Szeretetéhség (beszélgetős fórum)
Bocsi ez az egész CSAJSZINAK szól csak nem figyeltem oda.
Inas Te csak legyél olyan boldog, mint eddig és segíts a csajoknak továbbra is.
Ahoz hogy most együttmaradjunk,olyan sok változtatásra lenne szükség.Én tudom hogy tudnék változtatni,de a párom nem.Őn nem akar megváltozni,ő úgyérzi nem ő a hibás hogy idáig jutottunk,ezért nem is görcsöl azon hogy jobb legyen.
Nekem is jó lenne ha velemaradnék,mert örülnék neki,én is úgy képzeltem hogy együtt megöregedni,de így...?!ez nagyon fárasztó mindig idegeskedni,aggódni,tűrni...
fáradt vagyok most úgyérzem,nincs türelmem hozzá.
Akkor is elszomorít :(
Pedig annyira szép dolog együtt megöregedni és játszani együtt az unokákkal...
El sem tudnám képzelni, hogy ne a párommal éljem le az életem. Persze nálunk is vannak hullámvölgyek, mint mindenkinél, de a problémák azért vannak hogy megoldjuk őket.
Sajnálom, hogy nálatok ilyen rossz a helyzet :(
jut eszembe laptop.Nem vettem meg,mert a párommal sikerült megbeszélni,hogy álljon le ezzel a viselkedéssel,hogy szabályozza hogy mikor netezhetek,meg mikor nem.
A laptop árát elköltöttem a gyerekekre:)
szép jó reggelt mindenkinek!!!:))
Igazad van,ezt érzem én is,hogy most nincs vita,nyugisan különlehetne menni.Csak félek.Nem tudom mitől,csak valami miatt nem merem kimondani,elmondani neki.Pedig már egy pár napja ezen rágódom,hogy hogyan mondjam el neki.
De ez is fura mert egyik nap szeretem,másik nap utálom,aztán olyan is van hogy se nem szeretem,se nem utálom,olyan közömbös...
Annyira összevagyok zavarodva,nem tudok kiigazodni a saját érzésemet,egyáltalán saját magamon nem tudok kiigazodni.
Most nem nagyon beszélünk, így nincs ordibálás. Csak a szokásos beszólogatás :S
Szerintem már soha nem leszünk igazán rendben, maximum akkor ha sikerül elköltöznünk.
Sajna méz nincs itthon, nem is lesz mert spórolunk, de citromos teát iszogatom :)
Sajnos nekem így szokott elmúlni a betegség, hogy sokáig köhögök utána is.
Igen ez így van,volt egy kis csend,gondolkodtam,és aztérzem hogy még ha nincs is veszekés,bántás, ő már akkor sem az a pasi akibe beleszerettem.Ha minden olyan lenne köztünk,vagy legalább egy halvány remény lenne rá,de nem, nem érzem hogy újra tudnánk úgy szeretni egymást.Így meg,olyan üres...megpuszil,megölel...de semmit nem érzek:(
Az bizti hogy nem így képzeltem el.
tökéletesen értelek,és megértelek.
Én még ugyan 30 leszek,de én is hasonlókat érzek mint Te is.Olyan lelkiismeretfurdallásom van,ha arra gondolok hogy itthagyni...
Szia csajszi.
Ne haragudj gondoltam irok en is par sort ide.
Talan a csondben raebredtel es megtalaltad onmagad rajottel az igazsagra mar nem az a ferfi all meleted aki bodoga tud tenni a sok minden utann egy masikat kepzeltel el az o kepeben.Valahogy ertelek es szeretnem ha ujra boldog lennel vele es a gyerekekel is persze ha akarod.Orulok ,hogy ujra itt vagy.:)Szep estet kivanok mindenkinek.
Szia/sztok!!
Csajszi, megvan már az új laptop??
Vagy a régi gépen pötyögsz??
EGyébként én is ismerem azt az üresség érzést...
MInt írtam az elején, a szüleimtől soha nem kaptam szeretetet, csak psychikai terrort, és mindig mindenkit elüldöztek mellőlem...
Aztán 2007-ben, amikor éppen az izzóban találtam rövidtávú munkát, ott ismertem meg azt a Mackót, Akivel most - már alig tartozunk össze...
