"Szakíts, ha bírsz!" (beszélgetős fórum)
Jaj, nagyon szeretem Baranyi Ferenc verseit :-)))
Egyébként nagyon jó a felvetés! Máris reagálok érdemben, de annyira megörültem Baranyi nevének, főként ennek a versének, hogy azonnal ez jutott eszembe, bocsi ;-)
Reggel óta ez a kis gyerekvers (játék rigmusa) van a fejemben: „Adj király katonát! – Nem adok – ha nem adsz, szakítok – Szakíts, ha bírsz!” … a játék nem a fórum témájáról szól, de az asszociáció innét indult…. :)
Szakítottunk már mindannyian… ezerszer, milliószor… egyszer-kétszer… Hogyan? Azt gondolom, nem lehet úgy, hogy megbeszéljük… hogy azért mert … mondjuk nem illünk össze; mert a másik három gyermek apja/anyja és kapcsolatban él; mert 1000 km választ el egymástól, és nem lehet mozdulni, mert CSAK… stb. Meséljetek, kinek mi, a reménytelen, megoldhatatlan esetek érdekelnének… egyáltalán létezik ilyen? …
Amíg beszélünk róla, megbeszéljük újra és újra, addig nem lehet távolodni (szakítani)… így van? ..nem így van? Csak kemény döntéssel valamelyik oldalról… gondolom. Szerintetek?
Ez nem a 20 évesek topikja lesz… szerintem 20 éves korban nincsenek gátak és akadályok, legalábbis nekem nem lettek volna ;)… ha csak esetleg nem olyan, hogy valaki nagyon beteg a szeretteim közül, és rám van szüksége, igen ezesetben nem lett volna kérdés a felelősségem és a felé irányuló szeretetem. Ha valaki ilyent élt meg, erre is kíváncsi vagyok.
Szerintem ez a vers leírja, amikor valóban megtörtént a szakítás…
Sosem a búcsúlevelek,
nem a szakítás, nem a könnyek
jelentik azt, hogy elköszöntek
örökre a szerelmesek,
de a strandon a tétován
más combra áttévedt tekintet,
a türelmetlenül leintett
hálálkodás a nász után,
ha nincs folytatni gusztusod
a kedvesed-harapta almát
vagy mikor gyönge diadalmát
meghagyni színleg sem tudod
mikor először áll meg úgy
pillantásod a kedves arcán,
hogy nem vidámodsz fel nyugalmán
s nem leszel tőle szomorúbb,
mikor szúrás nyomán a vér
egy perccel hamarább megalvad
és mikor csók közben magad vagy -
szerelmed véget akkor ér.
(Baranyi Ferenc)