Szerintetek fura az ilyen hozzáállás? (beszélgetős fórum)
Ja, én is el tudom képzelni. Csakhogy ez ellen tenni is kell/kéne, és nyikogni, hogy sz@r az élet és csak egy kiut van.
A #15 bejegyzésére gondolsz?
Rossz szülők, kisiklott élet?
Vannak akik szülők nélkül nőnek fel. A kisiklott életéről meg maga tehet. Vajon próbálta helyrehozni vagy elfogadta a helyzetét?
Az élet senkinek sem könnyű, ha felelősséggel éli.
Ez a bejegyzés csak arról szól nekem, hogy mutogat másra, de a saját szerepére mindebben nem gondol.
Nem kell drasztikus eszközökhöz nyúlni.
Elhanyagolja a gyógyszerezését,nem eszik ,nem iszik stb.
Vagy belehal a bànatba.
Nem véletlen az a mondás ,hogy megszakad a szíve.
Írta hogy pszichésen is beteg.
Én el tudom képzelni, hogy ennyire híján van az emberi kapcsolatoknak, ha nincs munkája és nem mer emberek közé menni, máris kész a 4 fal.
Nem fura, hanem beteg gondolat.
Nem tudhatjuk milyen egészségügyi problémád van, de pszichésen is beteg lehetsz, ha ilyen gondolataid vannak.
Normális ember nem gondolkodik öngyilkosságon.
Az, hogy ennyire nincs emberi kapcsolatotok hihetetlenné teszi ezt a fórumot. Lehet, hogy csak kitaláció az egész.
Most már én is ezt mondom. Jön az, majd amikor nagyon nem akarjuk. :)
Azért mondom, hogy egy túlélt öngyilkosság simán lehet rosszabb, mint amit most borzasztónak érez.
Vonat is kétesélyes. Ismerek valakit aki 19 évesen a metró elé ugrott, meg nem halt, de a lábfejét levágta a szerelvény, és még jól le is hülyézték.
Az életet ajándékba kapjuk, és mindnyájan elveszítjük egyszer, minek ezt siettetni?
ki fog,ja ő már nem tud,ha magatehetetlen.
hát mivel érintett vagyok benne,a gyógyszer nem jó.ami borzasztó az akasztás,meg hát a vonat.de mindegyikhez nagy fokú elszántság kell.
Én több olyan embert is ismerek, akik súlyos pszichés+egyéb betegek, és hozzád hasonlóan tervezik a befejezést ha támasz nélkül maradnak. Hogy ez normális-e? Valahol megértem a kilátástalanságukat. Egy közülük meg is tette, de ki mondhatja meg, jó döntést hozott ezzel...
Tudod az öngyilok balul is elsülhet, ami ebben az olvasatban azt jelenti, hogy valóban emberi roncsként vegetálhatsz magatehetetlenül a hátralévő idődben egy vidám elfekvőben.
És mivel egyszer már megpróbáltad, gondoskodni fognak róla, hogy képtelen legyél rá újra.
Tök mindegy, úgyse válaszol.
Mintha a hajléktalanságért igyekeznél, úgy beszélsz. Mit próbálsz meg ellene tenni? Vagy tényleg ennyire tehetetlen az életed?
Mi lenne ha lehetne barátoto? Olyanok vagytok, hogy senki nem akar veletek barátkozni? Elég gyáva és tehetetlennek kell lenned, hogy ha egyedül maradsz, öngyilkos gondolatod van. Ha te halnál meg előbb, a férjed meg szabad lenne és megnyílna előtte sok minden.
senkinek sincsenek tündér keresztanyák a bölcsője mellett.én is meg a lányom is választhatunk volna jobb anyát.
hát lehet,de pár özvegyasszony kivirult,mikor a férje meghalt.
hidd el,én megértem.a húgommal,ahogy múlnak az évek,egyre jobban megértjük egymást,fiatal koromban irigy voltam rá.de a kapcsolatunk kimerül a reggeli fél órában,amíg kávézunk.és nekem nem hiányzik senki,a szomszédokkal pár szót váltok,ha úgy jön ki.persze,ott a gyerekem,ha jön a szívem-lelkem kiteszem.sütök-főzök,persze vallatom,mert ő is egy kicsit zárkózott.de hálistennek közel sem annyira,mint én.és sok barátja van.a húgom mindig csodálkozik,ha megyünk a boltba,mindenki szól hozzám.persze,mert a téeszben dolgoztam,és mindenkivel jó viszonyban voltam.
Múltkor láttam egy riportot, a mozgáskorlátozott hölgy egyedül maradt, és nem tudta már kifizetni a lakbért. Nem emlékszem pontosan, vagy minimális keresete volt, vagy ellátást kapott.
Ilyenkor mit tegyen az ember?
Akkor ezek szerint, ha nincs semmitek, akkor nincs lakásotok és te nem is dolgozol?
Nem ismerem a körülményeket de nagyon sötét helyzetnek tünik. Egy pici villanás.
Házaspár beszélget:
Feleség: Drágám, ha valamelyikünk előbb hal meg én elmegyek Párizsba.
Férj:....bólogatás
Én azt hittem, hogy a szeretett társ elvesztése miatt nem akarsz majd tovább élni.
Nincs semmitek? Se lakás, semmi? Az özvegyi nyugdíjhoz nem értek, hogy alanyi jogon, vagy sem, de csak lenne valami.
Miért? Talán rosszkor születtem, rossz szülők gyerekeként. Kisiklott élet. Betegség, mentális és fizikai egyaránt. Azt hiszem az ilyen emberekből lesznek a hajléktalanok.
Igen, szerintem fura az ilyen hozzáállás. Én nem másért élek és nem más által.
Egyébként természetellenes is, hiszen az életösztön a legerősebb ösztön.
Én meg a vegetálva élt életet nem támogatom.
Milyen nyomor? Nem tudnád magad ellátni? Hány éves vagy? Hogy lehet, hogy senkid nincs? Ezt én sem értem és nem is tudom elképzelni. Keress társaságot, szomszédok, ismerősök, kollégák, barátok, senki nincs körülötted? Akkor marad a férjed két ismerőse.
Én nem támogatom a nyomorban való vegetálást.
Meg is bolondulnėk ha a fėrjem lenne az egyetlen emberi kontaktom.
No igen, én is erre gondoltam. Nem a hozzáállás, terv fura, hanem hogy semmilyen kapcsolatot nem építettek. Talán nincs gyerek, oké. Nincsenek szülők, oké. De lehetnének barátok, szomszédok, kollégák, unokatestvér, osztálytárs, ismerős, akárki. Sehol semmi?
További ajánlott fórumok: