Szoktatok-e csalódni a barátokban? (beszélgetős fórum)
Vagyis nemistudom,
csakúgy már nemolyam mimt rég ritkábbam keressük egymást,
A család ,(neki van) meg távolság a stb,
Igen,
És pont hasonlót akartam ma hajnalbam kiírni!
Ó, pont így voltam én is.
Mielőtt kórházba vonultam (mert rákkal műtöttek), megkértem valakit akinek elég sokat nyújtottam már, hogy hozzon be majd nekem a kertemből földiepret mert akkor kezdett érni. Megígérte. Nem jött, nem hozott, itthon meg se látogatott műtét után, sőt nem is köszönt többet. De miért lehet ez?
Csalódtam persze. Magamban. Mert másnak gondoltam őt.😀
De megedzett az élet, már fel se veszem az ilyesmit. Most is van aki csak akkor ismer meg, ha érik valami a kertben és tudja hogy sok van.
Igen, mert ez az igaz barátság, amit leirtál. :)
"ott vagyunk mindig egymásnak, akkor is ha jó dolog történik és akkor is, ha rossz."
Ebben pont benne van, hogy ha rossz történik, nem hagyjátok cserben egymást.
Nem azért, mert elvárjátok a másiktól, hogy segitsen, hanem azért, mert mindegyikőtökben ott van belül a késztetés, hogy ott legyen a barátjának, ha szüksége van rá.
Nem,egy házaspár van aki a barátaink.
Nincs több, nem is kell.
Igen, ezért szoktam azt mondani, hogy nincs szükségem több barátra. Elégedett vagyok azokkal, akik vannak, nincs szükségem ilyenekre.
Ők velem vannak mindig. Jóban és rosszban is.
Hát én nagyon sokban, akit azt hittem hogy hangyfacnyit is érdeklem őket.
Amikor carban voltak én mindig kisegítettem őket, pénzzel, munkával, idővel, ami kellett. Mikor én lerobbantam 1-2 kivételtől eltekintve eltűntek. Nem kértem én senkitől semmit, de tenni se tudtam senkiért semmit, így innentől nem voltam érdekes számukra. Ilyen az élet. Mondjuk azt észrevettem, hogy leginkább a nők azok akik azt nézik hogy ki hogy lehet a hasznunkra és ha már nem hasznos akkor huss.
A legtöbben azt gondolják, hogy a barát arra van, hogy kisegítse a bajból. Azért nincs sokaknak barátjuk, mert elfordulnak az emberek azoktól, akik állandóan ezt várják.
Nem derült ki, hogy a Fi-t milyen csalódás érte. Én kíváncsi lennék rá, hogy mit tett, miért csalódott. A legjobb barátnőm 47 éve a barátnőm, a többi is 10-30 éve, ahogy a fiú barátaim is ilyen régiek. Még sosem csalódtam bennük.
Igaz, sosem vártam el, hogy drága ajándékokat vegyenek, vagy eltartsanak, nem az örökös panaszról szól a barátságunk.
De ott vagyunk mindig egymásnak, akkor is ha jó dolog történik és akkor is, ha rossz.
Azért, mert a másik nem jó ember, miért én vagyok a hibás?
Mert nem vettem észre?
Nem könnyű észrevenni ezt, főleg ha fiatal az ember.
Szerencsés vagy. :)
Önzetlenül szoktam adni, meghallgatni, támogatni, együttérezni. Nincsenek elvárásaim. De amikor utóbb kiderül, hogy csak kihasználtak, visszaéltek a jószándékommal, bizony csalódásként élem meg. (Sajnos nem csak barátnak hitt emberrel, hanem közeli családtaggal szemben is meg kellett ezt tapasztalnom.)
Barátban nem csalódtam. Általában nem csalódok az emberekben.
Mondjuk nincsenek elvárásaim, és nem is rózsaszínű csillámpónifingon keresztül nézem őket.
Ó, van ilyen. Túl kell lendülni rajta!
Mi a szomszédasszonnyal jókodtunk mikor ide költöztünk, mert elsírta hogy szívbeteg, kevés a nyugdíj, stb. Erre én bolond reggelente nála kezdtem a napot, mindig megnéztem őt jól van-e, fiam meg elhordta vásárolni, mert itt csak buszozni lehet egyébként és cipekedni. Semmit nem vártunk cserébe, csúnya dolog is lett volna ismerve a körülményeit. Egyszer csak azt hallom az utcában, hogy kígyót-békát beszél rám ez a fertelmes perszóna. Hát, na!
Aztán évekig nem beszéltünk, abból tudtam hogy még él, hogy folyamatosan szemetet dobált át a kertbe, szitkozódott ha meglátott. 2 éve vitte el az ördög, azóta jobb hely lett az utca.
Ez megint egy olyan fórum, ahol a baráttól várja valaki az elcseszett életének a megmentését.
Már sokszor leírtam. A barátainkkal szórakozunk. Erre valók és nem azért gyűjtjük őket, hogy legyen aki segítsen, ha valamit nem tudunk megoldani.
Azt mondják az okosok, hogy csalódni csak akkor fogunk, ha bármilyen elvárásunk van a másikkal szemben.
Amennyiben elvárások, viszonzások nélkül adunk bárkinek bármit, (és leginkább nem kapunk cserébe semmit), akkor nincs csalódás.
Ha adsz, önszántadból, szeretetből add, és ne számításból!