Szerintetek jogos a kérésem apukám felé? (beszélgetés)

Jó, hogy egytértesz.

De igazából nem azért írtam ezt itt le, hogy ezen önmagában vitatkozzunk, csak felmerült, hogy - esetleg - nagyon mélyen valami ilyen IS lehet a dolgok mélyén. Persze egyáltalán nem biztos.

Csak valahogy azt érezni, hogy szegény lánynál önmagában nincs valami rendben, nagyon feszült.

Bár nyilván nincs mindenhez közünk, nem azért írta ki szegény a topicot.

Remélem békésen el tud majd beszélgetni az apukájával, hátha jól jön ki a dolog.

Mindket dologgal egyetertek, sok no addig addig ismetli, hogy nem szeretne ferjhez menni, mig maga is elhiszi, hogy tenyleg nem akar, holott csak az van, hogy ferjhez menne de nincs aki viszi vagyis a parjanak ez nem annyira fontos.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az a papir ennyire fontos lenne stb. Mi is sokaig eltunk egyutt eskuvo nelkul, beszeltunk rola, hogy egyszer majd, de nem surgettuk. Mi azon is vitaztunk, hogy en egyszerubb szertartast akartam, de a ferjem ragaszkodott a hosszu ruha, stb-hez, es nekem ez olyan klise volt, de utolag megsem bantam meg, total igaza volt!:)

A tobbedik gyerekekre meg mindig is kevesebb ido jutott es jut ezutan is, egyszeruen matematikailag sem jon ki, anyunak mindig az elsore van tobb ideje, o kap elsonek ruhakat, a kicsik mindig orokolnek valamit, megis, mindig a nagyok panaszkodnak, hogy bezzeg a ...

Ezt elobb-utobb minden elso szulottnek be kellene latnia. En is elso szulott vagyok, tudom mit jelent es latom a gyerekeimen is. A legkisebbre van a legkevesebb idom, neki szinte semmije sem uj es megis o a legkevesbe hisztis az osszes kozul. Ezert nem lesz soha olyan topik, hogy: "a noverem kocsit/ruhat/penzt kapott, en miert nem?":))))

Persze ezt mondják.

Divat?

Az ember úgy van összeállítva lelkileg, hogy "határokkal", "tól-ig"-okkal működik. Ez tudományos tény. Ezért vannak temetések, sőt halotti torok. Ezért tartunk egyáltalán születésnapot. Vagy búcsúpartit. Mert változás jön, más következik. Sőt, ezért vannak az építkezéseknél "bokrétaünnekpek". Mitöbb, - bár számomra gyomorforgató, de mégis ebből az emberi igényből táplálkozik - ezért találták ki nyugaton már a váláspartikat is.

Nyilván jól el lehet lenni az esküvő nélkül, mint ahogy nem fog ledőlni az a ház se, ahol nem volt bokrétaünnep, vagy remek jól el lehet válni parti nélkül is, sőt, abba se halunk bele, ha épp két évig nem ünnepeljük meg a születésnapunkat...

De azért, mert ma divat, még nem biztos, hogy hosszútávon és össz-társadalmi szinten jó. A mai társadalom azért nem a bölcsességről, és a hosszú távú gondolkozásról híres..

A mélyen gyökerező dolgokat meg le lehet tagadni, sőt, magunkkal is el lehet hitetni az ellenkezőjét, de ritkán igazak valójában. Persze lehet 10%, akiknél valóban igaz, hogy nem érdekli őket, de azért szerintem egy jelentős résznél ez nem igaz. Egy életen át el lehet ezt sumákolni, de hogyha valami kihozza a dolgot, mint pl. a hugi esküvője - ráadásul némi anyagi problémával is megfűszerezve - azért tudhatnak ezek a mély dolgok kárt okozni..

Mert ugyanis számomra nem derült ki, VALÓJÁBAN miért is utálja a hugát ennyire. Ugyanis azok a dolgok, amiket leírt szinte minden két gyerekes családban előfordultak, nálunk is, kb. három perces haragot okozva, de ezért egy életen át nem gyűlölöm a testvéremet... Legfeljebb nem ő a legjobb barátom. De irigy sohase voltam rá, pedig nálunk is én vagyok a nagyobb, és rá sohasem szólnak, ha otthagyja a mosogatnivalót... Én meg mindig mosogattam.. Irgum-burgum..

Jajjjj, egy kicsit hadd offoljak! Meg szerettem volna nézni a korodat, mert azt hittem, idősebb vagy.

