Szenvedek a gondolataimtól (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Szenvedek a gondolataimtól
Néhány link:
kattints a dokumentumon levő linkre, megnyitja az oldalt, ahol a hangoskönyvet találod
ez is ugyanúgy működik
Ez egy nagyon érdekes film az elme hatalmáról
Amikor megnyitsz egy ilyen témájú Youtube videót, keresgélhetsz az oldalsávon felajánlott videók között, mivel sok hasonlót ajánl az éppen nézetthez. Ha találsz olyat, ami érdekel, érdemes a csatornára kattintani, mert lehet, hogy hasonlóakat töltött fel a tulajdonosa. Én is így jutottam egyre jobb és jobb, hasznos anyagokhoz. Azt írtad, régen is segítettek neked az ilyen dolgok, most is segíteni fognak, bizz benne!
Ahh, semmi, en mar oviban! Csak vicceltem :). Marmint a mondat masodik felevel sajnos nem.
Nekem generalizalt szorongasom van/volt. Minden erofeszitesem ellenere neha ugy velem, talan teljesen sosem szabadulok meg tole.
A bantalmazo kapcsolatban ragadas szerintem tobb tenyezos, de igen, a ragaszkodas a rosszhoz ott is alap motivum.
Amikor en eldontottem hogy valtozok, akkor szembesultem a kerdessel, na de ki is vagyok a nyomorom nelkul? Es igen, volt hogy feltem, beszurkulok, unalmassa valok, mert a gyogyulas maga a szelsosegek elkerulese volt. Aggodtam, mi lesz ha a nagyon jo epizodok megszunnek?
De belevagtam, es minden felelmem alaptalannak bizonyult. Ettol fuggetlenul van meg mit fejlodni, de a nagy dramak elmultak.
Igazából veszíteni valód nincs, ha a másikhoz meg anyagi okokból nem mennél. Lehetnek neked kérdéseid hozzá, s akkor szakember segítségét kapod.
A lényeg, hogy a te kezedben van az életed. Lassan, egyenként meg tudod oldani a problémáid!
ez kicsit hasonló ahhoz, mikor az ember fél elhagyni a bántalmazó férjét?
igen, megver heti 2X, de mi lennék nélküle?
Az elpocsékolt élet még drágább, még hosszadalmasabb.
Mi a baj a tb-s pszichológussal?
De meg mennyire hogy lehet felni attol, hogy elengedjuk a demonainkat!
A szemelyisegzavarosoknal eleg jellemzo, hogy el sem kezdik/feladjak a terapiat, mert ugy erzik, nem onmaguk lennenek gyogyultan.
Ez a fajta teljes azonosulas a betegseggel altalaban hosszu ido utan alakul ki, jellemzoen egy rovidebb epizod nincs ilyen drasztikus hatassal az enkepunkre.
Ez érdekes, lehet, hogy a szenvedés, már annyira a személyiségem része, hogy azért félek elengedni, mert ha megtenném, akkor ki lennék én?
Lehet félni a szorongásmentes élettől?
Sziasztok!
Nem is gondoltam, hogy ennyien hozzám szólnak majd. Még januárban írtam ezt a cikket. Azóta annyi változott, hogy napközben jobban érzem magam, főleg ha az idő is szép, akkor számomra is minden szebbnek tűnik. Tehát amit valaki írt a D vitaminról, abban biztos lehet valami. A fény nagyon hiányzott már, úgy tűnik.
Orvoshoz nem fordulnék jelen pillanatban. Nem hiszem, hogy egy-egy óra alatt tud nekem olyat mondani, ami segít, gyógyszert pedig nem szednék. Annyira nem érzem komolynak a helyzetet, ráadásul gyógyszerfüggővé sem szeretnék válni. Nekem is van olyan ismerősöm, aki nem tud már nyugtatók nélkül élni.
Ubuntunak köszönöm a yt linkeket. Szerintem ilyesmi lesz az én utam. Fiatal koromban sokat köszönhettem önsegítő, önisereti könyveknek, átsegítettek a hirtelen felnőtté válás rögös útjain anno.
Ha valaki még tudna ilyen videót, könyvet, főleg hangoskönyvet ;) ajánlani, annak nagyon hálás lennék!
Lent írtam ötleteket.
Ami nekem nagyon bevált - azokon kívül -, hogy igyekszek csak azzal foglalkozni, amire hatásom van. Vannak dolgok, amelyeket nem mi irányítunk. Azon pl. hiába mérgelődünk, hogy esik az eső....
Tudom miről beszélek, többek között súlyos beteg az egyik nagyon közeli rokonom.
Hát tanácsot azt nem nagyon tudok adni, csak együttérzést, mert magam is hasonló cipőben járok: alvászavar, szorongás. Én, aki nagyon szerettem és tudtam aludni, most van, hogy félek lefeküdni, mert van hogy szinte alig alszok. Próbáltam gyógynövényes cuccokat, de talán még rosszabb volt.
Többen javasolták a pszichiátert neked. Hát én kettőhöz is elmentem, mindkettő frontint írt fel, meg antidepit. De én nem akarok gyógyszert szedni!
Ezért próbálok én is itt kutakodni a neten, valami megoldást keresve. Csak az a baj, hogy ami talán hatna (pszichoterápia, kineziológus, pszichológus...) mind komoly pénzbe kerül.
A "majd magam kimászok belőle" meg nem nagyon akar sikerülni. Próbálom magam azzal is nyugtatni, hogy talán klimaxos panasz, és majd magától elmúlik, de erre a két orvos sem válaszolt. Hasznos tanácsokat én is szívesen fogadok!
Annyira átérzem!
Jelenleg én is ebben a helyzetben vagyok...
Pár hónappal ezelőtt azt gondoltam, nekem van a legtökéletesebb életem a Földön. Aztán most kb 2 hónapja, szinte minden napra jut valami rossz, kicsit mint a dominó-effektus, egyre pesszimistább vagyok... viszont én még nem találtam erre megoldást... :(
köszi, jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül:)
(de régen is ennyi szorongó, stresszes ember volt, vagy csak nem beszéltek róla?:)
További ajánlott fórumok:
- Vannak kényszeres cselekvéseid/kényszeres gondolataid? 1.
- Éndzsöl gondolatai...Ki, mi, kiért, miért, mitől, hogyan, Tegyük fel a kérdéseket és próbáljunk meg együtt választ találni rájuk!!!!!
- Várom beszélgetni azokat akik legmélyebb gondolataikat nem merik elmondani senkinek mégis elmondják mindenkinek!
- A párom, a szerelmem és egyben az, akitől szenvedek. De őt akarom!
- Jobb hogy megszakítottuk a kapcsolatot egymással? Szenvedek...
- Kivagyok a koraszülés gondolatától