Segítség! Szerelmes vagyok! (beszélgetés)

már nekem is teljesen elegem van. de azért kitartok. am jobbulást a helyzetből, hajnal előtt a legnagyobb a sötétség, bízz abban hogy ennél már csak jobb lesz

én is abban próbálok.

Nem tudom sajnos mit tehetnél!

Most én is egy szar helyzetbe kerültem tegnap, és halvány gőzöm sincs mit tegyek!

Elegem van!

Szia!

Übertanácstalan vagyok. Ma láttam fenn van msn-en és köszöntem neki. Erre ő : mondtam hogy most haggy!

Azt tudom hogy most egy kicsit hagynom kell, de aztán? hogy tudnám megenyhíteni? Én kitartok szóval türelmes vagyok, én eszerint élek:

A lehetetlen csupán egy nagy szó amivel a kisemberek dobálóznak,

mert számkura könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni önmagukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény,

A lehetetlen vélemény!

A lehetetlen nem kinyílvánítás,

A lehetetlen kihívás!

A lehetetlen lehetőség,

A lehetetlen múló pillanat!

A LEHETETLEN NEM LÉTEZIK!!!!

Írd neki azt, hogy: Szia! Nincs kedved összefutni? Dumálhatnánk egy jót!

Vagy hasonló és ez nem tűnik tolakodásnak!

Nem tudom. Néhány nap múlva dobj rá egy sms-t vagy üzenetet valamilyen formában!

Mondd neki, hogy szeretnéd már látni, mert rég láttad! Találj ki valami jó dumát!

Tyűha!!!!

Na most lesz még nehezebb dolgod teljesen megbékíteni! Próbálj venni neki valami kis apróságot, hátha örülne neki! Vidd el ide-oda, hívd meg egy üdítőre, nevessetek jókat, szerintem ez segíteni fog. De ne vidd tulzásba, és ne lesd minden szavát! Hagyj neki egy kis szabad teret is és NE HÍVD 11SZER MERT BESOKALL!XD

Ne lógj folyton a nyakában, a barátnőire is hagyj kis időt, ugyanakkor próbálj meg eleget vele lenni! Add tudtára, hogy bár mi baj van, mindig ott vagy mellette és megvéded és segítesz neki!

Harcold ki a bizalmát!

Ha van kérdésed várom!

Na akkor mondom. Amúgy már egy fokkal jobb lett, írtam neki egy levelet:

Szia!

Hogy elkerüljük a férreértéseket ezt a levelet nem bocsánetkérő, sajnálkozó, vagy megbántó levélnek írom. Nem is azért mert te ezt mondtad, hanem mert belátom hogy hibáztam. Én is ember vagyok, tökéletlen (ez nem mentség) , de attól nem vagyok én ilyen. Ezek az utóbbi hetek zőrösek voltak (nem miattad), de teljesen összezavarodtam, ilyenkor az ember óhatatlanul elveszíti tisztánlátását, szerintem te sem olyan vagy mint vasárnap voltál. Most hidd el nekem megértettem amit mondtál, és kérdezek kétvalamit hogy te is megértsd miért írtam ennek ellenére: Hibáztál már életedben?........, Ha igen próbáltad jóvátenni?........

Figyeld, az ember legjobban a saját hibáiból tanul, de a legokosabb az aki másokéból. Erről jut eszembe Copy con, aki ezt énekli: "abból tanulsz ami fáj, amit már elveszítesz

soha többet nem lehet a tiéd, legközelebb figyelsz..."

Erre akarok kilyukadni: elkövettem egy nagy kibát, DE NEM JÓVÁTEHETETLENT ÉS MEGBOCSÁJTHATATLANT! És ezaz, szeretném kijavítani! Amit mondtál megérdemeltem, ésnem haragszom (amúgy sem vagyok haragtartó), a 11 nemfogadott pedig nem azért volt hogy zaklassalak, hanem, hogy elmondjam ezt mielőtt késő lenne, azért, hogy ne érezd rosszul magad, és hogy ne veszítselek el a hülyeségem miatt, amikor külön meg lett mondva, hogy "Tomi, ne sietsd el, mert elijeszted!" És erre mit csinált ez az IQ bajnok(én), hát elijesztette. Figyeld, lehet hogy mielőtt engem megismertél jobb volt, de én tanultam az esetből és hidd el hogy én egy full jókedvű ember vagyok.Tudom hogy csalódtál bennem, te voltál az első lány aki ilyen rendesen álltál hozzám, és én elcsesztem. Csak azt kérem hogy adj egy lehetőséget. Kérlek!

