Szerintetek chaten kialakulhat két ember között mélyebb érzelem, amiből akár később párkapcsolat is lehet? (beszélgetős fórum)

Nem tudom kinél hogy működik, de én a mai napig nem a feltöltött képek alapján választok beszélgetőtársat a fórumokon. A páromról is a vége fele láttam csak képet. Mi az írásaink által ismertük meg egymást és eddig nem csalódtunk.

Ehhez is szerencse kell, de nagy.:))

én is így gondolom. :)

mizu?

aaaz durva.

de a csávó nem akarja. :S

Hát úgy nem jó tényleg. :S

Akkor jó, mikor mindketten várjátok egymást. :))

Akkor fiatalkorú vagyok. :)

Ő nem akarta, tehát innentől én már a fejem tetejére is állhatok... Ha nem akarja, nem akarja, nincs mit tennem. Tévesen úgy gondoltam, hogy lehetne valami, de tévedtem. Innentől nekem már csak a beletörődés van hátra.

Ha tényleg igazán szeret az ember, azaz mindkét fél, és akarják is mindketten, akkor valóban nincs akadály. :)

De ha az egyik ember csak egy picivel is kevésbé akarja, akkor az már nem olyan, mintha mindketten ugyanúgy küzdenének a kapcsolatért, és azért hogy létrejöjjön köztük valami.

Nem vagy kiskorú.

Fiatalkorú kategóriába tartozol.

Másrészt, engem már 16 évesen ott a fene a barátomnál javában. Igaz szülői felügyelet alatt nem voltam már. Egy kis buszozás simán belefér. Ha akarnád. Én a világ végére elmentem volna érte, ha nem lakik 3 utcával feljebb.

Sőt, mikor vidéken dolgozott, felmentem Pestre utána, a munkatársa csajával, pedig 2 nap múlva jöttek haza. Ez 221 km volt csak oda. De mindent megért.

Igen, korunknál fogva. :)

"Kiskorúak" vagyunk mindketten, tehát nem úgy működne, hogy fogom magam és buszocskázok egyet, hogy láthassam a páromat. Kedves szülőknek is lenne néminemű beleszólásuk...

Nem feltétlenül a költségeken múlik, hanem amit fentebb írtam.

Az nem távolság. :)

Korotoknál fogva?

Ja gondolom költséges. :(

Sokáig azt hittem, hogy igen, kialakulhat. Ha egy héttel ezelőtt írtam volna ide, akkor is igent mondtam volna. De most már egyértelműen "nem" a válaszom. Vagyis úgy kialakulhat, hogy az egyik fél nagyon szereti a másikat, mély érzései vannak felé. De úgy, hogy mindketten egymásba szeretnek, nem hiszem, hogy létezik. Épp egy ilyenben voltam/vagyok. Hónapokkal ezelőtt megismertem chat-en egy srácot, szépen lassan megkedveltem, aztán kezdtem beleszeretni, mindennél fontosabbá vált számomra. Mindig tudtam, hogy Ő éppen kiért van oda meg vissza, ki tetszik neki stb. De mindeközben mégis reménykedtem, hogy talán egyszer az én nevemet írja le, mikor a szerelméről beszél, de ez sosem következett be. Mondta sokszor, hogy nagyon kedvel, fontos vagyok számára. Olyan is volt, hogy nem tud rám haragudni, mikor egyszer megbántottam. De ettől több sosem volt. És most a napokban adtam fel, mikor lett a 10 hónap után először barátnője, így már úgy látom, hogy nincs értelme tovább szenvednem miatta, tovább kéne lépnem valahogyan. Nem mintha eddig lett volna értelme, de most már minden reményem elveszett Őt illetően. Szóval csak abban reménykedem, hogy minél hamarabb elmúlnak az érzéseim. Na és persze megpróbálok nem úgy ismerkedni a neten, hogy egy újabb szerelem, majd csalódás legyen belőle.

Ja és talán (!) hogyha nem lenne köztünk akkora távolság, amekkora van, akkor lehetne több is szimpla barátságnál, de így nem tudtunk testileg elég közel kerülni egymáshoz, várható is volt, hogy lesz hamarosan barátnője, és nem fog arra várni, hogy majd egyszer valamikor találkozzunk... Pedig hihetetlen mennyire hasonlítunk dolgokban, mennyire megértjük egymást, lelkitársak vagyunk, stb, de a távolság miatt működőképtelen az egész.

De ettől függetlenül, hogyha nincs nagy távolság a felek között, és tudnak találkozni, akkor tegyék meg minél hamarabb, különben csak hiú ábrándokat kergetnek, mint én is tettem.

Amúgy meg semmi baj nincs ezzel... a nagy O-vel (bocsi, nem magyar a billentyuzetem) úgy beszélgettünk eleinte, hogy beültünk teázni, palacsintázni, 2-3hónapon keresztül éjszakákon át és eleinte játékosan ötödöloztünk,majd melléírtunk fricskákat, majd egyre több dolgot és átment egymás melletti levelezésbe (a kockás füzetet azóta ünnepélyesen átadtuk a Dunának megorzésre), közben izzott körülöttünk a levego. Ès amit csak gombóccal a torkunkban tudtunk volna kimondani, megtettük így, lehet, bolond dolog, de óriási varázsa volt. Persze azóta eljutottunk odáig, hogy meg sem kell szólalni, mert ismerjük egymást, mint a rosszpénzt, ami nem vész el...:)

de a chatben is talán ez a jó, könnyebb megnyílni, az ego-t levetkozni, átmenni egy dimenzióba, ami csak a Tiétek...

a legjobbakat kívánom Nektek!