Segítség! Nő vagyok és nőt szeretek! (beszélgetés)

Magazint újságot csak rendelőkben meg nyilvános helyen olvasok. Bulvárból elég a hoxa is :D

Most épp a védőoltásokról keresek anyagot azért esz itt a fene :) Erre a net nagyon jó, csak sok a szemét is.

Én meg már lassan semmit sem olvasok ami a könyveket illeti, csak verseket, magazinokat, újságot. Meg az agytorna miatt rejtvényt fejtek, sudokuzok. Mostanság itt a neten nézelődök. A fórumozással vigyáznom is kell.

Legutóbb könyvügyileg az egészség, mozgás témákra voltam rákattanva.

Ízlések és pofonok :)

Coelhoval is így vagyok, meg még pár divatos szerzővel, nem értem, mit esznek rajta.

Nem séma. Mondjuk én szeretek olvasni, és ahogy mondják "más kárán tanul az okos", igyekszem mások tapasztalataiból levonni következtetéseket. Sokat beszélgetek emberekkel, akik szívesen osztják meg velem a titkaikat is.

Engem pl. nem vonz, hogy akár 1x is kipróbáljam, milyen hülyülésig berúgni, vagy kipróbáljam, hogy mennyit bírok. Ez csak egy példa, és nem azért nem vonz, mert valami sémába akarok belesimulni. Szerintem én így vagyok egyedi.

Persze, alapból válás ellenes vagyok (bár nem emlékszem, hogy erről írtam volna), de ha már tényleg mindent megtesz valaki, és nem megy, akkor nincs más, mint válni.

Amit rossznak látok, hogy nem veszik komolyan a kapcsolatokat az emberek, és a fogyasztói társadalom hozza magával, ezt a könnyen jön, könnyen megy szemléletet.

Nem szeretem az önbuheráló könyveket :)

Jóban vagyok magammal, megtaláltam a helyemet, a barátaimat, nekem ennyi elég. Nem fontos, hogy beleférjek valamilyen sémába.

Én sem láttam rá esélyt, és előtte sem csak 2 hónapig igyekeztem a férjem kedvét keresni. Ő sem 2 nap alatt hódított vissza, és ahogy észrevettem, most már meg sem várja, hogy nyilvánvaló jelei legyenek a "közönyömnek".

Sok mindent szeretünk együtt csinálni, még tanuljuk egymást. Úgy látszik, ő már valamiből korábban észrevette, hogy nálam kihülőben valami, és a mai ágyba hozott tea után már nem a főnökömre gondolok romantikusan.

Igen.

A homoszexualitást is, meg a hovatartozás elnyomása miatti depressziós boldogtalanságot.

Majd kiderül a búcsúleveléből úgyis.

Először is elnézést a fórumindítótól, nem azért OFFoltunk, mert én szeretnék a "problémámmal" a középpontban lenni, hanem konkrét példákat szerettem volna mutatni arra, hogy az önző élet mennyire nem vezet igazi boldogsághoz.

Egy döntés akkor lehet igazán jó, ha minden résztvevő nyer vele.

Ha nem nyer, akkor igenis meg lehet zabolázni az érzéseket, és a vágyakat.

Nem értem. Mikor törtem volna össze a szívet?

Akkor, amikor minden igyekezetem ellenére ügy láttam, hogy nem kellek neki, és elváltam volna tőle? Mert akkor éppen úgy éreztem, hogy ezt ő szeretné.

Most valóban úgy érzem, hogyha elhagynám, akkor összetörném a szívét.

Vagy nem, tudom, hogy mire vagy kiváncsi.