Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Ha egyszer majd a

házunk elött méssz

Nézz fel az ablakba

és lázsd meg egy

szerető lány szívét

Mert a szív az ablakba

nézeget,és várja azt

akit igazán szeret

és sohasem feledi el

Azt mondtam szeretlek

De te nem figyeltél rám

Azt mondtam sosem feledlek

És te csakúgy otthagytál

Mintha nemis ismernél engem

És az együtt töltött évek

Már semmit sem jelentenének.

De én még emlékszek mindenre

Azokra a szép napokra,hetekre

És a gyönyörű hónapokra évekre.

Te már semmire sem emlékszel

Az én szívem pedig vérzik

mert te elfeledtél engem örökre

Telnek az évek, szalad a szekér,

Könnycseppek hullnának, ha lenne miért.

Életünk napjai egyre csak fogynak,

S nem tudjuk soha, mit hoz a holnap.

Elsötétül az ég, vagy kisüt a nap,

Elszalad a cél, vagy utolér a harag?

Ki veszi észre, ha netán szomorkodsz,

Ki teszi kezét a szívedre, ha búcsúzkodsz?

Sose add fel, de ne is kövesd vakon a célt,

Ne szeress hiába, sose sírj, ha nincs miért!

Életed napjai fogynak, s nincs megállás,

Tedd meg, amit szeretnél, és sose csalódjál!

Öleld meg, akit szeretsz, ne engedd el messzire!

Húzd közel magadhoz, s hagyd, hogy ott élvezze,

Élvezze, hogy őt is szereti valaki,

Érezze, hogy fontos hazafi.

Ülök és nézegetek rólad egy képet,

Közben felidézek egy régi szép emléket.

Könnyeim mögül látom az arcodat,

Szívem fáj,s tisztán hallom a hangodat.

Bőrömön érzem kezed puha érintését,

Feszülten figyelem tested apró rezdülését.

Hallom szívednek minden dobbanását,

Teljesítem lelkednek minden kívánságát.

Nélküled nem kell nekem már semmi,

Rajtad kívül engem ne szeressen senki.

Ha veled vagyok szép színes a Világ,

Ha távol vagy vagy,minden olyan kihalt és sivár.

Várok rád minden órában és percben,

Hogy testem karjaid közt végre megpihenjen.

Ölelésed nekem nyugalmat áraszt,

Szívem beleremeg,s már nem is vagyok fáradt.

Mellettem téged már nem érhet bánat,

Ígérem neked,hogy senki sem bánthat.

Lesem figyelem minden egyes lépted,

Imádkozom azért,hogy baj ne érjen téged.

Néha ha ideges vagy,feszült és fáradt,

Szeretném százezerszer csókolni a szádat.

Akarom,hogy tudd úgy szeretlek Téged,

Hogy ha kell életemet feláldozom érted!

Te vagy nekem az ÉLET! A NAP! A FÖLD! A MINDEN!

Számomra a nagyvilágban más ember már nincsen.

Nem akarok soha már mást szeretni,

Életem végéig csak veled nevetni.

Szeretlek,imádlak Te drága kincs,

Szívemben helye már másnak nincs.

Téged szeretlek amíg csak élek,

És örökre őrzöm a régi szép emléket.

Akkor először éreztem, mennyire jó veled.

Rabod lettem, s az maradok örökké.

Ha játék is csupán, mit most teszel,

Én inkább tűrök, nem érdekel.

Ha semmit nem jelentek neked,

Én akkor is veled leszek.

Veled leszek, mert tudom, hogy akarod.

Ne tagadd le, mégha nem is vállalod.

Ha más nem is tudja, én akkor is érzem.

Nem mered kérni, de én értem.

Rövid az időnk. Ne hibázd el!

Ha neked is jó, mért futnál el?

Nem kell, hogy tudják.

Nem kell, hogy szeress.

Csak annyit kérek, légy sokszor velem.

Amikor kell egy ölelés,

Amikor ég bennem a vágy,

Légy velem, s boldog leszek, még ha

Nem is igazán . . . .

Ha valaki hív, ha valaki vár,

Ne rohanj el! Ne hagyj el!

Tudom, hogy ez múló pillanat,

De az emlék örökre megmarad.

Ha majd életem alkonyán lehunyom a

szemem,

Te akkor is ott leszel,

Velem.

Tudod milyen valakit reménytelenül szeretni?

Tudod milyen elvágott erekkel a padlón feküdni?

Tudod milyen remegve várni a halálod?

Tudod milyen elveszteni a kit legjobban szeretsz a világon?

Az emberek azt hiszik olyan sokat éltek,

De titokban ők is mindig jobbat reméletek,

Mert nem tudja senki milyen is a vég,

Főleg az nem aki igazán még sohasem élt...

