Szoktál jótékonykodni? (beszélgetős fórum)
Dettó.
:D
Tőlük hallottam, hogy a szállón nagyobb eséllyel lopják meg őket mint az utcán. Most mondjam azt hogy valahol megértem őket?
Ami nekem megdöbbentő volt. Van közöttük diplomás is.
A mi városunkban van egy nagy szálló, oda jelentik be a börtönből kicsekkolt hajléktalanokat, akik pár hónapig ott lehetnek. Sötétedés után senki nem mer arra járni, mert az elmúlt években volt hogy frissen szabadultak elkaptak arra nőket, sőt egyszer egy gyereket is, de a kisfiú hála istennek el tudott szaladni.
Ezért én borzasztóan előítéletes vagyok, nem hiszem hogy meg tudnak változni.
A ruhákat meg a játékokat mi is a családsegítőbe visszük.
Szoktunk konzerveket is csomagolni.
Igen. A bevásárlóközpontok kéregetőinek is adok pár forintot. Hogy piára vagy élelemre költi az az ő dolga. (állítólag nehéz józanul bírni az utcai életet, nem vetem meg ezért ha italt vesz) ezek a napi jócselekedeteim :)
Tavaly vagy fél évig a csomagtartóban várta gazdáját egy régi, kinőtt, kicsit avétos férfi irha bunda. Az az igazi,nem mű. Egy bizonyos hajléktalannak szántam akit a kutyájával láttam többször. Na ahogy lenni szokott ezután már soha nem láttam az embert. Így fél év után egy másik kutyásnak adtam. nem győzött hálálkodni még a könnye is kicsordult. Pedig nem vártam ekkora hálát érte.
Jótékonykodni már jótékonykodtam, mert megtapasztalhattam gyerekként, milyen az, ha nincs.
Alapítványnak nem adnék, mert könyveltem alapítványnak, rossz tapasztalatokat szereztem.
Valószínű, legalábbis remélem van normális alapítvány is, csak még nem találkoztam velük.
Ha jótékonykodni akar valaki, adja át annak személyesen, akinek szánja, akkor biztos oda is jut.
Pl. családsegítőbe vittem ruhákat, füzeteket, mert arra volt szükség.
Szoktak élelmiszereket gyűjteni ünnepek előtt.
Vannak ismerőseim, akiknek csak úgy segítek.
Persze ezek kis dolgok csak, de sok kicsi sokra megy.:)
Pénzt nem szívesen adok.
Egyszer még jóval fiatalabb koromban a könyvhéten odajött hozzám egy hajléktalan és megkérdezte, hogy mondjon-e nekem egy verset. Elmondott egy József Attila verset, majd megkérdezte mennyit ért ez meg nekem. Nem is értettem hogy gondolja. Mondtam neki hogy nem szeretnék ezért fizetni, de van nálam 2 alma, azt örömmel odaadom. Erre megsértődött, hogy én raboltam az idejét.
Szinte csak ilyen tapasztalataim vannak, és az ismerőseimnek is. Miért lehet ez?
Viszont ha céges rendezvény után megmaradnak a hidegtálak, a cégem mindig elviszi egy szallóra az ételt. Annak tényleg szoktak örülni.
Igen.
Önkéntes alapon dolgozom egy állatokkal foglalkozó alapítványnak már lassan 4. éve.
Többször utaltam már ivartalanításra, nagyobb műtétre vagy egyéb kért dologra.
Többször vittünk már télen almot és tápot az Illatos úti gyepmesteri telepre.
Férjem rendszeresen "ebédeltet" hajléktalanokat.
Ezek a segítségek (sajnos) nem olyan nagy segítségek, de ennyit is sokkal többen meg tudnának tenni, mint ahányan valójában megteszik.
Az, hogy belefutunk pár alkesz hajléktalanba, vagy a környezetünkben éppen nem látunk rászoruló embert vagy állatot, az nem jelenti azt, hogy máshol máson nem tudnánk segíteni.
Igen.
Nem midig a pénz a segítség!