Szokjunk le a dohányzásról közösen (nyílt klub)

Hát, ha nem lettél volna akaratos, eldobtad volna az első cigit az első slukk után, mert s*ar íze volt. Vagy amikor sétáltál az utcán, cigiztél, és betegre aggódtad magad, hogy nehogy a köv. sarkon valami ismerős jöjjön. Aztán amikor elfogadtattad a környezeteddel, megvívtál a családoddal. Vagy amikor kapál egy jó kis ugatósan köhögős tüdőgyulladást, hogy levegőt sem tudtál venni rendesen; azért a cigidet csak elszívtad valahogy. Aztán cigiztél tovább a reggeli köhögés ellenére, amikor hallottad hogy zörög a tüdőd. Úgy rendezted az életed, hogy mindig legyen idő a cigiszünetre, hogy mindig el legyél látva cigivel. Satöbbi, satöbbi...

Tudom, hogy egy részét ezeknek nem csak az akarat vezette, de azért nemár... :D

Ezen még nem gondolkodtam el,igazából.Mármint az erős akaratomról.Ha erős lenne,nem szoktam volna rá a cigire.Mert ugye úgy kezdi az ember,hogy kipróbálja,aztán halad az úton egyre több cigit a háta mögött hagyva,és egyszer csak úgy érzi nincs élet nélküle.Ha erős lenne az akaratom már rég kiszálltam volna ebből a kelepcéből.

Most hangosan gondolkodtam.

Jesszusom! o.O Ne rágd magad rajta, kukába az ilyen barátsággal! Basszus... Inkább akkor tölts több időt a normális barátnőiddel, ha tudsz!

Hmmm, igazad van, lehet hogy nincs is szükséged a könyvre? Szerintem az, hogy ilyen emberkékkel vagy körülvéve, és mégis tök jól elvagy, azt jelenti hogy iszonyat erős az akaratod! :)

Olvasom a könyvet.De olyan nyögve.Van olyan oldal amit 3-szor is át kell olvasnom,hogy megértsem.Ez életem legnehezebb olvasmánya az Egri Csillagok után:)

Ha.Barátok:

Van egy csajszi.Nagyon jóban vagyunk,voltunk.Többször jön egy héten,hónap vége felé gyakrabban.Kis szertartásaink voltak.Kávé literszám,doboz cigi,és kitárgyaltuk a dolgokat.Persze az én cigim szívtuk,de annyira nem érdekelt.Jött ma is,ugye hó vége van.Megkínáltam kávéval,én teáztam.De sajnos cigivel nem szolgálhattam.Erre Ő teljesen kiakadt,és közölte,hogy csak azért jött sűrűn,mert neki nem volt pénze cigire,nekem meg mindig volt.Ezentúl nincs miért jönnie.Persze szentségelt két sort.És a beszélgetéseink? Erre azt mondta,hogy ellesz nélküle.

Kicsit bántott.Aztán arra jutottam,hogy csak azért dumált velem,azért kereste a társaságom,mert vendégül láttam.Ilyen ember társaságára a továbbiakban nekem sincs szükségem.

Persze ezen rágni fogom magam még egy darabig.

De szerencsére vannak normális barátnőim,akik nem dohányoznak.

Akkor viszont gyere föl, amikor csak tudsz, majd mi dicsérünk! Mondd el a barátaidnak is, meg a többi családtagnak, és legyél büszke magadra! :)

Már nem azért, de nagyon rossz amit a férjed csinál! Nekem volt leszokási kísérletem ami egyértelműen azért dőlt be mert hittem másoknak, hogy "úgysem sikerül". Akkoriban volt egy tanárom, amerikai: Joe Pikin. Ő mondta egyedül, hogy sikerülni fog, és biztatott. Mindenki más, beleértve a családomat és a barátaimat hihetetlenkedett, meg gúnyolódott. Olyan 20 körül voltam, tessék, 9 évvel később raktam le a cigit. Nem tudom, lehet hogy amúgy is belebuktam volna még akkor, de egyáltalán nem volt szép dolog hogy még löktek is rajtam! :)

Te már most is jobban fel vagy készülve mint anno én voltam: itt vagy, ahol tudunk segíteni, olyanok között akik már megcsinálták. Olvasod Allan Carr könyvét (ugye olvasod?) és már átlátod ezt az egész dohányzás-mizériát. Nagyon jó a hozzáállásod, és egész könnyedén veszed az akadályokat.

