Segítség! Nő vagyok és nőt szeretek! (beszélgetős fórum)

Szerintem nincs igazad.

A te logikád szerint, én válszthatok:

- csendben műkodő házsságom

- ha a főnököm is úgy érez, akkor vele a boldogság

A férjem viszont imád. Vasárnap elszaladt autóval, és 5 szál vörös rózsával állított haza. Most én pihizek az ágyban, mert megy a hasam, ő pedig főzi nekem a finom teát.

Ha én úgy döntök, hogy nosza, szabadjára engedem az érzelmeimet, azzal meg fogom bántani a férjem.

Neki nem lesz bálasztása, hogy engem akar-e vagy sem.

A Gazsis vicc jut eszembe:

- te Gazsi, félbetörted azt a kóbászt, azt wazze kiveszed a nagyobbat?!

- méé, te melyiket választottad volna?

- hát a kisebbet.

- akkor nesze, a tijed.

Pedig már dörzsöltem a tenyerem, hogy ezt hogy oldja meg Zsófi :)

:)))

Szerintem már meséltem :)

Ha nem korrektül intézi az ember, akkor annak meg van a böjtje :)

Én annyiból korrektebb voltam, mint a hasonló helyzetű esetekben szoktak, hogy náluk meg volt beszélve a nyitott rész (ami azóta tudom, hogy működésképtelen) és ráadásul mindkét oldalon volt mellékszál :)

Te is azt mondod, ha a pasi őszinte lett volna a nőnek lett volna esélye. Ebben is az a gáz: a hazugság, csalás.

De mi köze ennek a melegekhez?

Á :DD félrértettél. Nálam a férjemnek én, nekem meg ő volt az első. :)))

A főnököm él a 2. házasságában. :)

Hűha, te nagyon kevered a dolgokat Zsófi. Azért senki ne maradjon valakivel, hogy szegény ne legyen egyedül. nem is értem, hogy ez hogy fordul meg a fejedben.

És ige, ha valaki homo, akkor nem kell, hogy egyedül maradjon, élhet azzal, akit szeret.

A szeretet és a szerelem az irányadó. Semmi más. A többi megalkuvás és boldogtalanság mindkét fél részére.

Hát ha ez tudatos, akkor nem korrekt. Van, amikor meg még nem biztos benne az ember, hogy jól érzi-e, hogy ebből már nem lesz semmi.

A laboratóriumi és igazán szép az lenne, ha az ember előbb szakít, majd utána kezd bele egy kapcsolatba. Elég ritka, aki ilyen szépen tudja meglépni.

Persze aki meg párhuzamosan kezdi, az meg is kapja érte a magáét :) Tudnék mesélni :)

És volt egy olyan kérdés, hogy akkor maradjon szegény homo egyedül?

Annyira együttérző volt vele mindenki!

De vajon együttéreznétek-e a barátnőn édesanyjával, aki 55 évesen maradt egyedül, mert a férje lelépett egy fiatalabb pipivel, aki már 15 éve a szeretője volt. Még korábban a pasi tanította a csajt. Hát nem csak arra amire kellett volna. Ha nem játszik kettős játékot, és tán még őszinte is, akkor lehet, hogy 40 évesen még mindig tudott volna a nő is társat találni magának.

Az rendben van, hogy ő végig hűségesen kitartott a férje mellett, mégis egyedül maradt?

Azért az önző fél aki jól teszi, ha csak magára gondol, mert neki van választási lehetősége? míg az ártatlan megkapja a kefét, hogy nesze, nyeld le, ha tudod, jah, ha nem, akkor bijon baj van veled!

Teljesen egyetértek a leírtakkal.

Sajnos általános jelenség, hogy az egyedül maradástól félve az emberek csak akkor mernek kilépni a kapcsolatukból, ha más mellett már biztonságban érzik magukat. Én ezt nem tartom korrektnek.

Senkinek nem kötelessége egy kapcsolatban maradnia, ha már nem szereti a másikat.

A másik fél meg kiheveri, ha összetörik emiatt a szíve. Egy kapcsolat néha ezzel jár. Aki azt hiszi, hogy garantált az örökké valósága, akkor naív.

Tiszteletben kell tartani, ha a másik kiszeret belőlünk és nem velünk szeretne élni. Joga van hozzá. Ebben semmilyen körülmény nem mérvadó, csak az, hogy akar-e vele élni, vagy már nem.