Akkor úgy voltam, hogy már évek óta majd belepusztultam a magányba, és tudtam, hogy az autista gyermekemmel még úgy sem kellettem Senkinek, hogy csak néha van itthon...
Aztán az izzóban egy csarnokba kerültem ezzel a nagy macival, Aki kezdettől fogva ragaszkodik, de mostmár olyan betegesen, nem fogja fel, hogy tönkrement a kapcsolatunk...
Eleinte nagy volt a szerelem, örültem is, hogy itt van egy Pasi, Aki szeret a Kisfiammal együtt, Őt is imádja, csak a bibi a dologban, hogy immár 40 éves, 2,5 éves a kapcsolatunk, és nem akar anyuciról leszakadni, nem is hajlandó, ezt megmondta...
Amikor megismerkedünk valakivel, mielőtt éveket pazarlunk el rá, Senki sem úgy kezdi, hogy hipp-hopp összeköltözünk az illetővel, de ahogy múlt az idő, és csak nem akart összeköltözni velem, egyre jobban eltávolodtam Tőle, úgy éreztem, ismét itt van egy olyan Pasi, Aki éveket rabol el az életemből, és én is már 38 éves vagyok...
Most meg már alig bírom elviselni a jelenlétét...
De gondoskodik rólam, segít, mind a lakásban megcsinál mindent, ha valami elromlik, és nemkell semmilyen szerelőre pénzt kiadni, amiből nincs sok, és anyagilag is...
és közben gyötör a lelkiismeret, hogy Ő betegesen kapaszkodik belém, el nem eresztene, én meg rá vagyok szorulva...
Lényegében Ő érzelmileg használ ki, én meg anyagilag használom ki Őt, de nem szándékosan...
Ő is tudja, megmondtam Neki,hogy már nem szeretem, de még mindig kapaszkodik belém, ragaszkodik a végletekig, így azért nem akkora a lelkiismeretfurdalásom, hogy kihasználom, mert Ő önzetlenül segít, miközben tudja, hogy már rég nem szeretem...
Olyan klassz pasi lenne, ha nem lenne anyámasszonykatonája...
De nem hajlandó eljönni soha, ezt megmondta... Ő ott akar élni az anyja mellett, amíg él... Márpedig Ő még sokáig fog élni...
Úgyhogy azt az űrt én is érzem, üres vagyok belül, és boldogtalan egy életen át...
És a kor halad előre...
örülök hogy jól vagy!:)
Én most olyan nem is tudom milyen vagyok,nem találok most rám jellemző szót...lüke,komolytalan,könnyed...már ami most a felfogásomat jellemzi,meg a kedvemet,a hangulaomat.
Most a párom iránt úgyérzem nem kötődöm már.Volt most 2-3 szép hetünk,amikor semmi balhé nem volt,de azt vettem észre hogy mésem történt az amit vártam.Az a bizsergés,fellángolás...úgy elvagyunk,nem érzek iránta semmit.Se jót,se rosszat.Mert azt gondoltam eddig,hogy ha lenyugszunk,megszűnik a veszekedés,akkor minden jobb lesz,de nem,nem ez történt.Azthiszem nem szeretem őt már őszintén.Szeretem őt valamennyire,de nem tudom őt elképzelni jelen körülmények között,az életem párjának,akivel lehúzunk még 40 évet.Ezt most nem tudom elképzelni.Nincs kedvem vele lenni,nem tudom miért,nem tudom mi történt,miért alakulhatott ki ilyen érzés bennem.És ugye eddig mindenáron küzdeni akartam érte,most meg már nem, kihaltak azok az érzéseim iránta.Az hogy miért,jó kérdés.A tüske benne is benne van,és bennem is,nem tudunk teljesen tisztaszívből megbocsájtani,és nem tudunk túllépni,meg nem történté tenni mindent,nem megy,nem értem miért múlt el ez ilyen hirtelen.Most még együtt élünk,de ez már csak olyan,megvagyunk egymásmellett jellegű,nincs szerelem,lángolás,nem tudjuk újrakezdeni,és folytatni sem úgy mint régen.
Ez jó hosszúra sikerült:)
nem tudom elmondani mit érzek,olyan nagyon fura érzéseim vannak,ürességet érzek,fáradtságot,olyan minden mindegy...
nem tudom érted-e.
Volt elfoglaltságod és eltelt a napod, ez jó, mert biztos nem értél rá agyalni a problémáidon.
Köhögsz még?