Szerelmes versek, idézetek (beszélgetés)

Érzések szívbe szorulva,

emlékek hevernek szerteszórva.

Össze már nem szedhetem,

emlék vagyok én is,

sosem volt szerelem.

A szerelem diadal, amelyben szükségszerűen egy győztesnek és egy legyőzöttnek kell lennie.

A szerelem a felfokozottság állapota, következésképp kitágítja az időt: a percekből évszázadok lesznek.

A szeretet csodát művel minden nap: elgyengíti az erőst és erőssé teszi a gyengét; bolondot csinál a bölcsből és bölcset a bolondból; kegyeli a szenvedélyt; és feledi az értelmet - egyszóval mindent a feje tetejére állít.

"Nem boldog vagyok,hanem vidám.

Ez nem ugyanaz.

A boldog nőnek nincsenek gondjai.

A vidám nőnek vannak,csak megtanulta,hogyan kezelje őket."

Egy tanács: Vigyázz magadra!

Egy kérés: Ne változz meg!

Egy kívánság: Ne felejts el!

Egy hazugság: Nem szeretlek!

És egy igazság:

Borzasztóan hiányzol!”

„hiányzik!

hiányzik a csókod amikor ajkad ajkamhoz ért.

hiányzik az érintésed mikor kezed kezemhez ért.

hiányzik a tekinteted mikor rám néztél a elpirultam

hiányzik minden veled töltött percem…”

Sohasem volt az szerelmes, aki

Mondja, hogy rabság a szerelem.

Szárnyat ád ő, és nem rabbilincset,

Szárnyat ád ő... azt adott nekem.

Petőfi Sándor

Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók, a gyönyör.

Ha szeret: nem elég.

"Égess el! Kéjes tűzhalálra vágyom.

Szerelmed máglyáján adjam ki lelkem.

Hadd égjen a pogány, ki a halálon

Túl sem hisz másban, csak a szerelemben."

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...

valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.

Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk

egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.

Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj

velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is

beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess

ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.

Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel

A nevem nap mint na, ahogyan annak előtte is, de ne

árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba

kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a

folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,

hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok

a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

A zene, amelyet veled hallgattam, több volt mint zene,

A kenyér; mit veled törtem, több volt, mint puszta kenyér;

Most, hogy magamra hagytál, minden oly színtelen lett;

Minden, mely egykor oly szép volt, halott s fehér.

Kezed, mely egykor az asztalon és az ezüstön pihent,

Ujjaid, melyek átfogták a poharat,

Nem hagytak nyomot e tárgyakon, szerelmem -

Érintésed mégis örökre rajtuk marad.

Mert a szívem ott mozgott közöttük mindig,

S áldottá tette őket kezed s szemed;

S szívemben az emlék örökre marad már -

ismertek ők téged egykoron, s maradnak mindig veled.

Kicsit hosszú, de érdemes elolvasni

Robesque

Mi a titok ?

Mondd Kedves, mondd, mi a titkod?

Hogyan csinálod,

hogy láttadra lábam remegni kezd,

s nem ereszt

az a láthatatlan kéz marka,

mely szívemet satuként szorítja?

Mondd, mit teszel velem,

hogy láttadra elhomályosul szemem,

torkomba gombóc kerül,

lelkem a fellegekbe repül?

Mi a titok? Mi az, amit csak Te tudsz?

Hogy amint eszembe jutsz,

tarkómon bizsergés rohan át,

s érzem a szerelem mámorát?

Hogy csinálod, hogy hangom elakad,

s nem bújnak elő a szavak,

miket suttognék neked?

Miért van az, hogy szemed

testemre lúdbőrt kényszerít,

szívemre örömfátylat terít?

Mondd Édes! Mi a titkod?

Azt hogyan csinálod,

hogy beleivódtál sejtjeimbe,

beégetődtél génjeimbe,

hogy lényed teljesen átitat?

Mondd Drága! Mi ez a varázslat?

Elég szemöldököd rándulása,

s ereimben vérem áramlása

egy irányba indul,

és . . . khmm . . . a . . . "az" megmozdul

Mi a titok? Mi ez a bűbáj?

Miért van, hogy hiányod úgy fáj,

mint még semmi sohasem?

Mondd, miért teszed ezt velem?

Mondd Szerelmem! Miért van az,

hogy minden veled töltött pillanat

több örömöt jelent nekem,

mint az eleddig leélt életem?

Mondd Édes! Nem vagy Te boszorkány?

Mondd, miért Te vagy az a lány,

ki az ujjai köré csavart,

lelkemben vad vihart kavart?

Miért van az, hogy újra megtanultam sírni?

Hogy megint képes lettem verseket írni?

Mondd Kicsim! Mondd, mi a titok?

Mondd! Hisz ezt csak Te tudhatod!

“Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod

veszteség volt és pusztulás,

fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.

Csak most kezdek rádöbbenni,

hogy az életed ajándék volt,

s egyre erősödő szeretet maradt utána.

A halál miatti elkeseredés

elpusztította magát a szeretetem tárgyát,

ám a halál ténye

nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.

Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,

nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.”

sziasztok!

a segítségeteket kérném újra! kellene néhány idézet... nemrég elvesztettem az egyik barátomat ( meghalt ) és nagyon hiányzik. az lenne az idézetek témája, hogy ő mindig bennem fog élni, soha nem felejtem el.

segítségeteket előre is nagyon köszönöm!

