Szerintetek fura az ilyen hozzáállás? (beszélgetős fórum)
Menj el egy paphoz.Egy plébániára, egy templomba.Találj egy papot és mondj el mindent.Esetleg azt is, hogy mit tervezel tenni (ha bízol benne és mered elmondani).Minden bizonnyal segíteni fog és megtalálja a megoldást.Készülj fel arra, hogy majd takarítanod (vagy mosnod) kell egy plébánián, de LESZ KIÚT ! És a lakhatás is kialakul.Jézus megsegít!
És ne feledd azt sem, amit Dosztojevszkij mondott:
"A gyávák könnyen lesznek öngyilkosok, de próbálnának meg ÉLNI (!) ha mernének."
De igen, ezt neked is tudnod kellene.
Engem is sokszor kiközösítettek. Már az oviban, mert szemüveges voltam, ezért visszahúzódó lettem. Az általánosban azért közösítettek ki, mert nem mentem bandázni, a gimiben meg azért, mert nem cigiztem velük a WC-ben. ÉS? Itt vagyok. (23 évesen férjnél voltam, s lett két fiam. Igaz, a szüleim nem voltak se alkoholisták, se pszichésen terheltek.)
Apám állami gondozott volt, csavargó, alkoholista. Anyám fiatal, tudatlan, pszichésen sem ép, elszökött otthonról. Egyikük sem tartotta a kapcsolatot sem a testvéreivel, sem a szüleivel, sem egyéb hozzátartozóval.
Én 16 évesen már nem laktam “otthon”. Így történt, hogy a férjemen kívül senkim sincs.
Szerintem ilyen esetben az ember esetleg rokonra számíthat, vagy egy nagyon jó barátra.
Természetesen mi sem barlangból jöttünk és nem is ott élünk, voltak osztálytársaink, vannak munkatársak, szomszédok, boltos néni, zöldséges bácsi... De rokon és barát nincs.
Mert az is.
Ha meg akar halni, akkor menjen fel egy Duna-hídra, másszon fel jó magasra,főleg télen és ugorjon le. Tuti meghal és a lehető legkevesebb ember életét akadályozza.
Metró elé ugrani? Pfff....
Barátról volt szó! IGAZI barátról!
Nem "befogadásról, etetésről, itatásról, pénzelésről!
És te miért nem küzdöttél/küzdesz egy jobb életért?
Vannak olyan emberek, akik mozgásukban korlátozottan is tanulnak, dolgoznak.
Senki nem számított rá hogy meghal, 60 pár éves volt, infarktust kapott. Mindent megtett a fiaiért amit csak lehetett, gondolatod mennyi saját élete maradt...Merthogy apuka természetesen nem kívánta kivenni a részét a problémákból és lelépett.
A kisebbik fiú nem fogadta volna el az elhelyezést valamilyen otthonban, ezt meg is mondta. Sosem tudott megbékélni a betegségével, élni sem akart már jóideje, csak azért tartott ki, hogy ne az anyjának kelljen eltemetnie.
Szóval mama ott maximálisan mindent megtett.
Az Az igazság, itt az édesanyának kellett volna keresni lehetséges elhelyezést, kollaterális megoldást arra az esetre, ha már ő nem tud gondoskodni a két pszichiátriai betegről.
Közelünkben él egy mozgássérült, szellemi fogyatékos fiú. Illetve már negyvenes évei elején jár, idős szülei erejükön felül ellátják. Még. Úgy tudom, nagyon indokolt esetben létezik soron kívüli szociális otthoni elhelyezés. Tudjuk, hogy nem Hilton, de az utcánál minden jobb.
Én is meg tudom érteni.
Viszont aki nem, kíváncsi lennék, hogy hasonló helyzetben mit tenne.
Nem is értem, hogy lehet úgy élni, hogy nincs egy barátnőd, egy ismerősöd... nincs senkid, csak a férjed!?!
Nem dolgozol? A 4 fal között élsz csak?
Nem voltak osztálytársaid? Nincsenek szomszédaid, akikkel jóban vagy?
...ez hihetetlen.
Ennek valami nagyon komoly oka lehet:(
Sajnos nem önkormányzati lakás, hanem magánembertől bérelt.
Biztos, hogy bennem van a hiba, de nem szeretnék sem az utcán, sem a börtönben élni.
Lehet hogy olyan problémái vannak, amelyek mellett különösen nehéz a kapcsolatteremtés másokkal.
De abban teljesen egyetértek, hogy a csöndes beletörődés helyett inkább dolgoznia kellene a jövőjén, ne legyen ennyire kilátástalan.
Nem tudjuk mit élt/él át, és mivel nem is társalog velünk, én nem értekezek tovább erről.
Tényleg fölösleges bármiféle véleménynyilvánítás, oldja meg ahogy akarja. (utolsó bekezdés nyilván nem neked Amaunet, csak folytatólagosan ideböktem:).