Szerelem mindhalálig (beszélgetős fórum)

nem vagyunk egyformák :)

egyik embernél gyorsabban, másiknál lassabban jön a reakció :)

Ez is teljesen tipikus, a férj, aki otthon elrendez mindent, este várja haza a feleséget, aki igen "fontos ember". Akit példának felhoztam, ott is ez volt. A férj mindent megcsinált otthon a munka mellett, a feleség ráért kapcsolatot építeni, hivatkozva mindíg a sok munkára, az üzleti vacsorákra. Szerintem egyszerű a magyarázat: kinőtte ezt a házasságot a feleséged. Ő többnek érzi magát. Írtad az elején, hogy menni akart: engedd el, had menjen. Amíg együtt laktok, addig csak az fogja kitölteni az életed, hogy mit csinál éppen most. Engedd el, költözzön, de te ragaszkodj mindenhez, amitek van, menjen, ha annyira akar.

Húsz év házasságban természetesnek kell lennie, hogy a másik szobában ott alszik a gyermek, ezért a szex is kicsit óvatosabbá válik...Persze, mindenki szeretne néha kicsit e téren is szabadabbá válni, erre lennének a néhány napos kettesben eltöltött hétvégék...

A szállodai szobákban randizás az nem a való élet, de úgy tűnik ő már nem is akar háziasszony és anya lenni, hanem élni akar, és ehhez ti nem kelletek.

Igen :)

A legjobb, ha ilyen esetben először a szülők beszélik meg, hogy mit akarnak, hogyan tovább, majd bevonva a gyereket, gyerekeket is, elmesélni mi lesz az életükkel ezután.

Aki távozik, az mesél.

Csak hát sokan pont emiatt nem mennek el sokáig, mert felvállalni a gyerekek vádló és fájdalmas tekintetét, akárhány évesek is, nem könnyű, gondolom.

Ezek nagyon fontos tényezők, bármilyen degradálóan adod elő. Minden ilyen információ több belátást enged a házasságba (még ha úgy is tűnik, nem akartad, hogy túl sokat lássunk belőle).

Voltak hobbijaid? Férfias, csak neked szóló tevékenységeid? Akkor most én ide meg oda megyek dolgaid? És neki?

értem :)

mi asszonyok, sok apróságot képesek vagyunk összerakni és emlékezni, még sok-sok év után is :)

Azt NE!

Miért segítsen a másiknak, ha hibázott valaki, mondja is, el, hogy már nem szereti az apját.

Csak nem fog segíteni ebben is?:(

hajaj, már lehet tudja is, mert elmesélik az iskolában egymásnak, hogy mi történik éppen otthon, így aki elmond egy újabb otthoni sztorit, már vágják is rá, nálunk is így kezdődött, anyukád csalja apukádat :(

vagy fordítva. Okosak a gyerekek, nem lehet Őket félrevezetni.

Attól meg külön kiakadnak, mert azt mondják, csak gyerekek még, és nem buták :)

Nem is kell más nővel leélni az életed, lehet nő nélkül is élni/ nem arra gondoltam, hogy fiúval akár helyettesíteni lehet / Magaddal békülj ki, próbáld ne a hibákat keresni önmagadban, és hozz boldogságot a gyermeked életébe, készítsd fel az életre, tanítsd meg arra ő ne kövesse el azt a hibát / amit te hibának vélsz/ amibe Te beleestél.

Lehet egyedül is tartalmas életet élni, tudom miről beszélek.

Majd lesz ez még jobb is. Nem tudom publikus-e, a szüleiddel milyen volt a kapcsolatod? Valahogy az az érzésem, mintha eldobtak volna, és neked a feleséged szeretete adta az életerőt.

Fel a fejjel!!!!

Mondjuk ezt se értem, hogy ez a jóasszony mit mond a gyereknek, hova járkál el?

Mi lenne, ha megpróbálnád most ezt a mérhetetlen szeretetet a fiadra fókuszálni, hiszen ő mégiscsak félig a feleséged?

Hidd el, minden egyes kapcsolatunkban, akár jól végződik, akár rosszul, már a számunkra, ott a tanulás.

Mert mindig kapunk a másiktól valamit, jót is, rosszat is.

Ha jót, örömmel vesszük,

ha rosszat, megtanulunk felállni és ismét erősnek lenni.

Lehet a kapcsolatotokban sokat adtál eddig, ahogy írtad, de ha nem érzed, hogy eleget is kaptál vissza, akkor meg kell tanítsd a párod, hogy ez így működik.

Hiába mondja bárki, hogy ez nem igaz, bizony így van.

Ha szeretsz, szeretnek.

Csak éppen jól, és okosan, kell tudni szeretni.

Végzetes szerelem? bizony van, de még mennyire, hogy van :)

Az önmarcangolással nem jutsz előrébb, a megoldáson gondolkodj! A jövőn kell gondolkodni, és megoldást keresni.

Sirasd el, de azért próbálj másra is gondolni. A gyerekedért, szüleidért, és nem utolsó sorban önmagadért is mindenképpen tovább kell lépned.

Nem tudom. Én csak azt érzem, hogy "elkenődve", bár írt egy csomó hozzászólást, mégis sikeresen elkerülte, hogy egy zátonyra futott házasság megfelelő történetét leírja.

Én például le tudnám írni a négyéves kapcsolatom paraboláját, ívestül, hogy hogy kezdődött, aztán mik történtek, milyen íve volt az egésznek, és min mentünk keresztül. "elkenődve" nagyon tartózkodik ettől, pusztán ködös utalgatások vannak, meg az ő megcsalt, szomorú helyzete.

Innentől én nem tudok, és nem is akarok véleményt mondani.

:)

Egy 4 éves kapcsolat apróbb-nagyobb gondjait is nehéz leírni, az eljutást a végéig, ahogy írtad, szintén nehéz,

hát még 20 év házasságát, amiért eljutottak ide.

Szerintem Ő csak ki akarta írni magából, kiadni végre valakinek a fájdalmát, hogy megnyugodjon, felejteni tudjon és végre felállhasson.

Segítséggel, ami nem baj.

A lényeg a felálláson van :)