Szerintetek baj az, ha nem akarok gyereket soha? (beszélgetős fórum)
A Hoxa nem engedte kiírni amit akartam mondani a Te génhibás hozzàszólásodra !
Normális ???
Miért lenne ostoba? Mert nem követi a társadalmi elvárást? Mert a saját életét szeretné élni?
Találhat férfit így is. Olyat, aki nem szeretné a gyermekvállalás és nevelés terhét magára venni, aki hasonlóan gondolkodik mint ő.
Azért mert valaki másként gondolja élni az életét mint ahogyan te elképzeled még nem ostoba.
aki nem szeretne gyereket,ne szüljön,
szive joga eldönteni,
sok olyan ,,,anyukát,,,látok akire egy hörcsögöt sem biznék ,nem hogy gyereket,
és ha valaki tudja,hogy az ő élete,gyerek nélkül lesz jó,akkor meg kinek mi köze hozzá,
Egy csudát génhiba.
Nem akar gyereket és kész.
Miért lenne baj? A te életed. Úgy alakítod, ahogyan neked jó.
Igazából csak azért furcsák ezek a kérdések, mert ha tudod, hogy mit szeretnél, miért várod a megerősítést?
Szia! Én idén töltöttem a 30-at, és ugyanígy gondolkodom. Egyáltalán nem kell elítélni Téged emiatt! Körülöttem is sokan megrökönyödnek, amikor azt mondom én úgy érzem nem akarok gyereket...Van egy egyéves unokaöcsém akit imádok. Szeretem a gyerekeket nagyon is. Anyukám azt mondta nekem, ő akkor érezte, hogy készen áll az anyaságra mikor felmerült, hogy terhes és nem ijedt meg tőle, hanem boldogság töltötte el.
Van párkapcsolatod?
Nem kell elítélni!
Én azokat jobban elítélem,akik szülnek és nem foglalkoznak a gyerekkel.
Te így érzed,ez a te döntésed!
Bár remélem nem fogod megbánni.
Nem azért írtam, hogy azért szüljön valaki, mert legyen aki istápolja öregkorában, csak példának. Én, el sem tudtam volna képzelni, hogy ne legyen gyermekem.
Az egyik sógornőm lánya, elmúlt 40, amikor megszülte 1 gyermekét, pedig ő sem akart. Most várják a kistesót. Ilyen is van.
minden nőnek szive joga eldönteni,szeretne gyereket vagy nem,és senkinek nincs joga ahhoz,hogy ezt megkérdőjelezze,
nekem 5-van,
az egyetlen lányom kijelentette,neki nem kell gyerek,
pedig imádja a tesói gyerekeit,
szive joga,az ő élete,
Én idén leszek 30. Nem vagyok gyermek ellenes, de én sem tudok mit kezdeni más gyermekével, mert a közelemben soha nem volt, én voltam az egyik legkisebb a rokonságban. Ennek ellenére úgy vagyok vele, ha úgy alakul az életem, hogy lesz családom, örülni fogok neki, ha nem akkor sem megyek a falnak miatta. Van akinek nem ez van megírva. Lehet, hogy nem is lennék jó anya. Sőt, nagyon sokakat látok, akiről azt gondolom, hogy nem kellett volna gyereket vállalnia. Sajnos a gyerekhez nem kell alkalmassági vizsga, meg jogosítvány, bárki szülhet.
Persze én is megkapom mindig, hogy nincs értelme az életemnek, de az az igazság, hogy van. Az a típusú ember vagyok, aki mindig talál magának valamilyen célt. Magányos egyelőre nem vagyok. De gondolkodtam már azon, hogy ha megfelelő körülményeket tudnék teremteni hozzá, akkor örökbefogadnék 1-2 hányatott sorsú gyermeket, akiknek meg tudnám így könnyíteni a felnőttéválás menetét. De ez sem a gének átörökítéséről szól nálam, inkább csak a segíteni akarásról, mert nekem sem volt könnyű gyermekkorom.
Bár a minap beszélgettem a témáról az exemmel, és lelkesen ajánlkozott, hogy bármikor meggondolom magam, ő boldogan áll rendelkezésemre 😆.
A nővérem is ilyen, szinte idegesítették a gyerekek. Most egyedül van, 2 férjét eltemette. Ott a nagy ház, a hatalmas kert, nincs aki gondozza. Úgy tud orvoshoz, vásárolni menni, ha valakit megkér, hogy vigye el. Otthonba nem akar menni. Persze, sokan vannak olyanok is, akiknek hiába van gyereke, ugyan így él, mert vagy külföldön van, vagy nem néznek rá.
Nem tudjuk, mit hoz a jövő.
Ez esetleg a jelolteknek baj, ami miatt szukul a kor, hogy kivel allhat igy ossze az ember lanya.
De amig csak a kakiban pancsolsz, es nem lepsz ki/tul, addig ugyis mindegy.
Nekem van két kolleganőm, szintén harminc körüliek, akik szintén így gondolják, hogy nekik nem kell, bár állításuk szerint, szeretik amúgy a gyerekeket.
Én régebben, huszonévesen nem tudtam mit kezdeni mások gyerekével, én nem igazán szerettem a gyerekeket, pedig anyukám óvónő, de engem a hideg kirázott a gondolattól is, hogy az legyek.
Viszont azzal mindig úgy voltam, hogy sajátot szeretnék.
Minden ember más. Azóta van egy négy éves fiam, és rettentő sokat változott a hozzáállásom a gyerekekhez, amióta kezdem megérteni őket. :D
De nem gondolnám, hogy baj az, ha valaki nem akar. Sokkal inkább legyen így, mint amikor olyan szül, aki utána rájön, hogy nekem ez mégsem kell.