasza,hogy azért,mert tudta,hogy elhagyom ha megtudom.és miért nem árulta el a szakitásunk után sem?egyrészt azért mert végig küzdött azért,hogy visszamenjek hozzá,másrészt pedig szimplán csak azért,hogy ne érezzem magam kevésbé rosszul miatta.

Na látod?ez a dolog nagyon megviselt.Hogy miért?Azért mert nemcsak a párom volt,hanem a barátom is.mindent elmondtunk egymásnak,mindent megbeszéltünk,és mindig ott volt ha szügségem volt rá....még a szakitésunk után is sokszor az ő válán sirtam ki magam.mindig meghallgatott,még akkor is amikor tudta,hogy már mást szeretek...ő pedig még mindig engem....nagyon nehéz lehetett neki.És nekem is az volt amikor rájöttem,hogy ez az ember is hazudott nekem....

A történet végét már tudod.Ő visszament a feleségéhez,de mielőtt ezt megtette,mindent elkövetet,hogy ugy érezzem,hogy nem vagyok jo semmire,hogy mindent rosszul csinálok,mindig mindenre kifogásokat keresett.soha nem ért rá,hogy velem legyen kicsit(ja...azt elfelejtettem megemliteni,hogy kb 1 honapig én abban a tudatban éltem,hogy elváltak végre-ő azt mondta)volt olyan hogy 2 hétig csak telefonon beszéltünk...de azért én mindig üljek csak otthon,ne menjek sehová,ne találkoyyak még a barátnőimmel sem.annyira féltékeny volt,hogy még a 18 éves öcsém barátai is ha feljöttek nálunk velem cirkuszolt érte....

Minden tulzás nélkül állithatom,hogy lelkileg romokban hevertem,és az önbecsülésem a béka segge alatt....Mindig vidám voltam azelőtt,tele élettel,poénkodtam és mindig mosolyogtam.az eggyik kedves ismerősöm azt mondta,hogy már soha többé nem leszek a régi önmagam árnyéka sem.Két öcsém van,akik mindvégig mellettem voltak...ugy érzem nélkülük megboléndultam volna,és 2-3 igaz barát.

Lassan tul lettem rajta...és sokmindent átértékeltem.de főleg a régi páromat.Ő volt az eggyike azoknak akik mindig mellettem voltak,meghallgattak,és velem eggyütt sirtak néha.Rájöttem,hogy tényleg nagyon szeret ha mindezt képes volt elviselni,végignézni,és kiállni mellettem...arra is rájöttem,hogy az a Másik Férfi tényleg nagyon különbözik tőle...még a bokájáig sem érhet föl soha....

Azota eltelt 3 év.közben mindkettőnknek kellett bocsájtani,és felejteni.nem volt könnyü,de megérte...különtöltött 10 honapunk alatt mindketten változtunk,és megtanultunk olyasmit értékelni a másikban amit addig nem.

Én is azt hittem,hogy soha nem tudnám megbocsátani ha megcsalnának,és bármi lenne is elküldeném örökre.....azt hiszem,a véleményemen az változtatott,hogy láttam mennyire könnyü hibázni,és azt is,hogy mennyire meg lehet bánni...Azt viszont most is ugy látom,hogy 1szer hibázik az ember,látja mit veszit,tanul belőle....ha viszont még 1szer hibázik,akkor azt jelenti,hogy nem eléggé fontos neki az akit elveszithet és sorozatosan hibázni fog még...

Szívemből szóltál! :-)

Persze vannak megbocsátható bűnök,csak a hazudozás és a megcsalás nem számít bele.

Sziasztok!

Én is párkapcsolatban élek, és az én szememben a megcsalás és a hazugság főbenjáró bűnnek számít, amire nincs bocsánat. Tartom magam annyira, hogy ne engedjem magam egy férfi által a porba taposni, megalázni. Szerintem ennél többet érdemlek - mint mindneki más is. Onnanól fogva, hogy kiderül, megcsalt engem a párom, az érdekelne a legkevésbé, hogy kivel (persze megnézném, miben különb nálam, de ennyi, innentől kezdve tudomást sem vennék róla). Az Édes meg foghatná a cuccát, és mehetne, amerre lát. Nehogy még én ereszkedjek le ahhoz a nőhöz is! Különben meg való igaz: mindenhez 2 ember kell, én biztosan nem a nőt ítélném el, ő csak megszerezte, amit akart. A férfi viszont beletaposott másnak az érzéseibe, átverte, becsapta, megalázta a párját. Van ennél nagyobb árulás? Én Anheszenamonnal értek egyet: lehet, hogy drasztikus vagyok, de amennyire odaadóan tudok szeretni, annyira tudok gyűlölni is, megbocsájtani pedig képtelen. Hiába, a végletek embere vagyok :).