Figyelj, beszélj vele, hogy álljon melléd. Hogy inkább bátorítson és szurkoljon, és dicsérjen meg! Higgyen benned! Szerintem sokat számítana.

Valahol irigylésre méltó vagy amiért nem szenvedtél.Persze sokat dob az is az elvonási időszak alatt,hogy mennyire tudtad átprogramozni az agyad.

Mondom én,így pár nap után:)

Sajnos csak a saját magam dicsérgetése maradt.A férjem úgy gondolja,hogy el fogok bukni,mert most először "próbálkozom",és nem tudom kezelni a helyzetet,főleg így segítség nélkül,és meg kell tapasztalnom,milyen az,ha kihagyok X napot,rágyújtok,és újra nekiugrok a leszokás mizériájának. Szerinte ez vele jár,és velem is így lesz.Néha gúnyosan szemlélget,azzal a bizonyos tekintetével:"na?meddig bírod még?"Persze a szemlélete saját tapasztalaton alapul.Ő már csak tudja.

Én mindig mondogatom neki,hogy nagyon hülye,ez persze a számomra most bebizonyosodott.

AZÉRT SEM ADOM MEG NEKI AZ ELÉGTÉTELT,HOGY "jaj,Édes,igazad volt mindenben"!

Szerintem nem attól függ hogy hányszor próbálta az ember.Miért ne lehetne elsőre is megcsinálni?

Egyet értek az előttem szolóval. Nagyn ügyesen és humorosan oldod meg a nehéz pillanatokat. Ha azon múlik, akkor tönd csak magadba a fasirtot. :-)

Próbálok én is mindenkinek segíteni, de az az igazság, hogy engem nem viselet meg annyira a leszokás. Elfogyott a cigim, és úgy döntöttem nem veszek többet. Csodálkoztam én is, hogy ennyire könnyen megy. De aztán volt mikor ölni tudtam volna egy slukkért. Most meg már ölni tudnék, hogy ne érezzem a barátnőmön a cigi büdös szagát mikor beszél hozzám. Mig dogányoztam, fel sem tudtam fogni, hogy mennyire büdös lehetek én is. Sajna most minden nap szembesülök vele.

:-(

Sziasztok!

Jaj Francoi, most ne sértődj meg, de akkorát nevettem amikor ide értem:

"Kifelé ballagtam,és megláttam az asztalon a konyhában az ott felejtett tálat,tele fasírttal.Befaltam egy csomót,és már nem is érdekelt a csillagos égbolt."!!! :D

Ez hidd el, nagyon jó. Amúgy kimehettél volna, felnéztél volna az égre, nagy levegőket vettél volna, és egyszer csak elöntött volna egy megmagyarázhatatlan bizonyosság, büszkeség és biztonságérzet, amit dohányosként sohasem érezhettél, mert dohányosként az ember folyton "rezeg". :)

Vagy, B variáció: rájössz, hogy milyen hideg van kint, és csak a "hülye dohányosok" képesek mindenféle vacak időben kimászkálni! :D

Na ez is szuper, amit írsz, hogy "játszol" és hogy "feszegeted a határaidat"! Nekem is nagyon sokat segített ez a hozzáállás... Lehet hogy egy kicsit mazohistának/ szadistának kell lenni a könnyű leszokáshoz?!

Amúgy nagyon jól csinálod, büszke vagyok rád! :D Remélem a környezeted és a családod is így vélekedik!!! Ha nem, akkor dicsértesd magad!

