Szabad-e önzőnek lenni? (beszélgetős fórum)
Én erről jelen esetben azt gondolom, hogy ha annyira rossz kapcsolatban él a feleségével, lépjen. 30 éves. Fiatal. És akkor szabad a pálya, tiszta ügy. Az asszony is tud új életet kezdeni, még az is lehet, hogy állapotos is lesz az új pasival. Főleg, hogy 42. Neki ketyeg a biológiai órája, na meg egyébként is.
De ez a jaj de rossz nekem otthon....háááát messziről jött ember azt mond amit akar. Persze a baba projekt miatt ugye az asszonnyal is együtt "kell" lenni. Nekem ez bűzlik kissé. És nagyon nagyon nem elegáns. A pasi nem egyenes és élek a gyanúperrel, hogy csak kettyinteni akar.
Nincs jogod onzonek lenni mas boldogtalansaga, szerencsetlensege altal.
A te jogod addig tart, ameddig a felesege.
Es itt neki tobb joga van, mint neked.
Az,hogy a főnök ezt meséli neki az nem biztos hogy így is van!
Gyereket terveznek,tehát annyira nem lehet szar a házasság!
Kepzeld magad a feleseg helyebe.
A fiatal munkatarsno ne puszilgassa, olelgesse a hazas fonoket!
Ne legyel a lelki szemetesladaja.
Ki beszélt ilyesmiről?
Szerintem senki.
Nézd, én nem támogatom, hogy valaki egy rossz kapcsolatban éljen, miközben mással lehetne boldog. Csupán ennyit írtam.
Maradj távol attól a gondolattól ami megfordult a fejedben. Képzeld magad a feleség helyébe. Neked hogy esne, ha szeretitek egymást a férjeddel, családot terveztek, megy a kínlódás a problémák miatt, csak egymásra számíthattok és akkor valaki lecsapná a férjed. Mekkora hatalmas csalódás ez!
Szóval én elhiszem, hogy egy tönkrement házasság után jól jönne a lehetőség. De várnod kell, míg végre kiderül a pasi házassága hogyan alakul. Lehet, hogy az első beültetés már sikeres lesz és ott lesz a baba, te meg választhatsz vagy leszel titkos második vagy szakítás, de akkor a munkahelyed is labilissá válhat. Ez nagyon vékony jég ami felé mész és szerintem jobb ha nem abba az irányba indulsz. A kérdés nem az, hogy szabad-e önzőnek lenni, hanem az, hogy tudsz-e független és ésszerű döntést hozni.
Lehet, hogy nem így 'kéne' élete végéig élnie, de talán nem egy félrekúrással kéne lezárni egy ilyen kapcsolatot.
Remélem nem kezded el bíztatni is...
"megölel, megpuszil, megsimogat" - mint főnök, és te hagyod, akkor rég túlléptetek már egy határt.
Aztán sír, hogy gyereket szeretne.
Tenyészkancának néz vajon?
Az mi, hogy "jó korban van"?
Jó 40-es 50-es?
Még egyszer elolvasom, és már nem is sajnállak, vagyis igen, csak nem úgy, mint első olvasatra.
Még egy gondolat: ha mondjuk te terhes lennél a főnököd mit tenne? Elválna? Téged választana a gyerekekkel? Annyira vágyik a gyerekre? Vagy mégse? Maradna a feleségével? És akkor tényleg csak egy kis "kiegészítő sport" lennél?
Azért ezekre is gondolj.
Ha téged ölel, simogat, puszil, nem szereti a feleségét, legfeljebb "jól megvannak", ahogy ezt mondani szokták.
Nem hiszem, hogy élete végéig egy kihűlt kapcsolatban kellene élnie, ráadásul gyerek nélkül.
Az a baj, hogy ez a nem jön össze a baba projekt nagyon sok házasságot tesz tönkre. Aztán az emberek vagy beletörődnek, lehiggadnak, mással foglalkoznak és boldogok tudnak lenni, vagy más partnert keresnek. Nagyon sok esetben a különválás hozza meg a várva várt csodát, nyugodtan olvass kicsit utána.
Nem vagyok jós, sose lehet tudni, hogy mit hoz a sors, de mivel a főnököd alapvetően szereti a feleségét és más baja nincs, nagyon könnyen előfordulhat, hogy belementek egy viszonyba, de Ő nem fogja teljesen elhagyni a feleségét. Vagy ha el is hagyja néha hazajár, ugye :) Innentől már csak a jóisten tudja, hogy mi lesz a jövő.
Egyébként te szeretnél mostanában gyereket? Komolyan gondolod a kapcsolatot? Vele szeretnéd leélni az életed? Ezek nagyon fontos kérdések, bár tudom te nem itt tartasz most fejben, de számítanak.
