Szepes Mária idézetek (beszélgetős fórum)
"Minden emberben a szétszaggatott Isten egy-egy paránya szenved és tapasztal. E millió külön sejt és külön pokol egyedül a lélektől lélekig hidat szövő messiási szolgán át kap híreket örök önmagáról, amellyel összetartozik."
/Szepes Mária/
"Az áldozat mágiája sohasem önkínzás, hanem olyanfajta, önmagáért fizető gazdagodás, amelyre Jézus azt mondta: "Az én igám gyönyörűséges. Az én terhem könnyű."
/Szepes Mária/
"Véletlen találkozás nincs. A vak véletlen tehát nem is sodorhat el egymástól embereket. Életed minden eseménye mögött értelem rejlik. Ez olyan kibékítő megoldás felé vezet, amelynek teljes ábráját ma még nem láthatod."
/Szepes Mária/
"Az ember létének szikrája öröktűzből pattant ki. Égő és gyújtogató szelleme a kis- és nagyvilág purgatóriuma. E katarzisban egyedül a halálcsírák égnek porrá, amelyekből a romlás virágai: félelem és fájdalom burjánzanak elő."
/Szepes Mária/
"A bátorság legtöbbször elferdült félelem: a sarokba szorított fizikai életösztön pánikszerű indulata vagy a párbajhős kihívó ingere, amely mögött szorongó bizonytalanság és kisebbrendűségi érzés rejtőzik."
/Szepes Mária/
"A földi hatalom erőszakos sodrással az alvilágba taszít, a messiási szolgálat az égbe emel."
/Szepes Mária/
"Az ember érzései, gondolatai gyakran ellentmondásba kerülnek egymással. Hangulatai változékonyak még azzal kapcsolatban is, akit szeret és félt. Sorsod eseményeit is ilyen végletek idézik meg, amelyeket a mágikus névadás és az őszinte szembenézés fegyverezhet csak le."
/Szepes Mária/
"A karma nem inkvizítor vagy hóhér. Egyszerűen a tettek következményeinek törvénye. E bolygón valójában saját anyag-elvonókúrádért, gyógyulásodért vagy jelen."
/Szepes Mária/
"A szellemi világ közlései, energiái is körülvesznek téged, áthatolnak rajtad, képzeleted kiterjedéseiben ibolyántúli jelzésekkel adnak hírt magukról szüntelenül. Ebből az áradó erőből annyi a tiéd, amennyit be tudsz fogadni."
/Szepes Mária/
"A vágyak és indulatok hevét a belátás, a felismerés égi gyógyforrása hűsítheti benned. Miért kellene a hús zsarnokságába börtönözve átélned mindazt, amit szellemed tiszta esszenciaként kivont már e létformából?"
/Szepes Mária/
"Gyöngédségre szomjazol? Köss békét a világgal, s a csillagok egyszerre szólni kezdenek hozzád, a fák erővel töltenek fel, a vizek elixírré változnak, a tűz melegíteni kezd, s a megszelídült vadállatok lábaidhoz hevernek."
/Szepes Mária/
"A matéria a kozmikus elme tudattalan gyökérzónája és idegekkel átszőtt, szenvedő teste. A titkos tűz benne az ember érzelmi megtisztulásának hajtóereje, amely mindörökre felvértezi szellemét a káprázat kísértő varázslatai ellen."
/Szepes Mária/
"A valódi szeretet nem féltékeny, megelékszik saját fényével, s hőjében önzés nélkül melegszik."
/Szepes Mária/
"A pozitúra határozza meg, hogy lényünket rugalmasan, ütközések nélkül kormányozzuk -e át a válságos helyzeteken, vagy holt teherként engedjük sodródni a determináció éles szirtfokai között."
/Szepes Mária/
"Ha el tudod engedni a kötél nálad lévő csomóját, amelynek másik végét többen rángatják, ők is abbahagyják a huzakodást, amely legtöbbször nem magáért az eszközért, hanem az ellenállásért érdekes számukra."