Keresem a fiut aki mindig nevetett

Keresem a fiut aki mindig szeretett

Keresem mert hiányzik és ezt nem titkolom

Keresem mert az életem volt és már nem az enyém..........

Nem lehet enyém hisz elment már rég

Nem teszek semmit ha ö nem szeretné

Nem gondolok másra csak arra amit érzek

Nem is tudja de ha nem szeret két szívből vérzek

Nem tehetek rola még mindig szeretem,

De ö már mást csokol másé már a szive..........

Hát legyen vele boldog örökkön örökké,

De azt soha ne feledje hogy mindig szerettem.

Nem tudja milyen érzés reménytelenül szeretni,

Szeretni azt kivel valaha boldog voltál,

Látni azt ahogy mással sétál az utcán......

ahogy magányosan elmegyek mellette és ö elforditja fejét.........

Én vagyok a hibás tudom mindenért,

De hidd el szeretni foglak örökké!!!!

Én soha nem feledlek bármit is teszek,

Mert az én szivem téged soha el nem felejt................

Ez az álom is csendben elillant,

Mint mindegyik ami éjjelente bepillant.

Felkelt a Nap már sütöget álmosan,

Ébredek énis lassan és bágyadtan.

Aludnék még és álmodnám tovább,

De nem lehet ma is vár rám a világ.

Hát felkelek az ágyból gondolatban veled,

Kimegyek a konyhába inni egy pohár tejet.

Kinyitom az ablakom, szemlélem a világot,

Szeretném hogy beteljesüljön az álmom,

S az életem lenne magam az álom.

Ne hidd hogy nem szeretlek,

Mert messze vagy,

Ne hidd hogy elfeledlek

És hogy nem szenvedek.

Ne hidd hogy nem sírok

Titokban érted,

Ne hidd hogy én

Nem szeretlek téged.

Ne hidd hogy megcsallak én

Szívem szerelme,

Inkább legyek én a megcsalt,

Mintsem én csaljalak meg téged.

Csak boldogságot kívánok

Ezek után neked,

S légy boldog akárkivel is,

De szívem örökre a tied.

Mondd, miért kell fájni a szívnek,

Szenvedni, amíg csak élek.

S mondd, miért remeg a szívem,

Ha mással látlak téged.

Próbáltam már nem rád figyelni,

Nem akarok miattad több tehert viselni.

Az első pillanattól úgy éreztem,

Mint ha száz éve ismernélek téged.

Belédszerettem, ez az én bűnöm,

Amikor rád nézek, csak te élsz számomra a Földön.

Nem tehetek róla, hogy én így érzek,

De egy biztos, MEGHALOK érted!

Akármit mondanak én csak téged szeretlek,

Akármit mondanak nem törődük velük, csak veled!

De ha azt mondják, hogy te nem szeretsz,

Akkor inkább meghalok, mert felejteni nem lehet!

Nem lehet, mert ez mindig bennem marad,

Nem lehet, mert félek mit mondd szavad.

Így hát elmegyek, és soha nem fogsz látni,

De ha utánam jössz, azt sem fogom bánni!

Bújkál a lelkem, sötét erdőkben,

Fut sebesen, de elesik lépten.

Sír,-s ordít annyira szomorú,

Mert ellepte szegényt, végleg a bú.

De ha te itt lennél velem,

Ha itt lennél,-s fognád a két kezem.

Könnyebb lenne neki felállni,

De nem tud, csak rád várni.

Mert egyedül semmivé válik,

Szertefolszlik lassan.

Elég szemed tüzében,

Mely forró, mint egy katlan.

Nem akartam, de így lett,

Te rám már, nem úgy nézel.

Nem úgy, mint régen,

Szerelmes, odaadó szívvel.

El kell mennem hát végleg,

Mert megöl engem a bú.

De te könnyet ne ejts, értem,

Ne légy szomorú!!

Odakint szakad az eső,de én itt ülök idebent,

Vajon mi van azokkal kiknek az otthonuk az utca,

Élnek még,vagy már elvitte őket Isten haragja?

Figyeljünk egymásra,s segítsünk ahol tudunk,

Ne legyünk őnzőek,hiszen nem csak magunk vagyunk,

Gondolnunk kell másra is és szebb lesz a világunk.

Ha el akarsz hagyni, most tedd meg azt,

Ne amikor már csak gyűlölet van és harag.

Most köszönj el, míg szép emlék a nevem,

Míg szeretettel engeded el kezem.

S ha egyszer ismét lángra lobban szíved,

Azt kívánom, az ne emésszen így fel.

Tegyen boldoggá, csillogjon szemed,

De hogy engem szerettél, akkor se feledd.

Őrizd szívedben, amit tőlem kaptál,

S emlékezz azokra, miket elrontottál.

