Szívesen váltanék, de hogyan? (beszélgetős fórum)

Próbálj meg addig megszerezni egy olyan képesítést, amit a nyugdíjazást követően végezni szeretnél, ami érdekel.

Ez máshová koncentrálná a gondolataid és a kiégésen is segítene, hiszen újra céljaid lennének.

Ha mégis a váltás mellett maradsz javaslom, hogy a kiszemelt cég/cégek karrier portálján regisztrálva jelentkezz be a meghirdetett pozícióra.

Innen 5 cég jelzett vissza és hívott be. Három második körben is, mikor elfogadtam a jelenlegi munkáltatóm ajánlatát.

De itt is váltottam házon belül 3 hónap múlva - egy kolléganő miatt. Sajnos, a kollégákat nem mi válogatjuk.

Ha már csak két éved van a 40-ig és nehéz munkát találni azt javasolnám, hogy próbálj meg nem foglalkoznia munkahelyi környezeteddel. Erősítsd meg magad mentálisan, zárd ki az életedből ezeket a problémákat!

Két év nagyon gyorsan lepereg, aztán olyan munkát keresel a nyugdíj mellé, ami tetszik.

Én 2018-ban hagytam ott a munkahelyemet, ahol 10 éve dolgoztam, mert megkerestek, nagyon jó fizetést ajánlottak, stb.

És mivel az akkori munkahelyemen épp egy nagy változás történt (nem tudhattam, hogy mi lesz), szívesen belevágtam egy másik helyen a munkába, de sajnos az interjún nem mondták el a valóságot a munkával kapcsolatban, és a kollégák is érdekesek voltak.

A problémáim a munkával: Nem volt számomra szakmai kihívás, mert a teljes munkaidőből kb. 1 óra volt a tényleges munka, és abból állt, hogy CTRL+c majd Ctrl+v, ráadásul azt szerették volna, hogy ezt lehetőleg este 6 után tegyem. Mert itt az volt a módi, hogy reggel 8-18 között mindenki elfoglalta magát valamivel, majd ekkor el kezdtek dolgozni, ami sokszor este 22 óráig tartott...

Amikor máshogy akartam dolgozni, akkor közölték, hogy nekem nem kell tudnom semmit, csak azt, amit csinálok.

Így reggel bementem és alig vártam, hogy 10 óra legyen és kávézhassak, majd a delet vártam, majd a délután 2-t, majd az 5 órát és boldog voltam, ha sikerült lelépnem úgy, hogy senki nem szólt utánam, hogy menjek vissza, mert csinálni kell valamit.

Ráadásul én mivel új voltam, nem mehettem el nyugodtan kávézni, ebédelni, telefonálni vagy bármi, mert azért rögtön szóltak, és azzal csak mérgesítettem az amúgy sem túl jó kapcsolatunkat, hogy felhívtam figyelmüket a kettős mércéjükre...

Tehát, sem a munkám nem volt jó, sem a munkaidő beosztásom, ráadásul még a kollégákkal sem alakíthattam ki normális kapcsolatot, mert itt nem volt divat a bratyizás. Itt ha valaki beteg lett, akkor dobott egy mailt és jött, ha meggyógyult, de soha senki nem kérdezte meg közben, hogy hogy van, mi a baja, meggyógyult e, stb. Ugyan ez volt, ha külsős munkája volt akár hónapokig, azaz senki fel nem hívta, hogy hogy érzed magad? Megy a meló? Amikor visszajött, akkor sem érdekelt senkit még a tapasztalata sem.

Nem voltam ehhez hozzászokva, mert az eddigi munkahelyeimen jófejek voltak a kollégák, jó csapatban dolgoztam mindig.

Nem volt sok munkahelyem az elmúlt 35 éveben, mert én is szeretek sokáig egy helyen dolgozni, de ezeken a helyeken sosem tapasztaltam ilyen fokú érdektelenséget.

Sokan azt mondták, hogy nem értenek meg, mert a semmiért jó sok fizetést kapok, így miért nem próbálom elviselni? Hát nem tudom...A kollégáimmal több időt töltök, mint a családommal, így nekem fontos, hogy milyenek...

Ezen szinte szó szerint én is átmentem. Diplomám ugyan nincs, de közgazdasági végzettségem van, aztán 15 évet dolgoztam laboránsként is....eljöttem onnan, mert kicsináltak testileg-lelkileg....kisvárosban élünk, baromira nincs lehetőség, így elmentem konyhalánynak minimálért, na engem is szekáltak rendesen....pedig nem kérkedtem, dolgoztam, mint az állat....1 évet húztam ott le, aztán 1 évet egy vállalkozónál adminisztrátorként, onnan pedig ismerős segítségével a mostani helyemre, ahol nem minimálbérért, mindenféle juttatással (szép kártya, munkaruha, 13. havi fizetéssel arany életem van!

És ami talán a legfontosabb, emberszámba vesznek, családias a hangulat öröm bemenni! 43 vagyok, két kiskamasszal, férjjel.

Néhány hónapja egy 48 éves ismerősömet nagy nehezen felvették a l.dl-be, majd 2 hónap után közölték vele, hogy öreg ehhez a munkához, nem elég gyors...