/Szepes Mária/
"Bármiféle provokáció ér, várj, ne cselekedj azonnal! Mérlegeld előbb, hogy önmagán túl mire akar figyelmeztetni. Ütésre nem ütés a helyes válasz."
/Szepes Mária/
Mert valamilyen formában mindenki produkálhat.
/Szepes Mária/
"A világ olyan körülötted, amilyenné magad alakítod. Miért nem használod a természet örök megújulásának derűs fényeit és színeit környezeted bedíszletezéséhez?"
/Szepes Mária/
"Az agg és az újszülött hasonlósága az ismétlődés féktelen gyűrűzésével a farkába harapó kígyó egyik legbeszédesebb emblémája. Az élet végén az ember törvényszerűen újra tehetetlen csecsemővé válik: elhalásában is születőben van már. Öregségén átdereng következő inkarnációjának kezdete, ahogy az éppen megszületett kisded még magán őrzi aggastyánkorának vonásait."
/Szepes Mária/
"Bizonyos tettek, kimondott vagy kimondatlan szavak és mulasztások fokozatosan elhervasztják, szétmarják két ember kapcsolatát."
/Szepes Mária/
"Sorsod különös, sokszor fenyegető zárlatának cseppkőalakzata saját képzeted magját rejti. Ebből kristályosodott köréd félelmetes vagy vígasztaló ábrája. Az aggasztó formát azonban feloldhatod, ha kiemeled ideamagját, s új, gyógyító gondolatcsírákat ültetsz el szellemvilágodban."
/Szepes Mária/
"Légy hálás azoknak, akik érzékeny pontjaidon megtámadnak. Ők ébresztenek fel beszűkült életálmodból, tükröt tartanak eléd, s megakadályozzák, hogy kábulatodban árterületre, jeges hótakaróra vagy tűzvész közepébe heverj le aludni ahelyett, hogy biztos magaslatokra mentenéd az életedet."
/Szepes Mária/
"Nem lehetsz bírája felebarátodnak, csak szenvedő társa az anyag szüntelenül égő gyehennájában."
/Szepes Mária/
"Az ember racionális mértéke csődbe került. Nem gyógyerőt, hanem egyre bonyolultabb kórságokat termel. Ne sodródj a szakadékba futó gondolatpályák áramával, amelyek legfőbb üzemanyaga a gyűlölet, a reménytelenség és a meghasonlás. A független gondolkodás állandó erőfeszítéssel jár: árral szemben vezet."
/Szepes Mária/
"Végletes pszichikai energiáid áthangolását a közép semleges egyensúlyában hajthatod végre. Ez az állapot már nem fájdalommal büntető élvezet és perverz élvezetté fajuló fájdalom, hanem a kettő egymást kiegyenlítő vegyülete: áldozat, amely személytelen örömmé oldódik."
/Szepes Mária/
"A lezárult események hajnal előtti sötét erőapálya csak azt a halandót nyűgözi le, aki elhiszi, hogy az éjt nem követi többé nappal, s megfelejtkezik arról, hogy ami elhalt, az megújult fénnyel mindig feltámad, mint a Nap."
/Szepes Mária/
"Amit felebarátainkban tisztelünk vagy szeretünk, azt önmagunkban is becsülnünk, ápolnunk kell, hogy kerubi tulajdonságaink zavartalanul kibontakozzanak."
/Szepes Mária/
"Az élet valamennyi jelensége, eseménye között láthatatlan összefüggés van. Sorsodat is értelmes erők vigyázzák és irányítják, szellemi gyarapodásod, erkölcsi érettséged fejlesztése érdekében."
/Szepes Mária/
"Lazítsd el magad. A fák illatoznak, a források üdítenek, a csend elnyugtat, a magasztos gondolatok megvigasztalnak, a zene friss alkotótevékenységre serkent, a szellem óriásai pedig reményekkel töltenek el."
/Szepes Mária/
"A test súlyos homokzsákját nem lehet magasabb síkokra emelni. A psziché lélekmadara és a szellem képzeletvarázsa időt-teret átmetszve érkezik el hozzá."
/Szepes Mária/