Szerinted van-e hivatásos anya? Létezik-e ilyen hivatás? (beszélgetős fórum)

Gyerekeket szülni és nevelni sokkal nagyobb kihívás,mint napi 12 órákat dolgozni egy munkahelyen.Mikor megszültem a gyerekemet,akkor rájöttem ez nem egy leányálom és visszasírtam a munkahelyem.

Hidd el sokkal nehezebb ,mint valahol csak úgy dolgozni,és munkahely+ gyerekek az meg emberfeletti.Főleg mikor 1 hetet beteg 1hetet meg ovi és iskola,és és én csak 1 gyerekről beszélek,ha több van meg maga a katasztrófa,ide oda kell dobálni szerencsétleneket,hogy a munkahelyen is megálljuk a helyünket.Éppen ezért teljesen megértem,hogy valaki csak a gyerekeit vállasztja,ha megteheti.

Valahogy úgy érzem,mintha lenéznéd azokat a nőket akik hivatásuknak érzik az anyaságot.Sajnos sokan vannak ezzel így.

Tudod ehhez olyan beállítottságúnak kell lenni,minden nő nem alkalmas rá.

Én egyébként nem hiszek abban,hogy valaki lehet egyszerre szuper nő,karrierista,jó anya,jó feleség...stb...ez nem igaz!!!

Szerintem sokkal rosszabbak azok,akik gyerekeket szülnek a nagyszülőknek bébiszitternek...stb...,aztán a karrier és minden más fontosabb számukra mint a gyerekek,akik szinte nem is ismerik őket,igazából nincs is anyjuk,mert neki minden fontosabb a gyerekeknél,nem pazarolja rájuk az idejét.Az én kérdésem meg az:Az ilyen nő minek szül???Hiszen a legfontosabbat nem adja meg a gyerekének,az édesanyát.És pontosan ezért van annyi elkallódott fiatal,mert ahol lehet ott sokan elintézik pénzzel a gyerek nevelését,ahelyett,hogy foglalkoznának vele,hogy normális család meleg otthon venné körül.Nincs kihez fordulni a rengeteg kérdéseikkel,nincs kihez oda bújni,mert ha otthon is van anya,minden más dolga van csak nem a gyereke.

Ez egyébként milyen buta kérdés,hogy kinek jó??Akár közhely akár nem,jó ez a gyerekeknek is és a szülőnek is(ágnecáékra gondolok).

Szerinted egy intézetben jobb lehet felnőni mint szerető nevelőszülőknél,ahol mégis családban nőhet fel a gyerek?

Amikor születik egy gyerek, akkor az kellene, hogy a legfontosabb legyen, hogy neki mi lesz a jó abba, ha ide születik.

Sok szülőnél tapasztalom, hogy a születendő gyerek valakinek az igényeit hivatott szolgálni. (Pl. testvérek szerették volna). Nem bántásból mondom, csak fura, hogy nem a születendő gyerek érdeke az első.

Tudod az ütötte meg a fülemet, hogy kihívásnak írtad a sok gyerek vállalást. Nekem ez azért furcsa, mert ez így úgy hangzik, mint egy kísérlet.

Én annak a híve vagyok, hogy a gyerekért kell gyereket vállalni, nem magunkért, nem azért, hogy bizonyítsunk és nem azért, mert nekünk az így lenne jó.

„Ez kinek jó?”

Természetesen nekem, hiszen akkor nem vállaltam volna.

„Szóval kire gondolsz, amikor még egy gyereket vállalsz? Mi motivál?”

Ennek részletezésébe nem mélyülnék el, mert részemről nagyon mély érzelmi és lelki okai vannak. Annyit azért elmondok, hogy első terhességemből születettek a hármas ikreim, majd mivel nem élhettem át a szülés örömét, rá 2 évre terveztünk még egy gyermeket… sajnos ő sem természetes úton jött világra. Ezek után sajnos, nem lehetett több gyermekem.

A nevelőszülőség nem az én ötletem volt, hanem a gyermekeimé, mert szerettek volna kistestvért és láttak a tv-ben egy műsort erről… ezek után ők noszogattak. Így kezdődött!

Kérdezhetek? Ez kinek jó? Nekik, vagy neked?

Csak az ne legyen a válasz, hogy mindenkinek, mert az közhelyesen hangzik.

Szóval kire gondolsz, amikor még egy gyereket vállalsz? Mi motivál?

Szerintem sok gyermeket nevelni nem menekülés, hanem éppen az a kihívás!

Nekem négy gyermekem van… és miután „biológilag” már nem lehetett több… nevelőszülő lettem és lett még négy nevelt gyermekem.

Szerintem hópihe84 ilyen! Az ő hivatása az anyaság.

Mindig könnyekig meghatódva olvasom a naplóját.