Szeparciós félelem (beszélgetős fórum)

Nálunk ez azóta van, hogy elkezdődött az ovi. Ugye előtte folyamatosan együtt voltunk, de hát most ugye ő oviban van nélkülem.

Azóta, még a szobából is csak nagy nehézségek árán tudok kimenni, mert egyból sír utánam. Az ovit egyébként szeretné, csak maradjak én is ott vele. :) Az első két hétben még újdonság volt neki, akkor nem is volt semmi gond, utána viszont elkezdte a reggeli nyafogást, hogy maradjak én is ott vele. Ja, és persze délután nem akar ott aludni. :(

Remélem hamar elmúlik ez, de szerintem egyelőre nem fog. Talán jövőre már jobb lesz a helyzet az oviban.

Köszi az eddigieket:-)

Nálunk kb 9 hónaposan kezdődöt, 1 hónapja tart. Lányom ordít, ha nem lát. Van, mikor nem marad meg más kezében sem, csak nálam. Azt olvastam, normális ebben a korban, csak kiváncsi vagyok, mivel lehetne csökkenteni.

Az orvosok szerint 8-10 hónaposan ébred rá a gyerek, hogy ő bizony nem egy az anyjával. Ilyenkor kezdődik az a félelem, hogy ha nem látja az anyját, akkor örökre elveszíti.

Nálunk 8,5 hónaposan kezdődött és csak abban nyilvánul meg, hogy éjjel egyszer-kétszer megébred, de egy gyors simogatás után vissza is alszik.

Pont hétfőn voltunk tanácsadáson és kérdeztem rá a dokinál, hogy ez meddig tarthat. Nem mondott rá semmit, egyénileg változó...