Szerelmi háromszög (beszélgetős fórum)

Nagyon megértelek, el tudom képzelni mit érzel a megalázottság tekintetében. A soraidat olvasva azonban nekem úgy tűnik, hogy nemcsak a gyerek miatt nem tudtál elszakadni a férjedtől, hanem magad miatt sem. Az együtt töltött hosszú évek alatt a férjed felé kialakult érzéseidet megváltoztatták a történtek, de bizonyos fokig te még mindig szereted őt, a fórumcím is ezt sugallja nekem.

Ha egy munkahelyen dolgoztatok mindannyian, nem tűnt fel a két év alatt semmi ebből a viszonyból?

Nem derült ki számomra, hogy amikor kiderült a dolog, rögtön különköltöztetek, de nem váltatok el? És te most mit szeretnél? Visszakapni a férjedet?

A kérdésedre a válasz: amit érez a titkárnő iránt, az biztos, hogy nem szerelem. Ha az lenne, már régen együtt élnének, vállalná a gyerekeit is.Én még csak nem is szeretőnek nevezném, hanem kurvának. Jó lenne tudni, mit gondol magáról a titkárnő? Jönne a szeretők szövegével, hogy őt mennyire szereti a párja, csak azért nem lehetnek együtt, mert a feleség nem engedi el a férjét?

Ezt, hogy te nem vagy hajlandó tenni a házasságért, mikor mondta a férjed? Mostanában, vagy még akkor két éve?

Egyetértek mindnyájatokkal.

De higyjétek el, közel az ötvenhez már nem olyan könnyű új életet kezdeni. Vagy akár csak új barátokat szerezni.

Azt látom, hogy csinos, kedves harminc körüli nők élnek egyedül, társ nélkül, és nem sok esélyük van arra, hogy találjanak egy rendes pasit.

És egyedül sem jó! (én már lassan két éve élek így, - a gyerekem most érettségizett, lassan önálló életet kezd, és akkor végképp magam maradok)

De az is igaz, hogy még mindíg jobb, mint egy megalázó kapcsolatban.

Soma írta valahol -és én maximálisan egyetértek vele - "ha választani kell az embernek a párkapcsolata és a méltósága között, akkor inkább az utóbbit válassza".

És ebben a "háromszögben" úgy érzem, én voltam az, akit megaláztak.

Mi mindhárman együtt dolgoztunk (a férjem, mint főnök, én, és a titkárnő), és amikor választani kellett kettőnk közül, akkor én voltam az, akinek másik munkahelyet kellett keresnie.

Egyébként valahol a titkárnőnek is jó így, hiszen hol találna még egy munkahelyet, ahol ennyire megfizetik, és ahol gyakorlatilag akkor jö-megy, amikor neki tetszik?

Ja, és a dolog "pikantériája, hogy a férjem nem költözött vele össze, és nem is áll szándékában, hiszen van egy nagy "bibije" a csajnak, két kiskorú gyermek személyében, akit már nem akar a férjem bevállalni. Neki is így kényelmes!

Amire kell a nő, arra bármikor rendelkezésre áll, ő meg cserébe jól "megfizeti".

Ti elhiszitek, hogy nagyon szereti a nőt?

Mert állítólag ezért nem tud még elszakadni tőle.

(nekem legalábbis ezt mondja)

Hát.......???

Most is csak azt mondhatom,hogy ne foglalkozz vele,hogy mit mond,te lezártad a házasságotokat ,külön éltek,vegye tudomásúl a döntésedet.

Evvel nem azt akarom mondani,hogy el kell felejteni a 28 évet,meg hogy hátat kellene fordítanod neki,csak annyit,hogy 2 év után ,már ne zavarjon az,amiket mond.

A férjemről két éve derült ki, hogy a titkárnője a szeretője.

Nem vitatom, hogy én is tehetek róla, hogy másnál kereste a boldogságot, és ma is vallom, hogy egy párkapcsolatért igenis két ember a felelős. Sajnos nem figyeltünk eléggé egymásra, mindíg a szőnyeg alá söpörtük a problémákat.(28 éve vagyunk együtt)

Amikor kiderült a viszonyuk, én el akartam válni, de a férjem könyörgött, hogy maradjunk együtt, vigyázzunk egymásra tegyünk azért, hogy jobb legyen a házasságunk.

Persze, mint azóta már többször is kiderült, ő ezt úgy képzelte el, hogy közben a szerető is maradjon meg neki (biztos ami biztos, hátha mégiscsak ő lesz a "nyerő" a végén).

Én ezt tisztességtelen, és megalázó dolognak tartom!

Ilyen "feltételekkel" nem voltam hajlandó tovább együtt maradni vele.(lassan két éve, hogy külön élünk)

Szerinte én vagyok a "rossz" feleség, aki nem akar tenni azért, hogy rendbejöjjön a házasságunk.

Mi a véleményetek erről?