Szerinted mi az élet értelme? (beszélgetés)

Ha nem is tudod a defekteket kiírtani, de tudnod kell róluk és kezelned kell. Tudatosan cselekedni és nem ingerületből, ösztönösen.

"S ki legyőzte önmagát, sosem vész el..."

írja paul fleming

A pedofil nem pedofilnek szuletett , ugyanez all a többi komolyan megserult emberre , ezek az uton lettek olyanok/ tehat vagy a környezetuk, vagy a szerencsetlensegek sorozata tette öket pervers,beteg emberekke!/ amit mar egyik tarsadalom sem fogad el,normalis viselkedesnek !

En viszont az aranylag normalis emberröl irtam :)

a múlton változtatni nem lehet, de elég ha tudomásul veszed, hogy ami megtörtént az megtörtént és megy tovább az élet.

Az elfojtás pedig arról szól, hogy nem akarod tudomásul venni, mi történt, nem szembesülsz vele.

szembesülj vele, de ne rágódj rajta, ennyi.

Tévedés, hogy nem érzem jól magam. Éppen, hogy jól érzem magam a bőrömben. De ez attól van, hogy élvezem az életet, ahogy van.

Nincs bennem semmi görcs, akkor sem volt. Csak szerettem volna többet tudni, ennyi. De rájöttem, hogy az emberre önmagára nem lehet építeni, mert nagyon is halandó és tökéletlen. Nem az önmagamba vetett hitem az, mely boldoggá tesz, hanem más, de az már vallási szféra.:)

Mindig is tudtam milyen vagyok és elfogadtam, de törekedtem rá, hogy jobb legyek, görcsök nélkül..

Egyszerüen csak az motivált, hogy a tudás hatalom és ha többet tudok, mint a többi ember,már előnyöm van velük szemben:)

tehát egoista szemlélet hajtott:)

Azt gondolom, hogy elfogadni el kell önmagunkat a hibáinkkal együtt, de ez nem azt jelenti, hogy ne is dolgozzunk rajta.

Ez az én tapsztalatom.

Nem isten csinált minket olyannak, amilyenek vagyunk.

Persze innen indulnak az eltérések, az alap hitben.

Hiszen ha valaki abban hisz, mint Cast, ami azt jelenti, hogy életünk után nincs semmi, akkor persze, hogy megértem, hogy nem látja a fejlődés értelmét.

Ha valaki abban, hogy Isten teremtett minket olyannak, amilyenek vagyunk és tudta, hogy mit csinál és a hiba egyensúlyban van a világgal, akkor megint értem, hogy miért más a következtetés.

A kérdés csak annyi, hogy valóban boldogulunk-e ezekkel az elképzelésekkel. Ha igen, akkor azon nem érdemes változtatni.

Na akkor nézzük ezt meg egy kicsit szélsőségesebb témában.

Pedofil fogadja el a defektjét?

Sorozat gyilkos, kéjgyilkos fogadja el a defektjét?

Ha valamilyen elképzelés működik és igaz, akkor annak mindenre igaznak kell lennie.

13-eves önsanyargatassal meg szerencsessen be is lehet dilizni -:)

Az embernek el kell fogadni önmagat olyannak amilyen,Isten nem tevedett amikor pont azokat a tulajdonsagokat ultette belenk , amikkel elunk :)

Tehat szeretni kell a defekteket is , igy lessz az ember egesz.....

OK , mind az összes beirast nem olvastam , csak az utobbi nehanyat,szoval en is tevedhetek...

Ja, nekem eddig ez jött le. De lehet, hogy én értem félre.

Eddig azt mondta Cast, hogy elege van az önismeretből és a defekt kiszedésből, élni akar.

Én így értettem.

(persze a kettő nekem nem zárja ki egymást, sőt) :O)

hm ? !

"Ha ugylatod hogy a dolgok jol alakulnak , akkor valami felett elsiklottal".....

Sajnos nem vettem eszre , meg most 2-szori visszaolvasas utan sem -:)

Igen, szerintem is ez a félreértés.

:)

"Minél jobban kiemelkedsz az átlagból és fogsz másképp gondolkodni, annál magányosabb leszel, mert senki sem fog tudni megérteni. Egy olyan klubba kerülsz, ahol kevesen vannak."

Ez nem feltétlen rossz.