Sziasztok! Végig olvastam az összes hozzászólást. Nagyon nehéz helyzet ez a megcsalásos téma. Én nem élek házasságban,van viszont egy három éves kapcsolatom.De azt biztosan kijelenthetem,ha rájönnék,hogy a párom megcsalt-és az teljesen mindegy,hogy egy alkalommal vagy rendszeresen-én kiléptetném azon nyomban az életemből.Akkor is ha még mindig szeretem.Le a kalappal azok előtt,akik képesek a megbocsájtásra! Én ismerve magam,erre soha nem lennék képes,bármennyire is szeretem.Számomra arra nincs mentség,ha életem párja elárul,megaláz.Magyarázhatja bárki nekem,én még ha akarnék,akkor sem tudnék többé együtt élni vele.Sok múlik a nő természetén is,hogy hogyan dönt: én pl. egy nagyon öntudatos,makacs és büszke 23 éves nő vagyok.Ha ilyet tenne velem a párom lehet hogy lelkileg belehalnék, de hogy hozzám többet nem érne az biztos.

Kiskira! A te történetedtől még a hideg is kirázott.Valahol igen, te is hibás voltál,de egy ilyen gyáva férget,mint az a férfi,csak fejbe kellene lőni.Bocs,ha durva voltam!

Van amit egyszerűen nem tudok megérteni. Ha valaki tudja, érzi, hogy már nem szereti a társát, nem érzi jól magát a kapcsolatban, akkor miért nem lép, miért marad? És miért születnek gyerekeik mindezek ellenére? Aztán annyira megromlik a kapcsolat, amivel már képtelen együttélni, végül mégis úgy dönt, hogy kilép, otthagyva jó pár gyereket? Mi értelme van ennek? Hihetetlen, hogy a környezetemben szinte már mindenki így viselkedik!

Amikor férjnél voltam és éreztem, hogy nem lesz okés ez a kapcsolat, eszembe sem volt, hogy gyereket szüljek és áldom érte az eszemet. Sokkal könnyebb volt újrakezdenem a válás után gyerek nélkül.

Az életben soha többet nem mennék vissza hozzá...És szerintem ezt ő is tudja,és pont ez zavarja.sajnos elég közel lakunk egymáshoz,igy elkerülhetetlen,hogy néha látjuk egymást.És neki pont ez a baja,látta rajtam,hogy boldog vagyok.Látja azt,hogy összeköltöztünk a párommal,hogy sokat vagyunk eggyütt...egyszerüen látszik rajtunk,hogy szeretjük egymást.

Természetesen a feleségével is összefutnk néha az utcán,és egyfolytában olyan tekintettel néz,mintha meg akarna folytani.Ilyenkor késztetést érzek.hogy megáljak és elmondjam neki mi is volt valojában....hogy természetesen hibás vagyok de nem ugy történtek ahogy neki előadták az eseményeket....hogy a férje még 3 év után is hivogat,és mivel én nem találkozom vele,igy valoszinü van más.....ne csak engem hibáztason,hanem kezdje el keresni a férjében is a hibát

De természetesen nem mondok semmit.Egyrészt mert szerintem nem hinne nekem,másrészt pedig nem akarom elrontani a boldogságát...

Nos......nehéz lessz....,de elmesélem...

Harmadik voltam,es szerelmes....utolag visszagondolva már szinte betegesen ragaszkodtam hozzá a végén...

Szoval eleinte csak barátok voltunk.sokat beszelgettunk,rengeteg mindenről.folyton panaszkodott a feleségére és a megromlott kapcsolatukra,hogy mennyire ridegen bánik vele az asszony és ő mennyi mindent tett már érte,hogy jobb legyen,de hiába.lassan kezdtem megismerni,láttam azt,hogy teljesen más ember,mint az addigi párom,láttam,hogy majd bele őrul annyira velem akar lenni.aztán egyszer megtortént a dolog.annyira nem is volt jo,és borzalmas lelkiismeret furdalás gyotort.....nem akartam folytatni.....aztán konyorgott,egyfolytában hivogatott,hogy ne hagyjam el,mert csak engem szeret,szugsége van rám,bármit megtesz értem,és nem birná elviselni ha valaha is mással lennék.....elhagyta a feleségét és a gyerekét pedig én soha nem kértem tőle,és nem is kértem volna...én csak el akartam hagyni.

borzalmas időszak volt ez az életemben...szerelmes lettem.nagyon.és biztosan tudtam,hogy ő is szeret,de ez nem volt ennyire egyszeru.Titkolozások sorozata kezdődott....Nem akarta elmondani a feleségének,hogy vagyok...azt mondta,nem akarja,hogy bárki is engem hibáztason,hiszen nem én vaqgyok az ok..én csak erőt adtam neki,és megmutattam,hogy lehet ujra boldog es szerelmes...

