Sötéten, vagy reálisan? (beszélgetős fórum)

Persze, sok olyan volt, megvan az egyensúly!:)))

Ha meg visszanézek, maximum egy válást hagytam ki, mert eddigi kapcsolataimból nem lett volna jó házasság. Úgyhogy azt hiszem megtapasztaltam mindent, voltam is egyedül-nem is utálok egyedül lenni, de társat szeretnék és most ez fog jönni!:)))

Ez a beszéd! Hinni is kell benne, mert létezik a jó,még a jónál is jobb!

Az igazival meg lehet, hogy már találkoztál, de nem biztos, hogy akkor rögtön észre is vetted. Lehet, hogy most is ott él a közeledben, de még nem ismerted fel. Nagyon tud ám rejtőzködni! Olyan fiú még nem volt, aki téged akrt, de ten nem annyira akartad őt? Na ugye, hogy volt!

Na igen! Ezek a "trendi" dolgok, amúgy is kiborítanak!:))))

Egy csomó más trendi dolog van a világban, amit úgyanúgy nem értek!

Jó, akkor ezek szerint, 31 évesen még nem találkoztam a nagy Ő-vel.:)))) voltam már szerelmes ezerszer, de igazán csak kétszer. Egyik nem akart engem-ez az utóbbi, akiről írtam, amásik sem akart, mert elment amerikába és soha többé nem láttam.

Az a bajom, hogy kezdek kételkedni az igazi létezésében! Na, de enm vagyok én ilyen keserű, csak néha reménytelennek látom a helyzetet. Ugyanakkor szeretek hinni a jó létezésében!:)

Emagdi!

Én nem szeretnék azért "szingli" lenni, mert most ez a helyzet van kialakulóban. Nekem ez nem tetszik!!!!! Nem tetszik ez a sok egoista ember!!!!

Szia Angela!

Hát igen, az a nehéz, hogy megtaláljuk azt, akivel érezzük egymás minden rezdülését, aztán az a nehéz, hogy ezt értékeljük és végül sokáig meg is tartsuk. Hiába volt olyan, hogy éreztük egymás rezdülését, de ő nem akarta elkötelezni magát, fontosabb volt neki az, hogy a saját életét élje, amiből engem kihagyott, minthogy ketten együtt éljük az életünket. Most akkor hiába érzem, és tudom mit fog mondani, ha ez ilyen. Most akkor ezzel mit kezdjek??? Biztos bennem van a hiba!

szerintem a nagymamáink korabeli társadalom és a mai között hatalmas a különbség.

régebben nem volt elfogadott a válás, valószínűleg a családok ezt "gazdaságilag" sem tudták volna megoldani (közös ház, közös föld, földművelés, állatok, nők nem dolgoznak stb).

ma már a nők el tudják tartani magukat, nincsenek rászorulva arra, hogy egy férfi lássa el őket. többnyire a családon kívül egyéb célok is szerepet kapnak a nők életében: pl karrier, utazás, tapasztalatok gyűjtése stb.

ha körbenézek az ismerőseim között azt látom, hogy a válás teljesen természetes dolog, sokszor meg sem próbálják a konfliktusokat kezelni, különköltözés-válás lesz sok házasság vége.

ehhez gondolom hozzájárul az is, hogy az emberek egyre kevésbé szeretnek alkalmazkodni, vagy alárendelni a saját céljaikat/érdeket a másik céljainak (neadjisten közös céloknak, érdekeknek).

nehéz kérdés, hogy mi lenne a megoldás, valószínűleg ezt mindenkinek egyénileg kell eldöntenie. mindenesetre ez van, ehhez kell alkalmazkodunk. :) szeirntem

Szóval reális is és sötét is.

A nők emancipálódnak, a férfiakon pedig egyre nagyobb a kényszer, hogy férfiak maradjanak. Nem könnyű dolog ez. Állandóan olyan szlogenekkel bombázzák az embereket, hogy találd meg önmagad, csinálj karriert, légy te a legjobb, légy szabad és egyedülálló. És ami a legszomorúbb, hogy nem azt látom, hogy oldd meg a problémákat, hanem azt, hogy nem megy? hát keress másikat sőt ő meg sem érdemel téged.