Vannak nehéz pillanatok.Nehezen múlnak percek.Főleg reggel,a kedvenc filmem reklám szüneteiben.Sokszor ingerült vagyok.

Ezt az egészet egy izgi játéknak fogom fel,amit saját magammal játszom.A játék neve:feszegetem a határaim.Pl.:ha ideges vagyok,nem kiabálok,hanem nyugtatom magam,mosolygok.Ez nagy önuralmat kíván a részemről,és szörnyen büszke vagyok magamra ha sikerült a környezetem mentesíteni egy felesleges kiborulástól.(amúgy mindig nyugodt,higgadt természetű ember vagyok,csak a szomszéd és anyám hülyeségeire ugrom)

Tegnap este éreztem úgy,hogy vesztettem valamit.Este kiment a férjem cigizni,és amikor bejött,csak annyit mondott:gyönyörű csillagos az ég.Eszembe jutott,hogy mennyire szerettem nézni az eget amikor kisurrantam cigizni,közben elméláztam magamban,hogy milyen szép is az élet.

Nem hagyott a gondolat,néztem a tévét,és egyfolytában az járt az agyamban,hogy mélázok még egy "utolsót".

Elindultam.Köntösbe burkolóztam,gondolkodtam még kicsit,hogy biztos kell ez nekem? Kifelé ballagtam,és megláttam az asztalon a konyhában az ott felejtett tálat,tele fasírttal.Befaltam egy csomót,és már nem is érdekelt a csillagos égbolt.

Csak eszembe jutott,hogy elég volt egy mondat,és már nyúltam is volna a cigiért.Ha nem állított volna meg a fasírt,biztos kimegyek,és rágyújtok.

Labilis vagyok még.

Sziasztok!

Hű de profi vagy Esto!!! Gratulálok!

Francoi, na ugye hogy nem is nehéz? Hogy bírod? Kitartás!

Gyönyörű munkáid vannak. A kicsi fiammal néztük meg őket,mondogatja:ez igen!,hű,de szépek!Jaj ez is de gyönyörű!

Nagyon ügyes vagy!!!

Nem ordítozok:D

Aránylag elvagyok.

Vannak elvonási tünetek,de nem vészes.

Próbálom lekötni magam.

Ja! Rettentően szomjas vagyok mindig.3 litert simán felhörpintek.Ez normális jelenség?

Meg egyfolytában gyümölcsöket kívánok.Meg kellett vennem a méregdrága epret,mert a fene is megevett érte.

Helló Mindenki!

Tegnap úgy elpiszmogtam az időt,hogy fel sem tűnt és már este volt.Takarítottam.De nem ám olyan itt kicsit,meg ott picit,hanem alaposat.Jól elfáradtam,de annyira más hangulatom volt reggel.Végigpásztáztam a szobám,és sehol egy játék,földön felejtett zokni,és egyből nagyon jó hangulatom lett.Mostantól nagyon vigyázok a tisztaságra és a rendre.

Pakolászás közben találtam egy terítőt meg hímző cérnákat.Már el is felejtettem hogy szerettem régen hímezni.10 éve már hogy nem hímeztem.Reggel amikor egy kicsit cigi hiányom volt,elkezdtem egy virágocskát.Megszűnt a külvilág,és csak a virágocska számított.Délelőtt szintén rám tört a cigizhetnék,és megint leültem egy kis levelet hímezni.Ez egy nagyon jó módszer amit kitaláltam. Remélem hosszú ideig működik.Régimódi hobbi a hímzés,szerintetek?

Nekem is, de én inkább úgy értem, ez az oldal, mert van itt még egy dohányzós fórum amit rendszeresen látogatok.

Így van, szívjunk egy kis friss levegőt -- bár itt gyülekeznek a viharfelhők. Ja és jó étvágyat mindenkinek, aki még nem kajolt volna.

Azért kíváncsi lennék, mi van Francoi-val, remélem minden oké, és jól bírja! :)