Erről Children of the distance ugrik be:

"... nemtudom mit tehetnék még nemtudom mit érzek

volt hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom,

nekem te vóltál a lány akire örökké kell várnom,

hidd el nekem sajnálom tudom nem tudsz többé szeretni,

most egy új utat kell keresni és veled együtt feledni,

sajnos nemlehet ezt énis tudom, így bocsánatot kérek,

és bánni fogok minden szót, ameddig csak élek,

mert fontos voltál nekem, érzem talán több mint barát,

s így próbálom most megdönteni szíved erős falát,

csak hogy megbocsáss most végre énis megnyugodjak egyszer, mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel,

Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént, mi tudjuk,

csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk,

de vajon lesz-e jövőnk, erre tőled várok választ,

de ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt..."

Ezt ne komolyságnak, vagy sok(k)nak vedd.pls! Egyszerűen azt akarom elérni, hogy tanultam a hibáimból, és még egy esélyt szeretnék. Megígérem hogy nem fogok nyomulni, normális leszek, és tényleg ijesztő voltam, de ez nem fog előfordulni, és ez nem olyan ígéret, amit jövőhéten elfelejtek, mert az ilyen dolgok egy életen át beleégnek az ember szívébe.

Na, ha ezek után úgy érzed, hogy megérdemlek egy lehetőséget szólhatsz. Várom XD.

Erre a levélre azt mondta igazam van. Na úgy volt, hogy kicsit nyomultam, nem úgy, hanem elsiettem, nagyon korán jelentettem ki hogy szeretem, erre megijedt hogy így nekiindulok és én nekiálltam följebb, megbántam. Amikor pénteken találkoztunk úgy néztem ki mint egy diliházból szabadult, mert félreértettem, azt mondta hogy most még nem akar velem járni, és én félreértettem, mert úgy értettem hogy egyátalán nem akar velem járni és nem értettem, mert nem úgy nézett rám mint egy emberre a sok közül. De mire megértettem már késő volt és azt kérte hogy lépjek ki az életéből, erre írtam a fönti levelet. Please adjatok tanácsot! Előre is köszönöm!

Na akkor mondom. Amúgy már egy fokkal jobb lett, írtam neki egy levelet:

Szia!

Hogy elkerüljük a férreértéseket ezt a levelet nem bocsánetkérő, sajnálkozó, vagy megbántó levélnek írom. Nem is azért mert te ezt mondtad, hanem mert belátom hogy hibáztam. Én is ember vagyok, tökéletlen (ez nem mentség) , de attól nem vagyok én ilyen. Ezek az utóbbi hetek zőrösek voltak (nem miattad), de teljesen összezavarodtam, ilyenkor az ember óhatatlanul elveszíti tisztánlátását, szerintem te sem olyan vagy mint vasárnap voltál. Most hidd el nekem megértettem amit mondtál, és kérdezek kétvalamit hogy te is megértsd miért írtam ennek ellenére: Hibáztál már életedben?........, Ha igen próbáltad jóvátenni?........

Figyeld, az ember legjobban a saját hibáiból tanul, de a legokosabb az aki másokéból. Erről jut eszembe Copy con, aki ezt énekli: "abból tanulsz ami fáj, amit már elveszítesz

soha többet nem lehet a tiéd, legközelebb figyelsz..."

Erre akarok kilyukadni: elkövettem egy nagy kibát, DE NEM JÓVÁTEHETETLENT ÉS MEGBOCSÁJTHATATLANT! És ezaz, szeretném kijavítani! Amit mondtál megérdemeltem, ésnem haragszom (amúgy sem vagyok haragtartó), a 11 nemfogadott pedig nem azért volt hogy zaklassalak, hanem, hogy elmondjam ezt mielőtt késő lenne, azért, hogy ne érezd rosszul magad, és hogy ne veszítselek el a hülyeségem miatt, amikor külön meg lett mondva, hogy "Tomi, ne sietsd el, mert elijeszted!" És erre mit csinált ez az IQ bajnok(én), hát elijesztette. Figyeld, lehet hogy mielőtt engem megismertél jobb volt, de én tanultam az esetből és hidd el hogy én egy full jókedvű ember vagyok.Tudom hogy csalódtál bennem, te voltál az első lány aki ilyen rendesen álltál hozzám, és én elcsesztem. Csak azt kérem hogy adj egy lehetőséget. Kérlek!