A holtomiglan holtodiglan manapság már nem sokat ér az emberek számára. El sem tudnám képzelni, hogy (és így gondoltam akkor is amikor még nem voltam férjnél)belegabajodjak egy nős vagy barátnős férfiba. Könyörgöm hová lett a tisztelet, a hűség és a becsület? Őszintén szólva szembeköpném magam ha ilyesmit csinálnék.

És sajnos azt látom, hogy ezek a dolgok egyre kevesebbet jelentenek az utánunk jövő nemzedéknek.

Igen én is úgy gondolom, hogy reális és egyben sajnos sötét is a kép.

majd mindjárt folyt köv...

Szerintem reálisan, ami elég önmagában is már elég sötét...

A mai igazán fiatalok (gondolok a 20 év alattiakra) elég reménytelennek tűnnek a számomra, csak hinni tudom, hogy mire 30 évesek lesznek, megértik miről szól a kapcsolat.

Nagyanyáink szerintem nem feltétlenül voltak boldogok. Jól mondja Angéla, az idő megszépítette az emlékeiket... De ha akkor és ott kérdezed őket, biztosan nem így válaszolnának, mint most. Nem volt más lehetőségük többnyire és az elvárásaik is teljesen mások voltak, mint ma nekünk.

Mert mi nők, erősen növeltük az elvárásainkat a férfiakkal szemben az idők során. Emancipálódtunk és elvárjuk a boldogságot. Ez régen nem volt feltétlenül így.

Azt nem tudom a pasik mennyit fejlődtek :)) Talán nekik a régi elvárásaik is elég kiterjedtek voltak.

Hoxa

Szia Kisgé!

Bár már nem tartozom az általad fiatalnak nevezett korosztályhoz, mert kevéssel elmúltam annyi, de a gondolat, amit felvetettél nagyon is érint. Több oldalról is. Először mert a gyerekem éppen azokkal a dilemmákkal kűzd, aelyeket te is emlegetsz, vagyis keresi az értékeket az emberi kapcsolatokban, így gyakran megkérdez a dolgairól másrészt a párkapcsolat terén nekemis voltak gondjaim. Úgy gondolom, nagyanyáink fiatalsága még egy olyan világban telt, amikor szigorúbb erkölcsi keretek között élték életüket az emberek. Kevés volt azoknak a nőknek a száma, akik önálló egzisztenciával redelkeztek, lehet, hogy igényük lett volna arra, hogy akár egyedül, akár valaki másnak az oldalán folytassák az életüket, de vagy nem voltak elég bátrak, vagy a családi háttér miatt nem voltak képesek a váltásra. Ez a dolog is sok összetevős. És talán annak is van igazságtartalma, ha most megkérdezel egy idősebb embert, aki elvesztette már a párját, boldog volt-e az élete, gyakran válaszolja azt, hogy igen. Az idő sok mindent megszépít. Ez közvetlen tapasztalat, nekemis van olyan közeli hozzátatozóm, akik kutya-macska módjára éltek, míg a férfi meg nem halt, és most az özvegye a meghalt boldogságát siratja. Látod ez is relatív.

Hogy mostanság nem vagyunk képeek alkalmazkodni? Nem tudom, így van-e. Szintén saját tapasztalatom: tíz évi házasság után váltam el és újabb tíz évet éltem egyedül. ez alég hosszú idő ahhoz, hogy az ember lányának legyen ideje elgondolkodni a hibáin és az elvárásain. Átértékelődnek a dolgok, máshova helyeződnek a hangsúlyok. A magam részéről többre értékelek egy egyszerű vacsorát, monjuk paprikás krumplit (már ha nem lenne benne annyi CH) egy olyan ember társaságában, aki érzi rezdüléseimet és én is az övéit. Annyi, de annyi talmi dolog vesz körül minket, nehéz kiválasztani közüle a valódi értéket. Sok tapasztalás szükségeltetik, azt viszont nem nehéz megszerezni, csak óvatosnak kell lenni, mert mindenkinek más az érték.

A.