:)

Egyébként sok dologban egyetértek...meglesem már ezt az embert a naplódba.

igen, tudom, hogy te így gondolod.

szerinted mi a vége?

Ha a most hatalma boldoggá tesz, akkor most ez a szint jött el.

Folyamatosan haladunk és fejlődünk. Ezt is meg kell tanulnunk, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy vagy a múltban, vagy a jövőben éljünk. Nincs ezzel gond. Csak ez nem old meg mindent. De ugyanarról beszélünk, csak úgy tudnám ezt szemléltetni az iskolás hasonlattal, hogy ez a 7. osztály. Aztán jön a 8.

Az, hogy te ezektől a dolgoktól nem lettél boldog, az nem az iskola hibája, de persze neked abban kell hinned, amire úgy érzed, hogy segít.

Én arról tudok beszélni, amit látok és amit magamon is tapasztalaok. Ahogyan fejlődök és szedem ki a defektjeimet, az életem egyre jobb, mert egyre kevesebb tréh dolgot teszek bele, így egyre kevesebbet kapok is vissza.

Látom, hogy akik önismereti csoportban semlegesítik a szüleik által beléjük tett görcsöket, utána kellemesebben élik az életüket. Mindezt látom és tapasztalom.

De azt is tapasztalom, amit te mondassz. Van, aki makacs és keményfejű. Akarja az eredményt. Hát az még egy lecke, hogy ne az erőszakosság legyen bennünk, hanem elfogadjuk, hogy ennek van egy folyamata.

Én azt fogom ide leírni, amiről tudom, hogy működik, de mindenkinek azt kell tennie, amihez jó érzése van. Ő éppen ott tart. Ha megtalálja a boldogság kulcsát, akkor mindegy, hogy miben hisz.

A lényeg, hogy működjön neki.

Én pedig 13 éve csinálom, amit te mondass és amiben te hiszel, és szart sem ér.

Nincs vége. És amíg a múlton merengsz és a jövőn filózol, addig elfelejtesz élni. A defekteket nem lehet teljesen kiírtani. Csak ezt azért nem hirdetik annyira a szakma nemes képviselői, mert akkor nem tudnának miből megélni. Addig is járj csak pszichiáterhez, járj önfejlesztő tanfolyamokra és költsd a pénzt, tömd mások zsebét. Jó az valakinek, de nem neked. Lehet, hogy tudatosabb leszel, lehet, hogy a világról kicsit majd többet tudsz, de nem mindent. Sőt, minél többet fogsz tudni, annál jobban rájössz, hogy mennyire nem tudsz semmit..

Minél jobban kiemelkedsz az átlagból és fogsz másképp gondolkodni, annál magányosabb leszel, mert senki sem fog tudni megérteni. Egy olyan klubba kerülsz, ahol kevesen vannak.

Minél kevesebb a defekt, annál kellemesebb az élet..

ok, de addig, amíg vannak, addig legyek boldogtalan? És ha 20 év alatt sem sikerült kiírtanom? addig bírjam ki boldogtalanul? Hogy majd egyszer talán? És addig ? és ha előbb meghalok? Addig a 20 év elpazarolt idő volt?

Mi a garancia arra, hogy jobb lesz?

13 éve járok önfejlesztő szarságokra, és hidd el nekem, nem attól voltam boldog, ha voltam..

Asszem araa gondolt Spin, hogy életünkben talán sosincs vége. De értem asszem, hogy mire mondod, hogy van. A visszatérésre, egyesülésre, nem?

Amúgy persze, minél kevesebb a defekt, annál kellemesebb az élet.

Persze Tolle rajongók nem ezt tanulják, mert a pillanat mindent megold.

Ezért mondtam, hogy ez sajnos nem kerek.

Voltam Tolle rajongó. Aztán tovább léptem.

A boldogsághoz több kell. A pillanatot meg kell élni, de csak a pillanatban élni olyan, mint a paci, akire szemellenzőt teszel. Csak azt látja, ami épp az orra előtt van. Hogy azok honnan jönnek, arról nem tud. Aztán egyszercsak belepottyan a szakadékba.

Azért kaptunk agyat, hogy azt is használjuk.

Egyik szélsőség sem oké, de persze amikor az egyiket túlzásba vittük, akkor olyan megnyugtató a másik.

Aztán előbb utóbb csökken a kilengés a két szélsőség között és a végén beáll az egyensúly :O)))