Erről Children of the distance ugrik be:

"... nemtudom mit tehetnék még nemtudom mit érzek

volt hogy megbántottalak, de hidd el azóta is bánom,

nekem te vóltál a lány akire örökké kell várnom,

hidd el nekem sajnálom tudom nem tudsz többé szeretni,

most egy új utat kell keresni és veled együtt feledni,

sajnos nemlehet ezt énis tudom, így bocsánatot kérek,

és bánni fogok minden szót, ameddig csak élek,

mert fontos voltál nekem, érzem talán több mint barát,

s így próbálom most megdönteni szíved erős falát,

csak hogy megbocsáss most végre énis megnyugodjak egyszer, mert nem forrt be a seb, de talán enyhíthetem ezzel,

Mert bár nem beszélünk róla, de megtörtént, mi tudjuk,

csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk,

de vajon lesz-e jövőnk, erre tőled várok választ,

de ne is mondj még semmit, ha az kételyeket támaszt..."

Ezt ne komolyságnak, vagy sok(k)nak vedd.pls! Egyszerűen azt akarom elérni, hogy tanultam a hibáimból, és még egy esélyt szeretnék. Megígérem hogy nem fogok nyomulni, normális leszek, és tényleg ijesztő voltam, de ez nem fog előfordulni, és ez nem olyan ígéret, amit jövőhéten elfelejtek, mert az ilyen dolgok egy életen át beleégnek az ember szívébe.

Na, ha ezek után úgy érzed, hogy megérdemlek egy lehetőséget szólhatsz. Várom XD.

Erre a levélre azt mondta igazam van. Na úgy volt, hogy kicsit nyomultam, nem úgy, hanem elsiettem, nagyon korán jelentettem ki hogy szeretem, erre megijedt hogy így nekiindulok és én nekiálltam följebb, megbántam. Amikor pénteken találkoztunk úgy néztem ki mint egy diliházból szabadult, mert félreértettem, azt mondta hogy most még nem akar velem járni, és én félreértettem, mert úgy értettem hogy egyátalán nem akar velem járni és nem értettem, mert nem úgy nézett rám mint egy emberre a sok közül. De mire megértettem már késő volt és azt kérte hogy lépjek ki az életéből, erre írtam a fönti levelet. Please adjatok tanácsot! Előre is köszönöm!

Sziasztok

tudnátok tanácsot adni? Van 1 nagy problémám, mondtátok hogy ne siessem el, de most elcsesztem elijesztettem. Valaki valami jó ötletet mondjon please

valaki mondjon valami jó idézetet ,vagy valamit ennek megcáfolására:

A magány rossz, mégsem indokolja, hogy bárki kedvéért feladjuk önállóságunkat

köszi a választ én is így gondolom.

amugy nem tudom hogy ez is kapcsolatos, de mondta hogy elég félénk és mikor régebben el akarta mondani valakinek elfutott.

talán most is ez ehet az oka? most ilyedt meg és így próbál menekülni? ha így van hogyan önthetek bele bátorságot?

Szia!

Azt hiszem ez az a helyzet, amit nem szabad elkapkodni, és nagyon sok türelem kell hozzá!

Főleg neked kell türelmesnek, és kitartónak lenned. Még fiatalok vagytok, semmit sem szabad elkapkodni (tudom ezt már ezerszer hallottad és a könyöködön jön ki), de hidd el igazat mondok. Ha ő is tényleg szeret téged, akkor a kitartásod nem lesz hiába való. Udvarolj neki, kicsit észrevétlenül, de lelkesen, vegyél neki néha kis apróságokat...Bűvöld el a kislányt!;)

pls help

én egy 15 éves gimis fiú vagyok és lenne egy problémám

találkoztam egy lánnyal ... és szeretem ő is szeret 14 éves igazából nekem is ő lenne az első meg neki is én de ő félti a baátságunat és él a kötöttségektől

most mit tegyek???

pls help