Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Stiller Kriszta: Sun-csengő

Gyújts vágyat, gyújts lángot,

fény nélkül nincs áldás.

Örvénylő csípőmön

néhány csepp megváltás.

Egy hét, és nyolc láng ég,

rajzol ránk rőt ábrát.

Elhinném, nem vagy bűn.

Mindenhol kőtáblák.

Gyöngysárgult csillagfény.

Jégforrón úgy fázom.

Fess rám egy fess képet:

lelkem gyűrt rongyvászon.

Két madár

Miért kell elfojtani, néha vágyunk

Miért nem lehet megtenni álmunk

Miért van egy belső hang megállj

A megszülető érzéseiddel még várj.

Megtenni azt, mi boldogságot ad

Miért születik ellene ésszel e had?

Egy sereg gondolat, mely tiltakozik

S ezáltal szíved is önzőn titkolódzik.

Én már megértettem erre a választ

Szívemnek elhiszem mikor választ

Nincs, érzem ennél őszintébb hangszer

Mely álmunk kérdésére tisztábban felel.

Megpendül húrja, ha megérzi hiányod

S szívemben esélyért Te érted kiáltok

Felcsendül a legszebb hang az éjben

Kigyúlnak távolban értünk a fények.

A dallam mely életre kél, repül már tova

Megkeres téged, s füledbe halkan dúdolva

Eldalolja szívem minden édes kis bánatát

Szeretne Ő szeretni, de látja támadó hadát.

E had ellen egyedül, talán lehetetlen tenned

Ehhez kell érezned, hogy ott vagyok benned

Megszülettem, hogy megvédjelek a csatádban

Melletted ott vagyok, szerelmünk oltalmában.

Az ezernyi furdaló gondolat, mi ellened halad

Szívedig el már nem érhet, új varázslat fakad

A biztonságot nyújtó, őszinte igaz kis remény

Védelmező falat húz mely, ellenálló s kemény.

Remény, mely Hűség és Szeretet forrásából ered

Az értünk vívott csatád örökre múltadba elfeled

Tudom, hogy könnyebb leírni, azt mire vágyunk

De, elhiszem megvalósítható kicsinyke álmunk.

Hiszem, hogy a megszülető szerelem, attól lesz szebb

Míg a hozzá elvezető úthoz szükséges lépés nehezebb

A szívedben bezárt kalitkában tartott szerelmi madár

Felébred, hallván együtt megtalált kulcstól nyílik a zár.

S a boldogságunk ragyogó kék egén

Nézd csak, két madár száll Te és Én

Annyi, de annyi a felfedezni váró táj

Szíveddel szabadon a magasba szállj.

Repüljünk, oda fel a felhők közé bújjunk

Egymást megérintve, egymásba hulljunk

Megrészegülten vágyunktól alá zuhanunk

A biztonságot nyújtó szerelemmel utazunk!

Várlak

Éjfél van és én még nem alszom.

Hallgatom a csendes éjjeli zajt.

A mezőn piheg.

Fáradt csillagok bóbiskolnak.

A hold lezuhant a kertek mögé.

Várlak, hogy jöjj.

Várlak, hogy egyszer besuhanj.

Hold-lábaid nesztelen röptét lesem

a bokor kezén.

Szellőlengésed fehér szárnyalását.

Várlak, hogy itt légy,

hogy eljöjj és megörvendeztess.

Várom a lombzajt.

Várom a harmatcseppek

piciny csengetését.

Várom az apró füvek suttogását.

Várlak Téged! ...

... Szívem is mély dobbanását

várom a csendes éjben.

Még nem lehet vége!

Érzem, nem érhet még véget.

Ez a legrosszabb dolog, várni,,

Hogy mi lesz a kapcsolatunkból, nem tudom.

Reménykedek benne, hogy minden rendbe jön,

Az angyalok és Isten segítenek odafönt.

Könnyeim gördülnek az arcomon,

Szívemben most még, nagy a fájdalom.

