Szerelem mindhalálig (beszélgetős fórum)

Akkor nem értem. Amennyiben tényleg csupán ennyi hangzott el, felfoghatatan számomra a reakciója.

Akkor tényleg nem érdemel meg,de Te meg ne a sebeid nyalogasd, állj fel nézz előre, ha tudnád hány nő vár ilyen pasira aki így szereti....és tudná viszont szeretni a gyemekével együtt.

Méltatlanra sose pazarolja egy ember se az érzelmeit. Keressen olyat aki viszonozni is tudja.

Egyébként amit leírsz magadról szinte hihetetlen, ha így igaz kívánom találj egy megértő , kedve,hű társat aki elfogad a gyermekeddel együtt.

Hát jól megaszontad :(

mondjuk én nem rohannék ettől egy másik hapi karjába, de úgy hiszem, nem ez lehetett az első félremagyarázható mondatod.

Sok kicsi viszont, sokra megy. Megunta.

Lehet már hamarabb is unta, hogy nem nézed nőnek.

Lehet csak most jutott eszedbe, hogy milyen szép, (felsorolás kimarad a részemről :) de ez már késő.

Ha egy nőnek a szüleivel van baja, nehéz bármit mondani, amitől ne lenne még szomorúbb. Ilyenkor csak simán és minden szó nélkül, szeretni kell.

Egyelőre nem az ágyban, csak simogatva, dédelgetve.

Az én szüleimmel is volt bajom elég, a férjem soha nem akart ellenük fordítani, csitítani próbált és megvárta, míg magamtól megnyugszom.

Egy biztos, nagyon kevéssé ismered a nőket, még 20 év házasság után sem.

Azt sose felejtsd el, egy házasság megromlásához egy ember nem elég.

Oda ugyanúgy kettő kell, mint a megkötéséhez.

Lehet eddig észre sem vette, hogy milyen kedves a neje, vagy mennyire igyekszik Hozzá alkalmazkodni.

Esetleg a munkája fontosabb volt a családfőnek, mint a család maga.

A megcsalás nem szép dolog, egyik részről sem.

De ez is lehet egy sikoly, amit még mindig nem hall meg a másik, csak a maga boldogtalanságát sorolja.

Na ne már, hogy erre épüljön egy húszéves házasság összeomlása

kifogásszagot érzek

Szerencsétlen ember!

Olvasva az eddigieket, biztos vagyok benne, hogy nem te hanyagoltad el, nem te vagy az oka, hogy máshol keresi a boldogságot. Sőt, abban is majdnem biztos vagyok, hogy előtte is rendszeresen csalt, csak valahogy most alakult úgy az élete, hogy döntésre szánta el magát.

Egyszerűen "túl jó" voltál neki. Túl unalmas.

Ébresztő! Itt az idő, legyél végre férfi! Vagy pedig keress egy másik királynőt, akit kényeztethetsz, akinek verseket írhatsz. De ez esetben számíts rá, hogy előbb-utóbb ugyanez lesz a vége.

És meggyőződtél?

"Mert hogy a pokol tüze vár rám az már hét szentség, ha még még élek, ha már halok." - Hát igen. Ez saját döntés, Isten nem fog onnét a füledtől kicibálni, ha kézzel-lábbal oda kívánkozol.

Na ugye? ...erről miért nem ír, mit mondott? az a lényeg.

Sejtem,- már nem igazán jó nő, a felesége meg bebizonyította, de igen.

Amilyen kultúráltan, szabatosan nyilvánulsz meg, annyira nem értem, hogy akarsz úgy megbeszélni egy ilyen súlyos témát egy fórumon úgy, hogy csak célozgatsz a valódi történésekre.

Hajlandó vagy leírni, mi volt az ominózus mondat, hajlandó vagy megbeszélni a történteket velünk - ismeretlenekkel, mint külső nézőponttal -, vagy marad a ködös fogalmazás, a feleséged lejárató, téged sajnáltató célozgatás; vagy leszel őszinte, egyenes, és kevésbé rébuszokban történetmesélő? Ennyi kellene ahhoz, hogy mi is lássuk mindkét oldalt, ne csak a tiedet.

Eddigi megnyilvánulásaid erősen arra gyúrnak, hogy a te nézőpontoddal azonosoljunk. Ezért kérdezem.

Én csak olvasok, olvasok és felmerült bennem egy kérdés.

"Valjon" hasonló, de fordított helyzetben, ugyanilyen kétségbeesett és fájdalmas szívvel mesélnéd el, hogy mit tettél?

Mondjuk elpanaszolnád-e, hogy megcsaltad a Te szerető, kedves, gyönyörű mosolyú nejedet és most éppen az öngyilkosság határán állsz, mert megtetted?

Úgy gondolom, nem. Számodra ez lenne a legtermészetesebb, hiszen úgy gondolnád, ez, ha már nem sikerült jól a házasságotok, akkor jár.

Érdekes ez, ha más szemszögből nézzük.

Egyébként ha jobban belegondolsz, csak és legjobban az önérzeted sérült a leginkább.

Ettől vagy ilyen összeesett.

Mint nő mondom, nem mennék vissza hozzád, mert nincs jelenleg semmi méltóság Benned, ahhoz, hogy egy nő tisztelni tudja a párját, az is kell.

Húzd ki magad, előtte állj fel, és nézz előre.

Lásd a gyereked életét, ahol Te fontos és szép szerepet töltesz be, mint nagyapa, mint após és szeretnek.

Ez nem is olyan rossz kilátás ugye?

Hát erre gondolj. Ha elhagyott a párod, ez kettőtök hibája. Nem csak az Övé, vagy a Tiéd.

Azért mert nem akarsz elválni, attól még nem jön vissza Hozzád. Pár év különélés után, minden beleegyezés nélkül a nejed elválhat. és még csak meg sem kell kérdezzen. Úgy tudom.

Szóval, ha még ilyen nagyon szereted Őt, akkor engedd el, szeretetből, szerelemből, ha együtt már nem lehettek boldogok, legalább Neki sikerüljön.

Nem adok sok időt, de Neked is fog menni.

Az még nem hangzott el, mi is volt az a minden bajt okozó, félreértett mondat.

Lehet, ha fényderülne rá, másképpen látnánk dolgokat.

sztm ezek nem ilyen fekete-fehér dolgok

mert egy nő ezerféleképp kifejezhezi 20 év alatt, hogy "apa, nem foglalkozol velem" - először csak vicceskedő megjegyzéseket tesz

aztán beszélgetni próbál, aztán sír, aztán megsértődik, vagy nem csinálja meg a házimunkát, aztán kimaradozik, aztán hisztizik, aztán tanácsadóhoz akar menni

különböző fázisai vannak ennek, hogy egy nő hogy fejezi ki, hogy nem tetszik neki valami. ha szeretőt tart, általában az utolsó.

nem mondom, hogy ne létezne olyan, hogy 20 évig kedves, sosincs egy megjegyzése, színlel egész végig, és egyszer csak lelép egy másik pasassal - de szerintem ritka, mint a fehér holló.