Szerelemből mentél férjhez? (beszélgetős fórum)

Azt hiszem, kezd körvonalazódni, hogy mitől félek igazán. Eddig sosem voltam megbecsülve, mindig sokkal többet kellett tennem a kapcsolataimért, mint amit értem tettek.

Most hatalmas fordulat történt, már-már hihetetlen, ahogyan a párom viszonyul a társas élethez.

Egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, az életfelfogása azonnal megtetszett. Végre volt valaki, akinek nem a haverokkal való jövés-menés volt az életcélja, hanem az, hogy családot alapítson és a családjának éljen.

Mindezt olyan mondatokba szokta önteni, hogy szinte meseszerűnek érzem. Például: "Ennél szerelmesebb már csak akkor lennék beléd, ha gyerekünk születne. Pelenkázni, fürdetni akarok, mesét akarok olvasni a gyerekünknek esténként! És életed végéig boldoggá akarlak tenni, azért akarok élni, hogy te boldog legyél!"

Nekem még hasonlót sem mondott senki, ráadásul rendszeresen ír szerelmes leveleket nekem, mint egy kamasz.

A hirtelen jött nagy rajongás megijeszt.

Akkor meg mi a kérdés? A nagy szerelemmel nem működött volna! A mostanival minden működik! Sokat nevettek, ez nagyon fontos! Jó a szex, ez szintén nagyon fontos!

A leírásod alapján sokkal jobban összeilletek a mostani pároddal, mint a régivel.

Azért egy hosszabb ,jónak vélt házasság ( 10-20 év) sem garancia arra, hogy minden oké...Egyik barátnőm, aki még 50 felett is csinos, szinte bombázó nő, azt hitte az ő szerelmük,házasságuk ritka kivétel, de a párja aztán lelépett egy fiatalabb nőcivel, aki ráakaszkodott..34 éve voltak házasok..Hát igen a

megszokottság, unalom, bármit is tesz ez egyik fél.Csak egyes számban szabad nyilatkozni arról, mert nem látunk bele a másikba,hogy mi szerelmünk örök.stb.. sokan megjátszák magukat,kedveskednek..a kényelem miatt,aztán könnyen tudnak lépni...agyő..

Ha már szóba került a szex, az exemmel ez volt az egyik legnagyobb különbség köztünk, ő szinte aszexuális volt, én pedig a falat kapartam, hiába is voltam belé nagyon szerelmes, nem lehet erőltetni, ami nem megy.

Jelenlegi párommal csodálatosak az együttlétek, annak ellenére, hogy nem vagyok annyira szerelmes, mint az előző kapcsolatomban.

Köszönöm szépen a kedves szavakat, nagyon jó, hogy leírtad a történeted!

Párom is azt mondta ma reggel, hogy még ébredés után is nagyon szép vagyok! :-)

Én nem házasodnék olyannal soha, akibe nem vagyok szerelmes. A szerelem nem múlik el, csak átalakul, és teljesen más egy átalakult szerelem, mint a szeretet érzése, legyen bármilyen bizalom, stb.

A szex is más, ha szerelmes az ember.

Az esküvő meg úgy az igazi: ha véletlenül sem jut eszedbe egy pillanatra sem az, hogy de jó lett volna inkább mással, vele, a nagy szerelemmel.

Szia Andi! Én pont ilyen helyzetben voltam immár 22 éve. Volt egy nagy szerelmem, az igazi nagy Ő, és neki is Én. Neki felesége volt, gyerekei, én nem akartam ebbe belerondítani, sosem vártam el tőle, hogy elváljon, közben nekem is volt egy fix kapcsolatom. Viszont egy nap rájöttem, hogy lépnem kell. Akkor találkoztam a mostani férjemmel, fura, elsőre még inkább unszimpatikus volt, de udvarolni nagyon tudott. Elhívott randizni, és megfogadtam, hogy ha az este jól fogom vele érezni magam, akkor mindkét másik kapcsolatomat végleg lezárom. jó volt, persze egyik sem értette, hogy miért nem adok nekik esélyt. A nős férfi másnap azzal fogadott, hogy megmondta a feleségének és elköltözik, velem. Kerek-perec megmondtam, hogy nem. Hát így kezdődött 22 éve a közös életem a férjemmel, és bár voltak mélypontjaink, de kinek nincsenek, boldogan élünk. A mai napig úgy gondolom, hogy jól döntöttem, a nagy szerelem elhalványul, aki mást mond, az magának is hazudik. Egy jó házassághoz, családhoz, közös élethez teljesen más kell, mint a lángolás. Szeretet, tisztelet, szex, és a másik megbecsülése :)

Tehát én a helyedben belevágnék, arról nem is beszélve, hogy az ember bármikor elválhat, ha nem próbálod meg, sosem tudod milyen lett volna. Nem beszélve arról, hogy szerintem sokkal fontosabb egy kapcsolatban, hogy téged mennyire szeretnek. Az én férjem a mai napig gyönyörűnek lát (igaz adok is magamra), de még akkor is, mikor tök betegen nyomom az ágyat, és én legalábbis szörnynek látom magam :)

Voltam. Lett volna néhány helyes, megbízható, rendes, és még jóképűnek is mondható legény, aki szerelmes volt belém és nagyon komolyan gondolta. Együtt jártunk, de nem lettem szerelmes. Amikor komolyabbra akarták fordítani (esküvő), inkább kiléptem a kapcsolatból.

Nem tudtam úgy elképzelni... szerelmes akarok lenni abba, akinek a szuszogását minden éjjel érzem a nyakamon :)

Ez szép gondolat.

Igen, szerelemből mentem férjhez - naná, mi másért?!

A "fülig szerelem" sem tart örökké! Átalakul kicsit. Elfogadássá, szeretetté, ... jó esetben "szimpla" szerelemmé. :)

Igazából nem akarok abba a hibába beleesni, mint sok ember, hogy addig válogat, míg végül egyedül marad.

Nem arról van szó, hogy nem szeretem a páromat, sőt, nagyon szeretném neki viszonozni, amit kapok tőle minden tekintetben. Azt nem szeretném, ha ő amiatt lenne boldogtalan, hogy esetleg észreveszi rajtam, nem rajongok úgy érte, mint ő értem.