A szavakat már hiába formálom,

Nélküled egy semmit nem érő lány leszek a világon.

Csak egy szó kell, semmi más,

De kimondva s leírva mégis oly csodás.

Szeress, adj esély csak ennyit, kérek én,

Csak egy cseppnyi, pici reményt kérek még.

Ami szeretetet tőled kapok, sokat jelent nekem,

S a szereteted egy szívet, boldoggá tett.

De néha olykor hibázik az ember,

Mikor minden összedől, s mindenek vége,

Adj esélyt hallgass meg mit egy lány, akar,

Reménykedem benne, hogy mellettem maradsz.

Hiszem, hogy elfeledjük ezt a fura esetet.

És együtt szövögetjük majd, a terveinket.

Várom az órát, mikor kiderül mi lesz,

Bízom benne, hogy egy szép idő jön el.

Hiszem, hogy átvészeljük a gondokat,

És rendbe hozhatjuk a kapcsolatunkat.

Ezt egy nagyon kedves Barátomnak írtam..Zolinak

Megpillantottalak a parton....Tudtam nem lesz könnyű.

Beszélgettünk az esőben a teraszon...Tudtam nem lesz könnyebb.

Rám mosolyogtál.

Beszélgettünk a hintaágyon...Tudtam nem szabad.

Megértettél.

Beszélgettünk a kocsiban...Tudtam, kell.

Megnevettettél.

Beszélgettünk az ágyon...Tudtam mennem kell.

Megérintettél-

Beszélgettünk a számítógéped előtt...Tudtam jó.

Segítettél.

Beszélgettünk a teraszodon...Tudtam, élvezem.

Befogadtál.

Beszélgettünk az ágyban...Tudtam, tisztelsz.

Vonzottál, mint méhet a méz.

Beszélgettünk motorozás közben...Tudtam ez nem játék.

Vigyáztál rám.

Beszélgettünk a bulin...Tudtam érezlek.

Vágyakoztam utánad.

Beszélgettünk a parton...Tudtam nincs vissza út.

Megcsókoltál.

Beszélgettünk az ágyadon újra...Tudtam, megtörténik.

Szeretkeztünk.

Beszélgettünk ebéd közben...Tudtam, fantasztikus.

Nem hagytál magamra.

Beszélgettünk a motoros ismerőseiddel...Tudtam, ez több.

Nem szégyelltél.

Hazajöttem Balatonról...Nem tudtam mi lesz.

Féltem

Beszéltünk telefonon...Tudtam, nem lesz vége.

Velem maradtál.

Beszéltünk, újra telefonon...Tudtam, jössz.

Jöttél.

Beszélgettünk órákat...sőt napokat...Te itt vagy...Oltalmazol, védsz, kényeztetsz, velem vagy! Mit kérhetek még az Istentől?

Lehet ennél több? Jobb? IGEN!

Akkor lesz az én boldogságom gondtalan és akadálytalan...Amikor Te is ugyan ezt fogod érezni!

Akarom, hogy érezd, mert akarlak téged! A lényed, a lelked...a jövőd...a jövőnket!

Szeretlek... Könnyű kimondani,

Kár, hogy nem tudtad végig gondolni,Mit is mondtál ezzel nekem,S most miattad könnyes mind kétszemem...Szeretlek... Azt hittem tényleg így gondoltad,Hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad,De becsaptál rútúl, aljas módon,

S várom, hogy a holnap enyhülést hozzon...

Szeretlek... Neked ez semmit nem jelent,Hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet,Nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték,

Mik egy naív lány szívét, darabokra törték...

Szeretlek... Miért mondtad ezt nekem?Hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem,

Tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad,S cseppnyi megbánást sem látok rajtad...

Szeretlek... Ezzel a szóval boldoggá tettél,De nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél,Hittem, hogy életem majd szép lesz veled,

De csak keserűségem köszönhetem neked...

Szeretlek... Bíztam benne, hogy így is marad,De szemed máson gyorsan megakadt,S engem, mint egyszerű játékot, eldobtál,Hogy mit okozol ezzel? Bele se gondoltál...