Termeszetesen ahogy az lenni szokott minden kiderult,hiszen joakarok mindig vannak....hatalmas cirkusz lett...a felesége és az anyosa elmentek a szuleimhez veszekedni,lehordtak mindennek,utolso ribancnak,kurvának....én voltam a hibás mindenért.Én,a férje természetesen semmiben nem hibás,hiszen én másztam rá,én nem hagyom békén,én teszem tonkre...nagyon sajnálom amiért a szuleimet valaha is ilyen helyzetbe hoztam.persze apu kilokte őket a házbol,mert ugy viselkedtek,mint az álatok,és mégiscsak a lánya vagyok bármi is tortént...

A helyzet ennek ellenére nem változott... a srác még mindig fogatkozott,hogy szeret és tartsak ki mellette,mert egyszer ugyis mindennek vége van,és az emberek korulottunk megszokják majd ,hogy mi szeretjuk egymást,és a felesége is beletorődik,hogy a kapcsolatuk már nem mukodott,őt nem szereti tobbé,és erről nem én tehetek..ne engem gyuloljon érte.

Nagyon nehéz volt kitartani,és szembeszállni mindenkivel...főleg a családommal.a barátaim sem orultek ennek a helyzetnek,de aki igazán a barátom volt az kitartott mellettem,még akkor is ha nem értett velem eggyet.

foggal korommel ragaszkodtam ahoz,hogy megmutassam nincs igazuk azoknak akik azt hitték,hogy ebből ugysem lessz semmi....majd bele pusztultam olyan fájdalmas volt.Tudom,hogy most a tobbség elitél,és azt gondolja,hogy jogom sem lett volna a boldogsághoz...én mégis annyira hittem benne....hogy tonkre is mentem...

A vége természetesen az lett amit sokan megjosoltak....visszament a feleségehez....és olyan undoritoan gyáván csinálta...Végig hazudott nekem...de miért?én soha nem kértem tőle,hogy bárkit is elhagyjon....ő konyorgott nekem,hogy tartsak ki mellette.Miért tette ezt?belekényszeritett valamibe amit ő akart azatán aljas modon mindent rámkenve kihátrált.

Nem vagyok buszke magamra,sőt...soha nem is voltam az.egész életemben senkinek nem akartam rosszat,mégis bántottam embereket,,és a legrosszabb az,hogy olyanokat,akik soha nem érdemelték volna.

Most 3 év távlatábol nézve a dolgokat,értek mindent.Én onzo voltam és hiszékeny és szerelmes.soha tobbé nem tennék ilyet,és még annak is orulok,hogy végul igy alakult.

Azt is biztosan tudom,hogy Ő is szeretett engem,csak gyáva volt lépni és kuzdeni.Éveken keresztül,sőt néha még most is hivogat és mondja,hogy élete legnagyobb hibáját követte el amikor végül visszatért,és,hogy még mindig nem tud elfelejteni és bla-bla.Én pedig mára már nagyon boldog kapcsolatban élek.örülök neki,hogy megszabaditott a sors tőle,mert mér biztosan tudom,hogy soha nem lettem volna boldog.

A magam részéről nagyon bánom,hogy ilyesmibe valaha is belementem,de rengeteget tanultam belőle...hogy mit?

-a bajban ismerszik meg az igazi barát

-könnyü elitélni másokat,amig nem érzed át amin keresztül mennek

-semmi nem az aminek látszik

-nem hagyhatod,hogy mások elhitessék veled,hogy értéktelen vagy.

Remélem,hogy az én hibámbol más is tanul majd,és rájön.hogy nem érdemes ilyesmibe kezdeni.valamint a másik fél sem itél majd olyan könnyen a harmadik felet illetően

Kedves tőled!!:-) De nem ez a lényege,hanem az,hogy én is átéltem hasonló és ennél még nehezebb élethelyzeteket!A sok szenvedés után fejlődni tudtam tőle és ez a lényege..:-)))Aki akarja sikerülni fog és egy dolgora rájöttem a kérdések mindig bennünk vannak..:-))) És merj magad lenni,bármit merj megtenni,hidd el csak előnyödre válik! És verd ki a fejedből azt hogy te nem voltál elég jó vagy nem tettél meg mindent....

Egy játékos a fontos ebben az egész pereputyban!!És az TE vagy!!Minnél jobban megérted magad úgy fogod tudni megérteni férjuradat és esetlegesen változtatni,de azt is oly módon ami belőled fakad!!

Drága nyuszó!Tele vagy kérdésekkel és bizonytalanságokkal!Ne kifelé hanem befelé figyelj az érzéseidre!Utazz el egyedül vigyél olyan könyveket ami jó társaságod és hagyd magad gondolkodni de arra figyelj ami belőled jön ki!!!

Már írtam neked nem spórolhatod meg a "szenvedéseidet",amit ez az egész okozott neked!De több lehetsz ha eléggé magadra figyelsz!Itt sem a férjed sem a nő nem a fontos itt te vagy a fontos!!!Magadnak és annak hogy rájöjj mit kell tenned!Tiszta szívből!