Én azt javaslom, ha nem bírsz ellenállni neki, akkor talán kezdj azzal, hogy elmondod neki az érzéseid, ismerd meg kicsit jobban, de egy ilyen szituban, ha viszonyba kezdtek, akkor igen, nagyon szemét vagy. Mert te ismered a helyzetüket. Nem tudsz belegondolni, hogy min megy keresztül egy nő, amikor szeretne egy kisbabát és nem jön össze. Mint Nő lehetne benned annyi empátia, hogy nem rúgsz még bele te is.
Én sose lennék képes erre, én az ilyen nőket megvetem. Ezt ne vedd személyes sértésnek, de ez a véleményem
Nem hinném,hogy a főnök az lenne!
Csak egy lelki szemetesládát talált.Egyenlőre...Remélem hogy ennyiben is marad a dolog!
Szívesen!
És mielőtt ilyenekre gondolsz,gondolj bele,mi lenne ha te lennél a felesége helyében?MEgtépnéd saját magad,valld be!
Én azt gondolom, hogy igen, az életben szabad picit önzőnek lenni.
De nem így és nem ebben a helyzetben.
Itt nem fogod azt olvasni, hogy persze, nyugodtan... A társadalom nagyrésze elítéli ezt. Meg mindent, amit lehet és azt is amit nem kéne!
Ha rám hallgatsz, nem hallgatsz senkire, csak magadra! Nézd. Tapasztald meg magad. Ne mástól várj tanácsot! Pláne ne ilyen kényes témában! Menj a saját fejed, érzéseid után. Itt senki nem fog téged megvédeni a téged egy esetleges csalódástól, és a boldogságodat is megtarthatod magadnak. Bocsi,. de ez az őszinte véleményem! :)
Kín volt olvasni, mert szar helyzetben vagy, és ismeretlenül is megsajnáltalak.
Viszont a moralitásom azt mondja, hogy ilyet nem lehet tenni.
Ami biztos, hogy az ilyen egzisztenciális helyzetben lévő emberek, mint a főnököd, szinte soha nem lépnek abból a savanyú közegből, amiről regélnek.
Olvass szeretős fórumokat, meglátod.
Ha nem akarsz belerondítani, akkor ne rondíts bele. Ez van.
Nem szabad!
Nem elég hogy házas,de a főnököd!
Hideg zuhanyt ajánlanék!
Sziasztok, egy elég hosszú story áll mögöttem, és egy dilemma előttem. 25 éves vagyok most lett vége egy 6éves kapcsolatomnak. Már úgy éreztem nem szeretem de erre a döntésre amit egyébként én hozta meg kellett 1év. Nem csaltuk meg egymást, szépen váltunk, nem is tudtam, hogy olyan is van, néha most is beszélünk. Na most jön a csapjunk a lecsóba fejezet. 2,5 éve dolgozom egy cégnél, ahol nagyon jó a légkör, fizu na meg a főnök…itt sajnos nem ért véget a történet.
Azt tudni illik, hogy a családomra sosem számíthattam a szakítást, a különköltözést, az új élet elkezdését segítség nélkül vészeltem át, elég nagy kínok árán…illetve a főnök segítségével. Ha lelki támogatás kellett azt kaptam, ha pénz kellett volna adott volna. Egy nagyon jó indulatú, korban megfelelő, és szörnyen kedves emberről beszélünk. Sosem éreztem, hogy fitogtatná a főnöki pozícióját egyébként is kicsi cégről beszélünk. Nyilván a csavar a dologban, hogy 4 éve házas és 2 éve küszködnek a gyerekprojekttel. Elég bizalmi kapcsolatba vagyunk, el szokta mondani, hogy nem tudja mit tegyen, mert nagyon szeretne gyereket, de a feleségéről megállapították hogy nem megy…lombik, külföld, ilyen kezelés olyan hormon ellenére sem. Már mondta nekem, hogy nem akarja elölről kezdeni a párkapcsolati keresést, meg igazából nincs is baj a feleségével, de nagyon szeretne már egy picit. Nyilván én meg szépen lassan olyan közel kerültem hozzá, főleg hogy elég magányos vagyok, hogy eléggé megszerettem azt ami ő maga. Nem akarok én belerondítani senki életébe, de most komolyan ilyenkor mi van? szerintem én sem vagyok neki közömbös, de azt gondolom ez az otthoni savanyú légkörnek köszönhető, hiszen már nem szívesen jár haza… megölel, megpuszil, megsimogat, dícsér, és mindig keres.
Sosem akartam ebbe a helyzetbe keveredni, és mindig sikerült is ilyesmiket kikerülnöm, de most elég erős az érzésem felé....Megtehetem? Megtegyem? Egy rohadék lennék? Szabad önzőnek lenni..?