Nagyon szépek a Gyerkőceid!!!!!! Az én Fiamnak is ilyen fehéres szőke volt kicsi korában a haja! :D És mindenki lánynak nézte, mert olyan szép volt (most is az) az arca! :)

Nem akarom szegényt szétszekálni, nem szokásom fórumokon ezt tenni. Szóval előre is bocsánat tőle.

De azért bennem az is felmerült - amit persze ezerrel tagadni fog, mert nincs ember aki ezt bevallaná - hogy talán mégiscsak az esküvőre magára is irigy.

Ugyanis nagyon sokan, akik égre földre esküdöznek, hogy nekik ez aztán nem valójában a lelkük mélyén azért mégis nagyon szeretnék, hogy valaki igenis nyilvánosan elvállalja őket, és mégis legyen esküvőjük. Főleg nőknél van ez. Csak mivel a férfiak általában kevésbé akarják, egyszerűbb azt mondani, sőt magukkal is elhitetni, hogy ők ezt nem akarják, mert ugyebár milyen ciki lenne nyilvánosan hisztizni, hogy vegyél már el, és netán visszautasításnak kitenni magunkat.. Ezt nem csak emberi, hanem pszichológusok tapasztalatából mondom: nemigen van olyan nő, aki valójában nem akar esküvőt, sőt sokakat az gyógyított meg fizikai bajukból is, hogy mégis lett esküvő.

Persze, tudom Clau, nálad aztán nem így van, még véletlenül se... Nem is szükséges leírnod.

Egyébkén meg a világon mindenütt úgy van, hogy a nagyobbat később engedik el, neki kell sokmindenért megküzdeni. Viszont cserébe a kicsi meg mindig úgy érzi, rá kevesebb figyelem jut. Egyrészt eleve már volt valaki, amikor megszületett, ráadául az a valaki nem is igen örült a jövetelének.. Meg pont azért, mert az első gyereknél általában tovább tart megoldani egy helyzetet, rá - még ha negatív is - de több figyelem jut.

Nincs olyan többedik gyerek, aki nem mesélné azt, hogy vele sohase foglalkoztak annyit. Valószínűleg a hugica is ezt mondaná, hiszen itt őt nem volt módunk meghallgatni..

Nagyon sajnálom,hogy egészségügyi problémád van.

De....De nagyon nyilvánvaló,hogy irígy vagy a hugod életvitelére.Arra,hogy jól keres,drága ruhákban jár,szabadabban él mint te akinek már van két gyermeke,és mókuskerék az élete.Ahelyett,hogy örülnél a tesód boldogságának,hogy talált valakit akivel együtt tervezi az életét,arra számítassz,hogy úgyis el fog válni.Nem tudom milyen a hugod,de még ha nehéz természete is van,akkor is a tesód és elvileg szeretned kéne,te pedig nyilvánvalóan utálod.

Változtatnod kéne a hozzáállásodon,és úgy szeretni és elfogadni tesódat ahogy van.Nem pedig irígykedni rá.

Clau!

Ismerős az érzés. Én is úgy gondoltam anno, hogy a hugit jobban szeretik, mint engem. A nagyobb gyerek sokszor több dolgot ki kell, hogy harcoljon, amit a kisebb már értelemszerűen megkap. Pl. nem engedtek el a discoba. Nyolcadik év végén volt egy buli és arra sem akartak elengedni. Akkor egyszer fogtam magam és elmentem. Anyukám bakker képes volt eljönni oda, hogy huzzak haza, mert jön a Fater és megver. Azt mondtam, nem érdekel, verjen meg, de én addig is a többiekkel leszek és jól érzem magam. És tényleg eljött a Fater. Azt mondta, maradjak nyugodtan és érezzem jól magam. :) A Tesómnál nem csináltak ebből problémát, nem volt vita miatta.

Emiatt sokszor veszekedtem is a hugommal, még verekedtünk is (:D), mert úgy éreztem, Neki mindent szabad. De tudod, amikor nagyobb lettem, rájöttem, hogy Ő a világ legrendesebb Tesókája. Testvérek között nem szabadna ilyen dolgoknak előfordulnia ilyen korban. Saját véred, gondolj erre!

Szerintem is kisebbségi érzésből adódik az, amit Apudról gondolsz, mármint hogy a hugodat jobban szereti. Hidd el, hiába lenne két Gyerekem, nem tennék közöttük különbséget. Biztos, hogy lenne olyan, amikor az egyiket jobban kell támogatni, máskor a másikat. És szerintem most Nálatok is ez a helyzet.

