Szent Imre kórház szülészete (beszélgetés)

Ld. Mandy előző válaszát.

Én hétfőn vettem, 1.800,- Ft.

2005-ben 3.800,- volt...

Így egyátalán nem volt?

Beengedték nélküle a szülőszobába?

A kispapa milyen ruhában jöhet be a szülőszobába?

Mi annak a neve?

Máshol is lehet vajon kapni, vagy csak a kórházi gyógyszertárban?

Mágika szurkolunk:)

rencsi: még érdi vagyok, de épül szépül diósdon a házunk de azért majd tologathatunk együtt is babakocsit:)

Tipp névválasztáshoz.

- Hogy hívják?

- Kovács Gültem

- Tessék???

- Amikor megszülettem, anyám azt mondta: "Legyengültem." Apám meg ráhagyta: "Legyen!"

Hű Lányok érdekes témát vetettetek fel...

Nálunk nincs segítség, Anyósék Szolnok mellett, Anyukám Hatvanban él. Egyedül rám hárul az itthoni munka.

Férjem hétvégén igazi Apává válik, etet, altat, játszik, pelenkázik és ilyenkor mindig ha sétálunk Ő tolja a babakocsit. Hétközben az esti etetést bevállalja, de büfiztetni szegénykém nagyon nem tud...

Sziasztok,

Csongor még mindig a jó meleg vízben ringatózik...

Anyukámmal várostjártunk. 1/2 10-től 14-ig, aztán 1 óra pihi és utána Csengéért bölcsi, utána roller-vadászat és jégkrém-vadászat. 9 óra volt, mire hazaértünk... Végre!!! :-) Szóval ezért volt csend részemről.

Továbbra sincs semmi jel...

Lányok! Ennyit nem is lehet visszaolvasni.

Ami az én véleményem: hagyni kell mindent, hogy a maga természetességében megtörténjen!

Én pl. azt hittem, hogy milyen jó nekem itthon GyöngyBabával, aztán 1,5 éves korában kaptam egy jó állásajánlatot, visszamentem melózni... és kivirultam. Apácska az első hét után azt mondta, hogy egész más ember lettem, mióta dolgozom. Kivirultam, kinyiltam. Pedig imádtam GyöngyBabával lenni, jönni-menni, figyelni, okítgatni... De mégsem voltam teljes. Kis lelkiismeretfurdalásom volt, de láttam, hogy Csengének is jót tett a közösség (hiszen elkezdett bölcsibe járni amikor melózni kezdtem). Ha Ő boldog, akkor én is az vagyok, ha én boldog vagyok, akkor ő is jobban érzi magát. Ennyi.

Apa és Társ; Anya és Nő...

Ezt is hagyni kell, hogy a maga útján kialakuljon! Mi kb 2 havonta elmentünk Apácskával vhova kettesben hétvégére. Persze, ilyenkor a Nagyszülőkre hagytuk Csengénket. Könnyű volt, hiszen mind a két részről (Csenge és Nagyszülők) volt igény arra, hogy együtt legyenek. Mi is nyugodtak voltunk, mert tudtuk, hogy jó helyen van a legnagyobb Kincsünk...

Fontos, hogy megmaradjon a felnőtt intimitás (nem csak a szex), a bensőségesség a Párunkkal. Az apró kis titkaink, a közös élmények, amik csak kettőnknek jelentenek valamit.

Annak idején, amikor vártuk Csengét, Apácska azt mondta, hogy nem akar háttérbe szorulni egy újszülött miatt... Aztán bár "háttérbe szorult" Csenge érkezése után, ezt annyira természetesnek vette, hogy fel sem merül közöttünk témaként.

Csenge már elmúlt féléves(!) amikor azt mondta nekem Apácska, hogy mostmár érzi, hogy apa lett... Minden nap beszámoltam neki az eseményekről, rengeteg fotót és videót készítettem. Aztán amikor Csenge első szava (Apa - tudjátok olyan sóhajszerűen) elhangzott, akkor született meg APA. Addig "csak" zsigerből, ösztönből tette, amit elvártam Tőle.

És a szerelem kettőjük között azóta csak egyre nő. :-)

A 2,5 éves lányunk fölött azt mondja nekem fátyolos szemekkel: Már értem, hogy az esküvőkön miért sírnak a szülők. :-) És 1-2 hónapja meg azzal állt elő, hogy azért egy fiú milyen más lesz, mint a lányunk. (Ez akkor jutott eszébe, amikor már vagy 3-4 hónapja tudtuk, hogy Csongor fog érkezni hozzánk és kb. milliomodszor hallgatta meg a Cserháti-féle Édes kisfiam-at egymás után.)

Szóval a lényeg, hogy nem kell erőltetni semmit. Egyszercsak minden a helyére kerül és (újra) kerek lesz a világ.

És asszem nekünk nőknek naggggggyon türelmesnek kell lennünk a Pasikkal. :-)))

Nem mellékesen:

Köszönöm a drukkokat. Most annak szurkoljatok légyszi, hogy hétfőig egyben maradjunk, és hétfőn magától induljon Csongor. :-)

Jó éjszakát!

Te most diósdi vagy vagy érdi?