Tanulj ezekből, hogy boldog lehess,

Mert szeretni másképp, tudd meg, nem lehet.

Csak teljesen odaadva magad,

Kitárva szíved, ha őszinte a szavad.

Csak tiszta lélekkel, hűen és önzetlen,

Hogy a bizalmat soha ne veszítsd el.

" Az ember nem olyan,

mint a képeken az arca,

mert a szíve és a lelke

nem lehet rajta."

" magányosan alszunk, úgy is ébredünk,

mások körül magányos az életünk.

Nem élhet mindenki egyedül,

mert külömben magányosan alszunk, és ébredünk. "

"Addig szeress, amíg ajkadon hangos a kacaj,

amíg ajkad rózsái virulnak,

míg szemedben ég a drága fény,

addig szeress, örülj, és élj!

Mert amikor már halkul a kacaj,

akkor arcod rózsái elhervadnak,

szemedből kialaszik a drága fény,

hajadra lassan ráhullik a dér,

csendben, hogy senki se hallja,

zokogni fogsz az elmúlt percekért..."

"Mindannyian keresünk valakit,

azt a különleges személyt,

aki majd megadja azt,

ami az életünkből hiányzik,

azt aki képes társaságot nyújtani,

vagy segítséget, vagy biztonságot.

És néha ha nagyon keressük,

megtaláljuk azt,

aki képes mindhármat nyújtani."

Mert érdekel, hogy mi történik velem,

Szomorú vagyok, megvigasztalsz engem,

És újra felvirágozhat a testem,

Mert rávezetsz a fényes útra engem.

Veled őszinte lehetek,

Rád bízhatom minden kincsemet,

Kitárhatom a szívemet,

Te vagy ki engem megmentesz.

Nem tudtam, hogy létezik,

magányomban merengve,

valamit kerestem,

de űr maradt szívembe.

Teltek a napok, hetek, évek,

s közben rátok találtam,

tudom végleg.

Mert nehéz megtalálni azt

ki őszinte pillanatokat ad.

Ki a bajban melletted áll,

s ezért köszönetet sem vár.

Veled sír és veled nevet,

ezt úgy hívják szeretet.

És ez akkor igaz,

ha igazi barát vagy.

Vártam rá

De nem jött el

Aztán láttam

Mást ölelgetett

Egy világ dölt

össze bennem

Egy pár könycsep a porbahúl ,

egy kismag hatásnak indúl .

Szárba szöken s, a bimbóból virág nyíl.

A virágot a legény le szakítja,

csokorba köti ,szermének adja.

De a hely, honnan a virágot szakítota .

A seb a szívén honnan a szerelmet,

korában a könyeivel ki szakitota.

Ahogy arózsán a csonk meg marad,

a szerelem emlékül mindig vele marad.

Telnek múlnak a napok ,nyílnak a virágok,

Rajt megannyi száraz csokal, mit a szerlem

rajta melékül haogyot.

De még van a rózsán nyíló bimbó ,adig él a szerelem .

Adig az én szívem is dobog ,érted sajog!!

Ha a csillagok nem ragyognak

Tudni fogom hogy VÉGE van

____________________________

Egyszer teis fogsz sírni

De nagyon fogsz szenvedni

És nem lesz senki melletted

Mert nekemis tönkretetted

az egész életemet.

Még mindig szeretlek

És sohasem feledlek

Mert a csillagos égen

Minden csillagba a te

Neved van belevésve

Ha egyszer az égre nézel

És a csillagokat meglátod

Gondolj majd rám,s tudd

hogy még mindig szeretlek

hogy a szívem érted dobog

hogy a nap csak akkor ragyog

ha te ittvagy és szeretsz nagyon

Olyan rossz mikor látom

Más lány kezét fogod"

Őt öleled,s őt csókolod

Én meg csak nézek rád

Holvan az a srác,akit

úgy szerettem igazán.

Már nincsen itt velem.

Már nem fogja a kezem

Elment,itt hagyott engem=(

Még annyi mindent mondhatnék neked,

mégis évek óta írok egy levelet.

Csak egyetlen sornyi hazugság - röviden:

"Már meg tanultam élni nélküled."

Egy érzés van e világon, mely borzalmas és gyönyörű, mely isteníti a kedvest, ám számodra nagyon szörnyű.

Fellegekbe emelnéd őt, ki már észre sem vesz régen.

Mindennap arról álmodsz, hogy egyesültök fenn az égben.

Soha ne ismerd az érzést, mely megkeseríti élted, ám ha mégis rabul ejt, hát bármi áron tégy meg mindent!

Tégy meg mindent, küzdj és bízzál!

El kell érned, hogy szeressen!

Kínszenvedés- gyönyörűség,

a reménytelen szerelem.