Ne morfondírozz dolgokon, mert sokkal egyszerűbb, ha leülsz Apuddal és szemtől szemben megbeszéled Vele a gondjaidat. Én már csak max. akkor jöttem volni ezt a topicot kiírni, ha valóban nem segít. De reméljük a legjobbakat! :)

És még egyszer! Ne hozd fel a hugod esküvőjét!!!!!!!!!!!

Ma már ugyan nem divat annyira ez, de az én szüleim halálra sértődtek volna, ha nem "ők adják férhez" a lányukat. Természetesen a döntéseket közösen hoztuk.

Ehhez viszont az öcsémnek nem sok köze volt, de szerintem az esze ágába se jutott, hogy akkor most azt az összeget ő is kéri..

Ő azóta is otthon lakik. Ha mi azt számolgatnánk, hogy azóta ki mennyit kapott és mire.. Ő főiskolát végzett, ahol kellett fizetni. Nekünk lakásvásárlási szándékaink vannak, egy kicsit ahhoz is igértek. Közben az én gyerekeimre vigyáznak, furikázzák őket... Ő viszont kapott laptopot..

Egyébként én is úgy érztem, hogy az öcsémet szeretik jobban, de miután felnőttem, saját gyerekeim vannak, már azért kicsit hozzánőttem ehhez a témához is, és azért módosult a véleményem, és rájöttem, hogy nem olyan egyszerű ez, a gyereknek sokszor más szemponjai vannak.

Szerintem a szüleidnek fogalma sincs, hogy te fél élet óta ezt a gyűlöletet hordozod magadban. És mivel valamiért így van, még az se biztos, hogy objektíve igazad van ebben..

A lényegben én is csatlakoznék a többiekhez: a hugod esküvője után ülj le apukáddal, és meséld el, mire vágysz...

:)))) Nem volt szuksegem erolkodesre, egyszeruen az elet hozta magaval, nem tudok min centizgetni, hiszen nekem meg igy is tobb jutott, az elettol. Apukamra meg vegkepp nem tudok ugy nezni mint egy kiapadhatatlan penzgepre, egy oreg ember immar, en orulok neki, hogy ha egyedul kepes egeszsegben tartani magat, mert nem tudnek hazamenni a 3 gyerekem mellol, hogy ot apolhassam. Te is probald megerteni, hogy apukadnak fontos, hogy mindketten ervenyesuljetek, de minden apanak a lanyai eskuvoi egy-egy szep pillanat, tehat nyilvan o nagyon orul, hogy a hugod ferjhez megy:)

Utana megkered, hogy legyszi segitsen ki a mellmuteted miatt, de ne terheld ot most az eskuvo elott. Egy szulonek nagyon rossz erzes mikor marakodnak a gyerekei, gondolom te is erted, mint anya

Szükölködtök? A gyerekeidnek nincs mit enni adni? Nincs ruhájuk, játékuk, tető a fejük felett??

Adj hálát az égnek, hogy van. A szüleidnek, hogy neked is volt. És ne azzal foglalkozz már, hogy kinek mennyivel van több.

Rosszul esik? Hát tegyél ellene. Beszélj őszintén erről apukáddal - de ne anyagiaskodj.

Egy időben anyukám a tesómat minden nap felhívta, engem meg hetente. Nem gondoltam, hogy kevésbé szeret. Aztán egyszer megemlítettem neki, rácsodálkozott- észre se vette. Mert ő mindig úgy látta, hogy én a jég hátán is megélek + a párom mellett nincsn ok aggódni, a tesóm meg mindig az ő elsőszülött pici fia marad, aki ráadásul sok hülyeséget képes csinálni. Sértődtem volna meg??

Mi az, hogy JÁR????

Adott az egyik gyerekének nászajándékba pénzt. Házasodjatok össze, és meglátjátok: kaptok-e. Ha nem, háborodj fel. De akkor se gyerek azzal, hogy JÁR.

Majd az örökség, az ami jár, de ha addig az összes pénzét elkölti, és semmit nem örökölsz, akkor se szólhatsz semmit!

Akkor most mi a baj? Nem bírod a hugod, és nem tudod elviselni, hogy a szüleid őt is szeretik???

Nem biztos, hogy (csak) a hugodnak ment el az esze - azok alapján, ahogy a CSALÁDODról írsz, te sem vagy éppen 100-as. Sértődöttnek és keserűnek tűnsz, de a pénz az kéne. Vagy dögöljön meg a hugod tehene is?

Bocs, de azt gondolom, hogy ha boldog, kiegyensúlyozott lenne a családi életed (párod, gyerekek), le se tojnád, mit csinálnak mások...