A első szerelem mindhalálig elkisér? (beszélgetős fórum)
hello MIndenkinek!!!
Az első "igazi SZERELMEM" , akire , ami napig visszaemlékszem.13évesen talált meg,és soha nem felejtettem el.
Nekem Ő volt az un. férfiideál, ha visszagondolok olyan szép szemei voltak, hogy azóta sem láttam olyat. Kedves és védelmező , gyengéd és finomlelkű volt.
Sajnos minket már akkor is a külső körülmyények választottak el.
A apja kidiszidált Amerikába, az anyja alkoholista volt , sok kistestvére volt, akit sajnált itthagyni, de nem volt választása. Meg akarta találni az apját.
Az utolsó talákozásnál sem , mert megölelni, én pedig annyira sajnálom, hogy én sem tettem meg.
Sőt akár csókot is el tudtam volna képzelni vele.
Néha még jelentkezett , innen-onnan.
DE már késő volt, ott volt a biztos pont a férjem.
Ma láttam egy részt, a volt polgármester feleségével, Mirtill asszonnyal készült riportból.
Sajnáltam, olyan kis szánalmas volt, kár volt ezt bevállalni neki, figyelek a részletekre és annyi visszásság volt a riportban. Már 4 év elteltével, el kellett volna felejteni, nem mosni a férj szennyesét.
Sajnálom. :/
Én sem szerelemmel szerettem nagy valószínűséggel, mert akkor nem szakította, volna vele, de annak ellenére néha eszembe jut.
Gondolok az elsőre, nagyon rendes, nagyon jóvágású fiú volt. Én szakítottam, de csak jó emlékeim vannak vele, róla. Később kapcsolatban maradtunk, de nagyon fiatalon meghalt autóbalesetben.
Sokszor eszembe jut, de nem szerelem kapcsán, hanem hogy mennyivel szegényebb lett a világ a halálával ☹️
Így viszont nagyon nehéz lehet élni.
Kell valaki vagy legalább valami amiben hinni tudsz.
A REMÉNY mindig él/talán benned is/ mélyen a lelkedben, hogy lesz még aki vissza adja a hitedet.
Az én elsőmmel nem tudom mi lett, utoljára amikor találkoztam vele, véletlen volt. Az esküvőm előtt 2 hónappal egy pályaudvaron futottam össze vele, akkor látta a jegygyűrűt, szomorú volt, végiggördült az arcán a könny.
Aztán már volt 2 gyerekem, amikor a férjem hozott egy naptárt, hogy kell-e, kapta a munkahelyén.
Köpni-nyelni nem tudtam, a srác volt minden hónapnál.
Egy fotót eltettem, mert az nagyon tetszett, fekete hosszú kabátban, kalapban egy fehér perzsamacskát tartott a kezében.
A férjem nem tudott róla semmit, sosem beszéltem róla senkinek.
Kellemes emlék,,az összes jóval és rosszal.
Már nem él.
"Kénytelen" vagyok, mert ő a férjem. :D :D :D
Némi kitérők után újra egymásra találtunk, immár 23 éve.