Fun Groove : Rég volt a nyár

Rég volt a nyár és, hogy szerettél.

Most újra bennem él a vak remény,

elmúlt a jég és a hosszú tél.

Rád vártam én, de végül eljöttél...

Refr:

Minden éjjel minden nap,

azt reméltem boldog vagy.

Rád ragyog a napsugár,

szívem csak te rád vár.

A lelkem újra él, nem hiszem,

hogy feledtél az együtt töltött

éjszakák újra várnak ránk.

Miért történt így, ezt kérdem én?

Miért vár még ennyire a hosszú tél?

Ránk vár a nyár és a szenvedély.

Kérlek, hát ne tétovázz csak értem élj...

Minden éjjel minden nap,

azt reméltem boldog vagy.

Ránk ragyog a napsugár,

szívem csak te rád vár.

A lelkem újra él, jól tudtam

nem feledtél, az együtt töltött

éjszakák újra várnak ránk.

Egy már, a szívünkért

több csillag volt.

Eggyé vált érzés,

a fájdalom múlt.

Nem félünk már,

hisz új út vár ránk.

Kezed a kezembe már...

Nem engedlek már.

Ránk vár a nyár és a szenvedély.

Kérlek, hát ne tétovázz csak értem élj...

Minden éjjel minden nap,

azt reméltem boldog vagy.

Ránk ragyog a napsugár,

szívem csak te rád vár.

A lelkem újra él, jól tudtam

nem feledtél, az együtt töltött

éjszakák újra várnak ránk.

Minden éjjel minden nap,

azt reméltem boldog vagy.

Ránk ragyog a napsugár,

szívem csak te rád vár.

A lelkem újra él, jól tudtam

nem feledtél, az együtt töltött

éjszakák újra várnak ránk.

Télen kezdődött,hideg volt minden.

Hol az eső zuhogott,néha jeges szél fújta a fákat.

A fagyban két forró tekintet találkozott.

Egy fiú és egy lány.

Itt kezdődik egy történet,ami azóta véget ért.

Hát hallgasd meg a szél szavát,ahogy a múltról mesél.

Összejöttünk,múltak a hetek.Gyanús lettél nekem,hát mitévő legyek?

Szerettelek Téged,ez mire volt jó?Elúsztál tőlem,mint egy nagy hajó.

Amíg megvoltál,jó volt minden.Ne szeress már,menj már innen.

Megtettem mindent,mit tőlem kértél.Összetört a szívem,mert elmentél.

Itt hagytál,a szívem merre jár?A szíved merre jár?

Messze jársz,másé a szíved,már nem tudok harcolni érted.

Kihűlt a lelkem,nem ég a tűz,a nagy szerelem már rég nem űz.

És itt egy sztori,egy szerelmes eset,a közelmúltban éppen megesett.Ketten járták,egy csaj,egy srác.Húúú,és épp ez a gáz! Sokat voltak tán ők együtt,a szerelem ezért pettyhüdt.Nem volt nap,hogy (???) legyen,mindig valami,ez kellemetlen.A tűz még éget,az új kis lángon.Elcsesztünk valamit kisbarátom,tedd most helyre mit elrontottál,akkor is muszály,ha néha fáj.Megpróbálta,meg nem bánta,szerette őt a szép kislányka.Még egy esélyt kapott ő,csak süllyedt,süllyet,mint a kő.Hogy mi történt,ne is kérdezd,(???) van elég lesz.Rég elmúltak a nyugodt percek,a sámsen már az a régi herceg.Szakítottak majd együtt voltak,ez ment,csakhogy hónapok múltak.Makacsok voltak,ez vitt a végbe,nem jutottak sehogyse létre.Utolsó percben jött az ötlet,gyógyszerrel minden könnyebb.Nem így lett,(???) a dolgok,képzeled mit szóltak otthon!Szerelem volt,tán ma is él,a srác és a csaj nem beszél.Új utakon járnak rég,a kérdés titok:a tűz még ég ?

Messze vagy nagyon távol tőlem,

s már nincs erőm, hogy utol érjem,

a lelkemből eltűnt álomképet,

mely rám talált, s végül elégett.

Béby várj újra csak egyet kérek,

te angyalom vagy s tudod mit érzek.

Béby várj most újra megkérlek,

hisz nélküled én sem létezem.

Én szerettelek, te itt hagytál.

A szívem vitted el.

Rossz így!

Tudod nélküled

a hajnal sem jön el.

Egyedül állok a tóparton,

miatta könnyezem.

És arra gondolok, hogy még

egyszer itt legyél velem.

Bűnbe estem azon az éjen,

mikor szembe jött velem óóó a szirénem.

Vágytam rá, hogy megcsókoljam,

kéjes tested rabja voltam.

Béby várj újra csak egyet kérek,

te angyalom vagy s tudod mit érzek.

Béby várj most újra megkérlek,

hisz nélküled én sem létezem.

Messze vagy tőlem már hat napja,

Hiányod kibírhatatlan számomra.

Szeretlek és szeretni is foglak,

S egyre csak várom,hogy jöjjön az a nap.

Az a nap mikor újra látlak,

Legyen az bármikor,tudod,én megvárlak!