Mert ha érdi,akkor tologathatjuk ám együtt:)

pedig csak ma nem dolgozom, de látom nagyon beindult ez a barát-apa téma:) nos én is elmondom a véleményemet.

apa: nálunk a férjem sokkal jobban szeretett volna már gyereket mint én. Ő ugynais imádja őket. A mi barátainkál elég sok helyen van már baba, úgyhogy lassan már két év amióta házasok vagyunk, gyakorol:) Úgy érzem Ő jobban érett az apaságra, mint én az anyaságra. Remélem a babó születése után is így marad. Én barátoktól lesem a trükköket, hogy hogyan őrzik a házasságukat. Esti fekvés után, ami jó esetben ugye 7-8 körül van, még tutdan a szülők egymással foglalakozni, beszélgetni.Valamint én ugy gondolom, hogy kell hogy a babaának ne csak egy bizalmasa legyen, ehát az apára is rá lehessen hagyni ha kell, mert sajnos van olyan tapasztalatom is hogy az apa nem tud mit kezdeni a gyerekkel és fordítva... konkrétan 5 percre sem tud az apjával meglenni, pedig a gyerek már elmúlt 1,5 éves. Nálunk szerencse hogy a nagyxszülők közel laknak és biztos vgyok benne hogy amint eléri a gy3rek azt a kort amikor már rá lehet bízni a nagyira pár órára szívesen jönnke majd:) mI meg apával megyünk egyet moziba, sétálni stb.

A barátokról érdekes amit írtatok, ugyanezeket hallom és is d edig még hálistennek nem nagyon tapasztaltam hasonlót. Úgy gondoom, azért már egy 4-5 hónapos babaával sokfelé lehet menni, tehát csak annyi toleranciát kérünk a baráoktól:) Meg hát ahogy látom úgyis születnek új ismeretségek amik később átalalkoulhatnak barátsággá a környékbeli anyukákkal:) Bár ahová mi költözünk csupa idős lakik, tehát lehet nekem sem lesz diósdon senki akivel együtt tologathatnám a babakocsit.

Apropó babakocsi, talán itt olvastam az espiro babakocsiról. Ma voltunk a boltba ahol forgalmazzák, és megnyert magának a kocsi:) igaz az eladó is nagyon kedves és segítőkész volt. Talán a második ilyen eladó pedig voltam már jópár bababoltba babakocsit nézni. Volt hogy oda se4 jöttek, meg sem kérdezték szeretnék e valamit.Szóval kispocoknak espiro babakocsija lesz, már csak apa beleegyezése kell hozzá:)

Apósom még régen elvált, majd megnősült.

A férjem szinte anyjaként szereti az 'új' anyját is, és én pedig mégjobban :)

Hát, ez is aranyos.

Na, most elmegyek az ortopédushoz, aztán majd mond valamit, hogy szülhetek-e rendesen. Ez is izgi...

Ezt meg hogy csináltad, ha férjed csak egy? Halmozottan hátrányos helyzet. Vagy halmozottan előnyös :)

Különben az a vicc, hogy amikor a kicsi fiamra gondolok, már néha az is megfordul a fejemben, hogy valaki majdani társának, meg az unokáim apjának nevelem, és ez mekkora felelősség, meg mekkora hatalom :)

ez aranyos...

nekünk is volt hasonló sztorink.. azt tudni kell, hogy van két labradorunk, Ők az első gyerekeink :)), szóval már mi is nagycsaládosak vagyunk...

volt egy labis könyv anni, amit nagyon imádtam, és kiderült megcsinálják filmen.. na mikor megtudtam, azóta arra vártam, hogy azt szeretném mindenkép megnézni... Mire elkészült megszületett Manna... Mivel a valentin napot még nem sikerült megtartanunk (tudom, giccses, de én ünnepfüggő vagyok)kitaláltuk, hogy elmegyünk a film premierjére, és utána vacsizni, addig nővérem vigyáz Mannára... A film nagyon jó volt, a végén mind ketten bőgtünk, mert meghalt benne a kutya.. mikor jöttünk kifelé az járt a fejembe, hogy én már nem szeretnék vacsizni menni, olyan jó lenne otthon lenni, úgy hiányoznak a gyerekeim... erre mikor kiértünk a moziból mondja a Párom,hogy nem megyünk inkább haza, akkor még hazaérünk, mielőtt Manna elalszik, és a Törpöket is úgy szeretné már megszeretgetni :)

Csak 2 éve vagyunk igazán jóban, és kb szeptember óta "álom"!

Előtte 6 évig rém-"álom" volt. De ennyi idő alatt beletörődött, hogy akkor is én leszek a menye. :)))

Micsoda álomanyós! :)

Nekem se lehet egy szavam se az enyémre, igazán diszkrét és toleráns, nem tudom, ha anyukám lakna ilyen közel, lenne-e benne ennyi tapintat. Csak hát már olyan öregecske szegény, hogy nem szívesen hagynék rá egy törékeny újszülöttet. Rendszeresen elejt, elfelejt dolgokat, szóval sajna hamarosan inkább nekünk kell majd őket pátyolgatni...

Én is lehetek egy bárki? ;))

(Off, de: nem tudom elhinni, hogy a legyek ilyen hülyék. Itt köröz egy szép nagy példány percek óta, teljesen kétségbeesetten, engem is az őrületbe kerget, rendszeresen beveri a fejét az erkély ablakába, miközben ott van nyitva mellette két négyzetméternyi erkélyajtó... A hülye áállat...)

Majd mi sétáltatjuk Atit!

De komolyan! :)

Csak a hétvégét tudom bevállalni, mikor nem vagyok egyedül, mert egyedül nem tudok két babakocsit tolni egyszerre.....

De majd kidolgozzuk a részleteket ;-)