Hogy miért vette el, ezt csak ő tudhatja. A másik félnek azon kell elgondolkodnia, hogy miért volt vak és nem vette észre, hogy nem szerelmes bele a másik. (Ilyen esetekben, értem, hogy itt ez már nem tud megtörténni)

Elég erőltetettnek érzem az elképzelésedet egy kapcsolatról. Így sok keserűség és csalódás esélye lesz meg.

De, pontosan, az ilyen, és ehhez hasonló történetek miatt gondolom!

Ugyanis eljutottunk addig, hogy az emberek meggondolatlanul megtesznek bármit, ha az nekik jó, nem törődve a másik bevsapásával, a másik szívének az összetörésével.

Ami az általam elmeséltben a legrondább, hogy a férj azt mondta a nejének, hogy igazából sohasem szerette. Ha nem szerette, akkor miért vette el??? Miért lett 2 gyerek, és miért játszotta volna tovább a kettős kis játékát, ha nem bukik le?

Azért, mert fizikailag mindennek megvan a következménye, sokka

Meggondpltabbak vagyunk. Nem ugrunk le a 10.-ről, hogy megtapasztaljuk a szabadesést, vagy nem nyúlunk bele az olajba, hogy megnézzük elég meleg-e, stb... Mégis, lelkileg úgy tipornak bele az emberek egymásba az önzőségük, miatt, mintha annak nem lennének fájdalmas következményei. Pedig, ahogy látszik, vannak.

De az ártatlan fél nyelje be az egészet, mert ha nem, akkor valami baj lehet vele.

Jó lenne elgondolkozni, hogy kinek is vannak, és mihez jogai, és kinek is vannak, és milyen kötelezettségei!!!

Élhetsz eszerint az elképzelés szerint. Más meg másképpen.

Én nem tépkedek és boldogan élek. :)

Ma döbbentem rá, hogy többet érzek a főnököm iránt, mint kedvelem. Ugyanis, ma nem volt, csak be be nézett, amit alig vártam. Beültem az autóba, és egy lírikus dal szólt, és teljesen elvarázsolt az érzés, miközben rá gondoltam.

Én az első házasságomban élek, szeretem a férjem, de inkább családtag. Ő már a másodikban él, volt 1 válása. Nem tudom mit érez irántam, de szokatlanul figyelmes, törődő.

Mégsem azt mondom most magamnak, hogy mennyivel boldogabbnak érzem magam, szinte a talaj felett lebegek, akkor most szabadjára engedem az érzést, hanem azt, hogy ácsi, ez nem lesz így rendjén!

Az, hogy családom van, felelősséggel jár. Vannak kötelezettségeim, s mint feleség, nem lehetek szerelmes más férfiba. Szomorú vagyok, mert szívesen ábrándoznék legalább, hisz régen éreztem már ilyet, és ez nagyon jó. Viszont, ha tovább ábrándozok, akkor még jobban bele fogok zúgni. Nehéz uralkodni az érzésemen? Írtózatosan nehéz!

Ugyanígy, ha valaki nő, akkor még ha szerelmes is lesz, nőként vannak "kötelezettségei", és nem mehet bele egy homo kapcsolatba.

Sok mindent meg lehet tenni, de nem minden használ!

Hiába a szerelem, ami a boldogságról szól, nem szabad, hogy kifejlődjön.

Ahogy nagyon szép egy füvesített udvar, de ha a nappali közepén jelenik meg, vagy a virágoskertben az a növény, akkor jobb mielőbb kitépni.

Nem kell mindennek a fejlődést szolgálnia. Ha két ember szerelmes, akkor az a boldogságukról szól és nem kell, hogy a világot előrébb vigye.

Szellemi fejlődés az más. Az meg mindenkinek a maga útja és azt nem az dönti el, hogy a szaporodáshoz hozzájárul-e.

Szerintem ne csak a fejlődéshez mérj mindent, mert vannak dolgok, amiknek semmi köze hozzájuk és mégis szép az élet tőle.

Aki veled ért egyet az számodra aranyos, kedves és minden jó. Aki nem veled ért egyet, az gonosz és negatív :)))

Te beszélsz triumvirátusról :) Ez jó :)

Köszönöm, hogy kioktattál, hogy a családom és köztem lévő kapcsolatot kivesézted.

Tanácsodra magamba szálltam, és rájöttem, még mindig nem kedvellek.

A mellőzésedért kifejezetten hálás lennék.

Dew-i, már megint hazudsz? Mit írtam én a családomról?

Te lennél a "kultura" és az értelem? Ha így lenne tényleg jobb lenne, ha vége lenne a világnak ahogy képzeled.