Szomorúan magányos vagyok (beszélgetős fórum)

Szia!

Fiatal vagy meg az elet eloted van.Tenyleg az rossz hogy nincskivel megbeszelj dolgokat,sajat tapasztalatbol irom.Probalj meg kozossegben menni hatha talalsz egy olyan szemelyt aki anyukadat tudna helyetesiteni.

Miért gondolod annak?

Nem, nem vagyok a sors kegyeltje. Az én életemben is történtek tragédiák. De ez nem függ össze a magányosság érzésével. (A fórum erről szól.)

Viszont az, hogy hogyan viselkedünk a múltban a rokonainkkal, a barátainkkal erősen kihat arra, hogy a jelenben kit tudhatunk magunk mellett.

(Öt év alatt hét temetés a családban. Milyen nagy kegyelem és szerencse.)

Szerintem minden embert a korábbi döntéseinek következményei vezetik el a jelenlegi lelki állapotához.

Meg kell nézni a múltban hányszor hozott olyan döntést, amivel másokat kizárt az életéből? Hányszor utasította el mások közeledését? Mennyire volt nyitott mások felé?

Szóval, ahhoz, hogy ne érezze magányosnak magát a múltban meg kell dolgozni, tenni kell érte.

Zsovi!

Őszinte részvétem és sok erőt kívánok neked!

Hedaaa!

Állj talpra, ott vannak a gyermekeid. Nem vagy magányos, nem vagy egyedül. Dolgod van az életben!

BUÉK mindkettőtöknek.

Muszáj, a gyerekeid miatt muszáj.

Egyébként maximálisan megértelek, édesanyámat 18 évesen veszítettem el, és amikor édesapám is elhunyt borzalmas ürességet éreztem, felnőttként piszkosul árvának éreztem magam.

Sok erőt kívánok neked! És gyere ide panaszkodni. Többen átélték a helyzeted, hidd el. Tudom mennyire fáj, de muszáj erősnek lenned. Nem gonoszságból írtam, amit, hanem, hogy próbáld a gyerekek miatt összekaparni magad. Sok erőt kívánok hozzá!

Tudom hogy felelős vagyok értük és hogy szükségük van rám épp ezért vagyok még mindig itt...

Csak tudod senkim sincs akinek ki tudnám magam panaszolni Sem..

Tudod mi a legszomorúbb a történetedben?

Az, hogy a gyerekeid mit érezhetnek. Lehet igyekszel leplezni az benned kavargó feszültséget, de vajon ők érezhetik azt a biztonságot, amit neked jelentett az édesanyád?

Beteg vagy, fordulj orvoshoz. Persze az orvos nem elég, ha magad nem tudod felfogni, hogy ott van 2 kincsed, akikért felelős vagy, akiknek szüksége van rád. Hogy mondhat egy édesanya ilyet, nem akar élni? Belegondoltál, mi lenne a gyerekeiddel, ha kilépnél az életükből?

Szedd össze magad, minden vihar után kisüt a nap, és ez hidd el tényleg így van, ha most elképzelhetetlen is számodra.

A gyerekeid miatt szedd össze magad, ha dohányzol, a cigit tedd le gyorsan, hiszen a betegséged azzal stagnálható.

Azért vagyok szomorú mert.

- nincs anyukám már és ez nagyon nagy fájdalom nekem.

- Nincs már aki tamaszom lenne ebben a cudar világban

- azért vagyok szomorú mert sír a szívem , mert tehetetlen vagyok az életben.

+ Azért vagyok szomorú mert nincs mellettem olyan biztos személy aki csak mrggualgatna , atolelne.

- azért vagyok szomorú mert anyu halála után depressziós, panikbeteg lettem.

- azért vagyok szomorú mert nem rég óta egyedül vagyok a gyrrekeimmel és qrva nehéz.

Azért vagyok szomorú mert mostanára kiderült tudotagulatom van.

Azért vagyok szomorú mert mostanában annyi gond baja van körülöttem ,hogy nincs kedvem élni.... A válasz elegendő számodra ?

Szomorúam magányos vagyok,

Van két gyermekem de mégis olyan egyedül érzem magam.

anyukám meghalt.

Nincs kihez mehetnek fordulhatnak ..

Sokszor semmi értelmét nem látom az életnek 😢