:'(

Soha nem felejtem el,az együtt töltött szép peceket

hisz azok, lehet nem hiszed, de a mindent jelentették nekem!

annyi fájdalmat okoztál h a sok szép perceket,

felemésztették azok amiket miattad átélek!

A nagy Szerelem helyén csak kín,és szenvedés

a Szép szavaid helyett csak fájó megvetés

Egyszer azt mondtad nekem:

Ha az időt visszafordíthatnád mindent máshogy csinálnál

Nem őt, hanem engem választanál, s megcsalás helyett,

kezeim szorítanád!

Adtam neked egy 2. esélyt

de te ezzel se éltél!

Úgyanúgy ahogy előszőr, mást választottál

S engem darabokra tört szívemmel magamra hagytál

Hamis szavakkal áltattál,

Mindvégig csk álmokba ringattál!

Nem értelek téged, de sztem te se érted magad

A határozott külső mögött bizonytalan szavak!

Nem tudod mit akarsz,s nem tudsz dönteni

hisz úgy érezteted mást szeretsz de kellek neked!

Csak azt nem értem h szerethetetlek

már ne az vagy akinek megismertelek!

Ezért el kell felejtselek örökre!

Erős a sodrás és elvisz az ár

más csókol más szeret és más karja zár.

De emléked megvan a szívembe temetem

bárhová bújsz én sohasem feledem

Csodás álom

Csodás álom mely mindennap elér,

és bennem él1 remény,

1 remény mely csak álom,egy szép álom

mert nem lehetsz a párom.,

nemleszel a párom kit szerethetek,

kit én soha el nem feledek.

mert elfeledni én téged soha nem tudlak,

mert nekem te az életem vagy,

te vagy a mindenem,

de mégsem vagy az enyém,

nem vagy az enyém kit imádhatok,

de tudd,hogy én a tied vagyok!!

Magányos estémen egy könyvet olvasok!

Hiába, a szavak nem lesznek mondatok!

Messze járnak a vágyódó gondolatok!

Hiányzol, Szeretlek, s olyan egyedül vagyok!

Könnyes szemmel fájó szívvel írok most neked,

hogyha megbántottalak bocsáss meg nekem.

Szíved elött szívem esküt tesz most néked,

hogy a szívem nem szeret mást, csak téged.

Szívem melegéből küldöm e levelet,

gondolj rám ha messze vagyok is,

gondolj rám hisz énis rád gondolok,

s a te szíved nélkül én élni nem tudok!

Arra vár szívem,ki engem becsapott,

ki lágy szívemből acélszívet faragott.

S te most elmennél,itt hagynál?

Nézd szívem összetört,mint egy porcelán.

Fekete, mint az Ördög

Forró, mint a Pokol

Tiszta, mint egy Angyal és

Édes, mint a Szerelem!

Van egy fiú, ő a mindenem,

elhagyott de én még mindig szeretem.

Az álmaim csak róla szólnak,

de sajnos nem nagyon áll velem szóba.

Meghalok ha nincs velem,

hisz nélküle mit sem ér az életem.

Sose fog már szeretni,

de én nem akarom ennyibe hagyni!

Álmaim arról szólnak,

hogy egyszer oda jön és ezt mondja:

szeretlek és hiba volt hogy elhagytalak!

Remélem ez az álom teljesül,

és az arcomra boldogség ül.

Mert szeretlek és soha el nem feledlek!

Küzdeni fogok, nem adom fel,

Nem ez a vég, nem veszthetlek el,

Harcolni fogok a búval s magánnyal,

Addig míg a halál nem ragad magával...

Szerelmem irántad tiszta s hű,

Az érzés mi bennem van, örörk életű,

Nem adhatom fel pont most a harcot,

Mert akkor nem látom többé gyönyörű arcod...

