Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)
Mert az sokkal nehezebb. Én mindig azt kérdezem "te mit teszel ez ellen". Emberiség emberekből áll. belőled, belőlem. A kérdés nem az, hogy más mit tesz, hanem, hogy mi mit teszünk.
Úgy tudom a babtisták elég elhivatottak ezen a téren. Még külföldön is képesek tevékenykedni a magyar érdekek szerint.
Ez nem működne.
Ez lesajnálás.
Erre egy hajláktalan, pont tenne rá magasról.
Fel lehet kínálni a lehetőséget, és vagy él vele vagy nem,az ő döntése.
Rávenni nem fogod tudni, lehetsz akármilyen együtt érző.
Ha valamikor, akkor most nagyon nagy szükség lenne a szociálpolitika megerősítésére. Dehát kinek érdeke ez? "Jólét" van... :/
Persze, tudom. Az emberiség a leglehetetlenebb helyeken is tudott már például házat építeni. Várakat, erődöket. Anyagi célzattal, vagy védekezésből. De sokszor a legalapvetőbb "területeken" nem tud teljesíteni...
Arra gondoltam, hogy arra nem látok példát, hogy ez működne. Sok olyan ember van, aki szeretne olyan embereket megmenteni, akik nem akarják a változást. A kudarcaikat tömegével látom.
A sikeres segítséget kizárólag ott látom, ahol az illető kéri a segítséget.
Én egyetlen hajléktalant sem sajnálok.
És még csak szívtelen sem vagyok.
Sajnálni őket, naívság.
Teljesen mindegy, hogy mennyit tanultatok róla, 1 lényeges dolog van.
Igenis tehet róla, hogy ott tart ahol. Valamit neki kellett tennie,hogy oda került, és ő az aki nem tesz érte, hogy a helyzet változzon. Felelősség vállalás.
Másként nem is lehet, csak bizalommal. Erőszaknak ilyen körökben nincs is helye.
Biztos, hogy vannak ilyen elhivatott emberek, csak nem tömegével.
Na ez az, amit egy emberrel nem tudsz megcsinálni. De meg lehet próbálni. Ha megteszed, akkor látni fogod, hogy alap az önkezdeményezés. Persze az más, hogy ha még olyan intézmény sincs, ami az első visszailleszkedési lépéseket biztosítaná, de ha lenne, akkor is csak azoknál működne, akik felkeresnék és változtatni akarnának.
Beszélgetni kell .... nem tukmálni, számonkérni, szemrehányást tenni, bűntudatot kelteni ..... hanem beszélgetni, együttérezni, érdeklődni ..... és ha elfogad, beenged, akkor lehet terelgetni, formálni, motiválni .... ahogy az ellenállása engedi ..... igen, macerás és embert próbáló .....
A segítséget el is kell tudni fogadni. Mindig vannak olyan emberek, intézmények, akik képesek erre a szolgálatra. Amíg bírják.
A Sárkányölő Szent György-szobor sem akarta, hogy kifaragják. Aztán meg... :)
Az ország szociáis hálója olyan gyenge hogy mindjárt elszakad. Az intézmények borzasztó bizonytalan helyzetben vannak és minden pályázatokon múlik. Nagyon keveset kapnak a fenntartásra is havi szinten. Aztán ott vannak a dolgozók, akik minden energiájuk ellenére "gombokat" kapnak. És nem beszélve a társadalomról ami egyre jobban elértéktelenedik. A politikával meg mindenki tudja, nagyjából mi a helyzet...
Szóval, nagy baj van...
Mosolygós ember vagyok, de csöppet sem derűlátó...
Csak hitet nem tudsz úgy adni, hogy nem kérik. Akkor zártak a kapuk és csak kifogásokat fogsz hallani.
Igen .... ezt próbáltam én is leírni ....
Ezzel egyetértek. Én speciel olyan emberrel nem erőlködnék, aki magát nem akarja megmenteni. (megint csak hangsúlyozom, hogy az egészségesekre gondolok). Tettem már ilyen próbálkozást és teljesen értelmetlen.
