Szerelemből mentél férjhez? (beszélgetős fórum)
Ő a Mikorka Kálmán?
:D
Nézd a jó oldalát: Kálmánod sikeres volt 60-on túl is.
Nem mindenki mondhatja el magáról. 😁
Szia! Csak most találtam "rád" illetve a témára.
Örülj neki, hogy így alakult, és viszonylag időben kiborult a bili. Szerintem is kell(ett volna) házasság előtt az együttélés. Kérdésedre a válaszom egy szóban: IGEN. Röviden a mi történetünk: ismertük egymást nagyon régóta futólag, mindketten hosszú kapcsolatból léptünk ki szinte egyszerre, de nem egymás miatt, összefutottunk, beszélgettünk, semmi komoly, de nagyon jól éreztük magunkat együtt. Viszont ő külföldön dolgozott, csak miattam járt haza minden hétvégén. Elég rövid idő alatt "megismertük" egymást, már amennyire meglehetett, hisz minden áldott nap munka után 5-6 órákat skype-oltunk, a hétvégéket együtt töltöttük. Tehát minket nem a fizikai közelség, hanem a lelki egyetértés hozott még közelebb egymáshoz, a rengeteg beszélgetés, kommunikáció, a szerelem, szeretet, tisztelet, és később persze a testi összhang. 4 éve jöttünk össze, 3 éve összeköltöztünk, közösen vettünk egy lakást, 2 éve összeházasodtunk, szerelemből, tiszteletből, egymás megbecsülése miatt. El sem tudnám képzelni mással az életemet, bár lehet, hogy én (és a kapott jelekből ítélve nyugodtan nyilatkozhatom a férjem nevében is, hogy ő is) még mindig a lila ködben úszom, de mégis hideg fejjel tudtam mérlegelni, és nem felelőtlenül kötöttem össze ÖRÖKRE az életemet ezzel az emberrel (azért emeltem ki hogy örökre, mert tényleg meg sem fordul(t) a fejemben az, amit itt írtak páran, hogy megpróbáljuk, aztán ha nem megy, elválunk.) Nem mellékesen 1 éves múlt a kislányunk, és nem laposodott a kapcsolatunk, (persze tudom, nem 10-20 éve vagyunk együtt, "csak" 4) de nekünk fontos volt a papír, hatalmas esküvővel kötöttük össze az életünket, tervezzük lassan tovább bővíteni a családunkat, és a mai napig minden nap mindketten dolgozunk a kapcsolatunkért, családunkért, egymásért. Véleményem szerint az én férjem maximálisan megérdemli a "lila ködömet" is, ha érted, mire gondolok, és ha ez valaha el is oszlik, akkor is szeretettel, tisztelettel tudok csak létezni irányába.
mire összeházasodtunk, már leszálló ágban volt a szerelem
de az eleje csoda szép volt, halálosan szerelmesek voltunk egymásba.
Sziasztok!
Nos, nem tudom ki olvassa még a topikot, de óriási csalódás lett a vége. Az első hónapokban ment a már általam leírt mézes-mázas szöveg, bemutatott minden barátjának, a családjának, mindenhol elhíresztelte, hogy én leszek a felesége, mert végre megtalált. Megbeszéltük, hogy mikor költözünk össze, akkor már jöttek a kitételei, hogy milyen feltételekkel hagyná ott a szülővárosát, pedig kezdetekkor azt mondta, bármit megtenne értem/értünk. Végül megegyeztünk egy mindkettőnk lakóhelye közti községben. Már lefoglalóztam a házat, amikor közölte, hogy ő mégis képtelen kiszakadni a szülővárosából és akármennyire is szeret, neki fontos a családja. Jelzem, minden este anyucinál vacsorázik. Ezután jött a többi feketeleves, kezdte folyton a fejemhez vágni, hogy anyukája ezt nem így csinálja, meg azt sem. Pár hete közölte, hogy addig tart érdekesnek egy kapcsolatot, amíg küzdeni kell a nőért...igazán jól esett!
Aztán már nem is voltam olyan nagyon a mindene, kezdett velem bunkózni. Végül iszonyat sunyi módon eltűnt, sokszori keresésemre került csak elő, amikor megmondtam neki, hogy ez nekem így nem megy tovább, nem látom értelmét, hogy folytassuk. Szinte meg sem mukkant, tudomásul vette a szakítást és kész...
tehát gyakorlatilag megvárta, míg én is beleszeretek és onnantól már nem voltam érdekes számára.
Most megint párkeresés és reménykedés, hogy a következő nem egy balfék lesz :-(
Nem olvastam végig, de elmondom: Én nem abból az eszeveszett, fülig szerelemből mentem férjhez 22 évvel ezelőtt. Szerettem, tiszteltem, mint embert, a kémia is megvolt, de én azt a lilaagyú ködöt nem éreztem. Ha kellett volna, akkor sajna kimaradt.
Viszont a házasságunk azóta is szövetség, a szó legjobb értelmében. Nagyszerű társ, férj, apja a kislányunknak, mindenben jó partner, segítőkész (22 év után is felpattan, kiveszi a kezemből a munkát), támogat (szakmailag nem tartanék itt, ha ő nem bíztatott volna az évek alatt). Testileg is működik, gyengédség, szex, figyelmesség.
Úgy mondanám, hogy lélekben azt a bazi lila ködöt nem éreztem, amikor mellette döntöttem (de így utólag azt mondom, nem is baj, szerintem). Kényelmes, jó minőségű életem van mellette, ja, ami fontos, rengeteget beszélgetünk, nincs az a téma, akár külvilág, fizika, technika, szakma, érzelmi, amit ne tudnánk előlről-hátulról kivesézni. A legjobb barátom (is).
Szóval, ha csak a lila köd hiányzik, vágjál bele nyugodtan.
"Ha TV-t nézünk, sokszor észreveszem, hogy nem is a filmet nézi, hanem engem."
Juj... Oké, hogy rózsaszín köd meg minden, de erre még ne alapozzon közös jövőt....