Nem engedem, hogy az kit szeretek,

Elfeledje, hogy iránta mit érzek,

Meglásd minden rendbe fog jönni,

S újra tudunk boldogan élni...

volt egy fiú, kit nagyon szerettem,

de hazudott, ezért elfeledtem

szívem kapuján sokan kopogtak,

de ellenálltam a bókoknak.

Egy fiúnak kinyitnám a kapumat,

de hiába...ő nem kopogtat

talán egyszer foghatom a kezét,

s nekem adja majd a szívét.

Ezer lépés a szívedig, mit még meg kell tennem,

Ezer keserves pillanat, mit még el kell viselnem

Ezer fájdalmas mozzanat, veszekedés és harag,

Ezer hatalmas kérdés válasz nélkül marad

Ezer szépséges tekintet, gyönyörú pillanat,

Ezer szó, mit senki más nem hallhat.

Ezer közül egyet e pár tollvonás akart,

Ezer volt valaha - már csak 999 maradt ...

Nyári éjszakán ha rád gondolok,

Szemeimből a könny mindig kicsordul.

Szeretlek téged de vérzik a szívem,

Mert reggelente más mellett ébredsz.

Nem láthatom fénylő kék szemed,

Hisz elfeledtél engem:Édes Szerelmem!

Fekete szírmok

Fekete szirmok lepik az utamat,

s a végén a kegyetlen mélybe zuhannak.

Lssan,szenvedve hullanak alá,

majd tép rajtuk egyet a kegyetlen halál.

Fekete szirmok simogatják ajkamat,

mik a kegyetlen haragos égből hullanak,

vérpirosra festik az arcomat,

s a földre érve betűket karcolnak.

Fekete szirmok égetik a szívemet,

mélyen beleégetik a nevedet.

Vége a szirmoknak,itt a szakadék,

de a mélység helyett a karodba esek én.

Amikor úgy kelsz fel, hogy minden madár érted dalol

S a felkelő Nap megannyi sugara szíved mélyéig hatol

A reggel első gondolata Ő érte születik

Védelmező gondolataid mind Őt keresik

Kutatják, titkon éppen mit csinálhat

Talán egy kicsit éppen Rám vágyhat

Önző a szerelem, azt mondják mások, elfogadom

De nekem akkor is Ő kell az én szépséges Angyalom

Távol van tőlem, nem érhet el hozzá kezem

Pedig ezt a mozdulatot szüntelen megteszem

Érinteném lehelet gyengéden kecses kis kezét

Szívemhez húznám, s úgy lesném meg ragyogó szemét

Súgnám a fülébe, mert szemébe mondani nem merném

Úgy imádlak Drágám mint még soha senkit e földtekén

S nem is akarom megismerni mással e végzetes szerelmet

Mert elraboltad szívem, s kérlek add most két kezed

Rejtsük el együtt a világtól megszerzett kincseket

Szorosan ölellek, hogy ne lássa meg más érző szívünket!

"Drágám" Ezt kinek írtad, és miért ? Ha jól látom senki nem bántott. Vagy úgy gondolod, hogy igen ?

Mert én nem látom...

"Nehéz úgy szeretni,ahogyan jó

Ahogy az örömmel elfogadható

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni, sajnos, senki nem tanul

A közeledés is félreérthető

S a hazugság is lehet megnyerő

Néha túlérzékenyek vagyunk

Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell

Amit a másik örömmel elvisel

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni, sajnos, senki nem tanul"

"Nehéz úgy szeretni,ahogyan jó

Ahogy az örömmel elfogadható

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni, sajnos, senki nem tanul

A közeledés is félreérthető

S a hazugság is lehet megnyerő

Néha túlérzékenyek vagyunk

Máskor meg a büszkeség a bajunk

Nehéz úgy szeretni, ahogyan kell

Amit a másik örömmel elvisel

Nehéz szeretni okosan, józanul

Szeretni, sajnos, senki nem tanul"

,, szertni semmi,

ha szeretnek az már valami,

ha szeretsz és viszont szeretnek az a minden."