Tehát, még ez sem egyszerű...

Nem múlt évben, hanem kb. 10 éve, amikor a pénzügyi válság volt, jelentkeztem takarítónőnek is (már hazugságok voltak az önéletrajzomban), behívtak, végignézett rajtam a munkáltató és közölte, hogy nem hiszi, hogy én takarítani akarnék:S

Valóban így volt, de annyira kellett volna már pénzt keresnem...

Pincérnek felvettek ismerős által, de nem tartott sokáig, mert nehezen toleráltam a férfi vendégek esetleges közeledését (a férjem többször jött értem és így többször éltem azzal egy-egy férfi invitálásánál, hogy ott ül a férjem beszélje meg vele;)).

Aztán volt egy nagyon kemény ilyen eset és ezzel be is telt a pohár.

Aztán, valahogy felvettek konyhalánynak, ahol az első 2 hónap a pokol volt. Mert bár a jelentkezésemnél nem írtam be a diplomámat és a tényleges foglalkozásaimat, de kiderült, onnantól a másik konyhalány el kezdet szekálni, mindenképp hülyét akart csinálni belőlem. Szerencsére nem sikerült neki, mert bár én csak otthon főztem addig és azóta is, de elég jól belejöttem.

Fél évet dolgoztam itt, utána keresett meg egy ismerősöm, hogy menjek hozzá dolgozni.

Manapság az ismeretség nagyon fontos, jellemzően nekem így sikerül elhelyezkednem. Múlt évben is ez számított...

Nyilván azért tanult mert többet akart elérni. A diplomás bért nem mindenhol akarják megadni. És az is igaz, hogy ha már tanult, feljebb jutott, miért menjen el minimálbérért ha nem muszáj.

De munka van, persze, lehet menni bolti eladónak, árú feltöltőnek és még sorolhatnám. Csak mivel ahhoz a munkához nem kell a diplomája, vagy a szakirányú végzettsége nem fogják megfizetni.

Ha ennyire elviselhetetlen ott és elszánt vagy válts. A könyvelő nem rossz végzettség.

A más területre mire gondolsz?

Nem tudom hány éves vagy, de az tuti, hogy nem kerestél mostanában állást.

Én 52 éves vagyok (közgazdász informatikus), és bár nagy munkaerőhiány van a bankszakmában is, de akkor sem engem akarnak felvenni. És nem a végzettségem és tapasztalatom miatt, hanem egyszerűen a korom miatt. Ebben a korban már meg kell fizetni a tudásunkat, de a legtöbb munkáltató minimálbért akar csak fizetni, így inkább a fiatal pályakezdőket veszik fel.

Ha nem bankba jelentkezek, akkor pedig nem hívnak be még interjúra sem, mert pont azt gondolják mint te.

Ha behívnak mégis egy másik szférás jelentkezésemre, akkor csak azért, hogy megnézzenek egy csodabogarat, akinek jó végzettsége/tapasztalata van, de vajon miért jelentkezik ide? Ezt el is mondják, illetve közlik velem ugyan azt, amit te írtál.

Na de, ha lenne, ahogy te is gondolod, akkor miért jelentkeznék másra?

Tehát, nehéz. Hiába van az a mondás, hogy aki dolgozni akar, az el tud helyezkedni, mert ez már régen nem így van.

A nőket 30-40 éves koruk között alkalmazzák szívesen, mert 30 előtt (persze már ez sem igaz, de még nem tudták levetkőzni a munkaadók) gyereket szülhet, 40 felett meg már öregek.

Egyébként, amikor múlt évben kb. ilyenkor pont állást kerestem és vettem át a papírjaimat a postán, rögtön munkát ajánlottak, azaz simán elhelyezkedtem volna azonnal, csak hát minimálbérből én nem tudok megélni.

Persze, ha végképp nincs más, akkor az más...

Ja, Budapesti vagyok...

Ez így van.

Beleolvastam az előző fórumaiba, én nem javasolnám neki, hogy váltson. Nagyon elesett.

Ha 18-19 évesen kezdtél el dolgozni és két éven belül eltudsz menni a 40 évvel akkor sztem bírd ki valahogy és véd a centit. Hol a garancia, hogy egy új helyen ahol az utolsó leszel nincsenek hülye emberek?

Persze az is fontos, hogy mivel foglalkozol.

Sok sikert.

Ha jól látom, költözés után itt második éve dolgozol. Ezt a munkahelyet hogyan találtad?

Lehet, hogy egy hosszabb pihenés után feltöltődnél. Láttam, barátaid sincsenek. Párkapcsolat? Könnyebb tolerálni a munkahelyi stresszt, ha amúgy minden rendben van.

Ennyi információval magadról, semmit nem lehet mondani.

Ha háziorvos vagy, valószínű van lehetőséged váltani, ha egy irodában, nem biztos.

A végzetségedtől, a küllemedtől, igen sajnos attól is függ, van-e lehetőséged váltani. Azt sem írtad le mennyi van még a nyugdíjig. Esetleg mindjárt meg lesz a 40 éved, vagy még van esetleg 10 éved a nyugdíjig?

Sok sikert a váltáshoz!