De ha valaki ezt érzi magában, hogy meg tudja tenni és azt látja, hogy működik, akkor ez az ő feladata. Vagy küldetése, hivatása.
Én nem nagyon látok erre példát.
Az ilyen helyzetben lévő embereknek pont a hitét kell először visszaadni. Mentőövet dobni. Egy kis kapaszkodót. Szerintem sokan szeretnének visszailleszkedni. Tudom, nehéz ügy... :S
Még riport is volt vele. Meghívták a tévébe. Ha jól emlékszem.
Én azt gondolom, hogy minden emberhez közel lehet kerülni, ahhoz is, aki először rúg, harap és elküld melegebb éghajlatra. És természetesen nem azzal kezdeném, hogy erőszakkal elrángatom vmi intézménybe. Ha sikerül egy bizalmi kapcsolatot kiépíteni vele, lehet, hogy hosszú hetek, hónapok munkájával, akkor egy idő után elfogadna segítséget.
Persze tudom, hogy ez a mai világban utópisztikusan hangzik, nincs erre elég ember, akinek ilyenre lenne ideje ....
Én is azt gondolom, hogy csak azokon lehet segíteni, aki hagyja, kéri, de valljuk be, egyik szervezet sem tesz meg mindent ennek érdekében.
Természetesen magamról is beszélek, mert én sem áldozom az életemet ennek. Én itt csak azt mondtam el, miért nem működnek a kezdeményezések.
Legtöbbször egy nagyon kedves betelefonálón múlna a hajléktalan élete, de amígra megjön a krízisautó, szélsebesen, jégen száguldva, ő ugyanolyan érdektelen mindenféle ajánlattal szemben. Annyi esze azért van hogy elfogadja vagy visszautasítsa a segítséget. Csak egy "Igen" vagy "Nem"-be kerül. De sokszor "Nem" a vége. Aztán hogy mi lesz vele a -15-ben az már más kérdés. Erőszakkal nem vihetik be, csak ha nagyon nagy a gáz. Megtörtént esetekről van szó. A szociális intézmények folyamatos riadókészültségben vannak, amíg bírják.
Én meg azt gondolom, hogy mindenkinek azt kell tennie, amiben hisz. Ha valaki úgy gondolja, hogy tud az ilyen embereken segíteni, akkor tegye. De ne azt mondja, hogy másnak kellene ezt tennie.
Én is gondolkoztam már korábban, hogy ha egyszer nagyon sok pénzem lesz, akkor csinálnék a hajléktalanoknak egy visszailleszkedést elősegítő intézményt.
Lehet, hogy meg is fogom tenni, de már nem állok hozzá olyan naívan, mint korábban. Már látom, hogy nagyon kicsi lesz a hatékonysága, de 1-2 embernek tuti lehet így segíteni.
Emlékeztek arra a fickóra, akit kiemeltek a nyomorából? Hajléktalan-újságot árult, asszem a Nyugati téri aluljáróban. Kinevezték tanácsadónak a minisztériumban, adtak neki egy kis lakást. Több riport is készült vele. Értelmes ember volt, lett célja. Aztán kivették alóla az egészet. Nem tudom, azóta mi lehet vele... Az általánosítás mindig veszélyes és torz. Én elhiszem, hogy vannak emberek, akiknek annyira összejött minden, hogy a lassú öngyilkosságot választják. Jobb híján...
Értem mit mondasz. De akinek van egy pici, az megfogja találni a lehetőséget hogy segítsen valahogy önmagán. De ez amúgy egy nagyon kemény téma.
Az empátiával pont éreznéd, hogy az ilyen gondolkodású emberen nem lehet segíteni, ameddig maga nem változtat a hozzáállásán.
Segítettél már olyan emberen, aki nem kérte és nem akarta?
Soha nem az a baj, hogy az embert lehúzzák. Ő maga hagyja magát lehúzni. Végső soron, ő húzza le saját magát. Mindenki hajlamos erre a hozzáállásra.
Igényesség. Ez a kulcsszó! A legtöbbjükből ez hiányzik.
További ajánlott fórumok: