Szerintetek sem állok készen a gyerekvállalásra? (beszélgetős fórum)

Erre gondoltam én is hogy lehet ő már nem szeretne gyereket. Amikor megismertem még azt mondta hogy lehet róla szó. Mondjuk ez már 4 éve volt, lehet azóta változott a véleménye. Rá is kérdeztem nála, de azt mondta hogy nem erről van szó hanem úgy gondolja hogy én nem állok készen rá. Aztán hogy ez mennyire volt őszinte válasz...

Igen, elmondtam ezt így neki. Hogy nyilván tudtam a gyerekeiről amikor megismertem. El is fogadtam azt hogy ők 2 hetente itt vannak a hétvégén, meg karácsonykor vagy szünetben 1-1 napot. De nyilván tudja hogy nem rajongok a gyerekes hétvégékért. A gyerekeknek viszont ezt sosem mondtam és nem is mutatom ki. Beszélgetek velük, együtt megyünk mindenhová négyesben, a kicsivel játszani is szoktam, főleg ha mondjuk vendégségben vagyunk és unatkozik, vagy játszótéren amikor az apjuk a naggyal focizik. Hiszen ők nem tehetnek róla hogy a szüleik házassága tönkre ment és nyilván az édesanyjuknak is lett új férje, és az édesapjuknak is új élettársa. Ő mégis úgy gondolja valamiért hogy jobban kellene kötődnöm hozzájuk, én viszont nem gondolnám hogy valaha is változni fog a helyzet.

Nekem az a véleményem, hogy talán a párod nem akar már több gyereket.Az hogy most ért meg benned a gondolat,az természetes.Neki ezt el kellene fogadnia,örülnie kellene a dolognak.Mindenképpen komolyabban át kell beszélnetek,ki mit szeretne.Van egy kis barátnőm ő is hasonló idős mint te.Mindig azt mondta nem kell gyerek.Az ő párjának is vannak gyerekei mástól.Most mégis vállalt/akart babát.Mondhatjuk megért rá.Boldog nő és anyuka.

Párod akar egyáltalán harmadikat? Nem arról van szó valójában, hogy ő nem akar mégegyszer babázni?

Innen nem tudjuk megmondani, hogy készen állsz-e a gyerekre. De abban biztos vagyok, hogy önmagában az a tény, hogy a párodnak a másik kapcsolatából származó gyerekért nem rajongasz, nem tesz alkalmatlanná.

Mostanában egyre jobban érzem azt hogy szeretnék babázni. Ezt elmondtam a páromnak is. 4 éve vagyunk együtt, a kapcsolatunk nagyon jól működik. Jó a fizetésem, ezért nyugodtan elmehetnék babázni mert egész jó pénzt kapnék amíg otthon vagyok. Szóval minden adott lenne. Én 27 éves vagyok, eddig még nem akartam gyereket. Amikor a páromnak elmondtam ő azt mondta hogy biztos nem lesz gyerekünk mert én nem állok készen rá. Kérdeztem hogy miből gondolja. Az egyik válasza az volt hogy eddig sem akartam. Ez mondjuk igaz, de nem tehetek róla hogy én csak 27 évesen jutottam erre a döntésre és nem 20 évesen. A másik válasza pedig az volt hogy látja hogyan viszonyulok az ő gyerekeihez. Nyilván nem rajongok értük, elfogadtam hogy van 2 gyereke és hogy ők 2 hetente itt töltik a hétvégét. Mindenben segítem olyankor a páromat. A kicsi 6 éves, a nagy 11. Ő ezt nem érti meg hogy én 27 évesen babázni szeretnék és nem egy 11 évest nevelni. Amúgy is az édesanyjuk és a nevelőapjuk neveli őket, nyilván másképp mint ahogy én tenném. Szerintem hülyeség ezt összehasonlítani azzal hogy hogyan bánnék a saját gyerekemmel, mivel ők nem az én gyerekeim és az teljesen más ha saját gyereked van. És nyilván kisbabád lesz és nem egyből iskolás gyereked. Nem tudom eldönteni hogy a párom csak azért mondja ezt mert ő már nem akar gyereket vagy tényleg így gondolja. Hiszen neki már van kettő akikkel tartja is a kapcsolatot, régen már kibabázta magát és már 37 éves. Vagy lehet hogy tényleg úgy gondolja hogy én nem állok készen rá csak mert nem rajongok a gyerekeiért, pedig ez szerintem nem is fog változni. Nektek mi a véleményetek erről? Szerintetek sem állok készen rá? Ha készen állnék egy saját gyerekre változnia kellene a hozzáállásomnak az ő gyerekeihez?