Szerintetek a pánikbetegség leküzdhető? (beszélgetős fórum)
Igazából se munkám nincs már egy ideje,barátaim egytől egyik boldog párkapcsolatban élnek, nem igazán van rám idjük csak néha... Az én szerelmi életem elég furcsa, mondhatni hogy nincs erről írtam is naplót ha esetleg valaki kíváncsi rá.magammal sem vagyok megelégedve...
Pánikbetegségem is ezektől jött elő szerintem. Ha semmije nincs az embernek szerintem csak beletörődni és elviselni lehet...és abban reménykedni hogy ez csak egy állapot, majd idővel jó lesz minden... :(
Én is évekig szedtem gyógyszert pánikbetegségre, szorongásos tünetekre, elalvási nehézségekre. Már egy ideje nem szedhetem, mert született egy kisfiam.
A gyógyszer abbahagyása óta is többször volt pánikrohamom, de mostmár tudom, hogy mihez/kihez kössem. Igyekszem nem foglalkozni a betegséggel, amikor rámtör, odafordulok a gyerekhez játszani, vagy elkezdek olyasmivel foglalkozni, ami megnyugtat.
sajnos én is...
de most megy a fogyás...
csak én a kínzós módszert választottam...
én nem vettem észre..
napi egyet szedem és nem rég álltam neki fogyozni és mellette is potyognak le rólam a kilók, de gondolom minden emberre másképp hat...
most furán hangzik de próbáld meg a MAGNE B6-ot...
rám jó hatással van...
jobban alszok és eltűntek a rémálmok is...
nekem néha az is segít, ha nem szeretném gondolataim megosztani másokkal...
fogok egy papírt és egy tollat és kiírom magamból...
és utána elégetem a papírt...
most ez lehet marhaságnak tűnik és kapón a csesztetést miatta, de nekem bevált...
Szerencsés vagy hogy időben talpra állítottak, és melletted voltak akik igazán számítanak az Életben!
Én nem igazán tudom megbeszélni senkivel az ilyen dolgaimat, ezért indítottam ezt a fórumot hogy talán segítségre lelek...
de nem öngyilkosságra kell gondolni....
ez kicsit más és bonyolultabb...
sose voltam vele dokinál....magamtól és párom és családom segítségével ment..
és azóta nem tartom magamba ami bánt, ki kell beszélni, és így nem fajulnak el a dolgok..
De, ide tartozik minden, ebben a fórumban nem csak rólam van szó, bárkinek a történetét szívesen olvasom. :) Nem én vagyok az egyetlen ez mára már népbetegség... sajnos! :(
"de mostanában már nem borultam ki és nem tettem magammal semmi rosszat, ártalmasat... " ??????? Ezt mire érted? Eddig fajult Nálad?:(
valami olyasmi bár én inkább dilisnek és idegbetegnek hívtam magam....
de mostanában már nem borultam ki és nem tettem magammal semmi rosszat, ártalmasat...
nagy erő és kitartás a lényege...
De ez nem ide tartozik tudom....
Szia Zoemma!
Környezetemben vannak pánikbetegek. Velük beszéltem már és van, aki meggyógyult, illetve kigyógyult ebből.
Nemcsak nagy erő, de akarat kérdése is. Mindig a lélek irányítja az agyat, az továbbítja a szervezet felé. Ezzel fokozatosan kisebbíthető, gyengíthető az állapot, később meg is szüntethető a folyamatos pozitív gondolkodással. Hess, hess, félelem!
Én pl. a sötéttől féltem az utcákon sétálva, ma már megszűnt. Úgy, hogy nem gondoltam arra, hogy jaj, mi lessszzzz...
Én is úgy éreztem hogy kigyógyultam , a legerősebb gyógyszereket kaptam annó (kedélyjavító+nyugtató). De mostanában érzem megint hogy valami nem oké...
Te is voltál pánikbeteg?