Segítség ismerkedéshez (beszélgetős fórum)
Ez a legjobb, ebben tenylek minden aspektusod benne van, az is, hogy nem reagalsz. :)
Aranyos vagy. Pont olyan, mint a 10 evvel ezelotti onmagam. Kis pukkancs, de majd megorul egy kedves szoert. :)
Ertsd meg, le kell bontanod az egodat, mashogy nem fog menni.
Mi a gyerekkori traumad amiert ilyen lettel. Gondolom ezt mar beazonositottad. Apaval vagy anyaval rossz a viszonyod? En apara tippelnek elso korben azpj alapjan amit olvastam.
Napi 1 percet vesz el az eletembol az, hogy neked irok es semmibe nem kerul, viszont annal tobbet tartogat.
Ez a mai lecke. Jo elmelkedest. :)
Tudom, hogy az esetem elég hihetetlen és még nem is hallottam olyanról, aki hasonló helyzetben lenne.
Azzal van gondom, hogy ha más emberek társaságában vagyok (pl. rendelő) akkor nem tudom, hogyan szólítsam meg. Nem tudok egy idegen emberrel érintkezni, illetve társalogni.
Az egyetemen persze volt, hogy egy csoportban együtt kellett dolgoznom valakivel és persze akkor tudtunk beszélgetni, de nem alakult ki senkivel hosszú távú kapcsolat. Senki sem tudta a telefonszámom, az emailcímem, senki nem hívott el közös programokra, azaz nem voltak barátaim. Egyedül voltam, előadásokra egyedül érkeztem és egyedül távoztam onnan.
Bármilyen furcsa, de tényleg volt olyan, hogy beszóltak a külsőm miatt az utcán. Nem csak a szép lányok kaphatnak megjegyzéseket, hanem a csúnyák is, csak persze teljesen másfajta megjegyzéseket.
Épp múltkor gondolkodtam azon, hogy nem is ismerek olyan embert rajtam kívül, akinek soha egyetlen barátnője se lett volna (bár az interneten olvastam már ilyet) úgyhogy lehet, hogy ezért is tűnik hihetetlennek a történetem. Most pedig, miután ilyen sokáig voltam elzárva, nem tudom hogyan kezdhetném el az ismerkedést, illetve hol. A családomra sajnos nem számíthatok. Egyedül kell elindulnom ezen az úton.
Kissé úgy tűnik a hozzászólásaidból, hogy egyfajta hihetetlen légüres térben létezel. Lehet valaki félénk, vagy nem éppen előnyös külsejű, ettől még éppen lehetnének barátaid, vagy kapcsolatod. Olyat is keveset láttam, hogy valakihez csak úgy odamentek volna az utcán, hogy csak úgy a semmiből, leszólják a külsejét - már ha nem részeg az illető, de akkor meg nem számít a véleménye.
Ismerkedni mindenütt lehet. Zöldségesnél (az enyém pld. olyan, mint egy közösségi központ), orvosnál (lehet együtt panaszkodni a melletted ülővel),parkban, rock koncerten vagy könyvtárban. Nem biztos, hogy rögtön öribarik lesztek,azokkal, akikkel alkalmilag szóba elegyedsz, de szerezhetsz némi rutint a szociális érintkezésben, amire a posztjaid alapján szükséged lenne.
Családod van, akik esetleg segíthetnék és összeismertethetnének másokkal, hogy kevésbé legyél magányos. Ha mesterképzésben vettél részt és szerettél tanulni, akkor nyilvánvalóan érdeklődsz dolgok iránt. Miért nem keresel olyanokat, akiknek ugyanolyan az érdeklődési köre, mint a tied? Kapcsolatok építésében sokat segíthet, ha van közös téma.
Bocsi, de megkértél valamire, akkor ahogyan én is te is...Tehát nem érdekel a nyafi.
Úgy neveltek, hogy illik válaszolni, ezért.
Azt írtad, hogy a közelemben bizonyára nincsen senki aki hasonló dolgokkal küzd. Erre írtam, hogy van. Most pedig azt írod nem jelent semmit! Végül is valóban nem mondasz magadnak ellent:-)))
Épp hogy nem vettelek egy kalap alá, mert mint írtam, sokkal súlyosabb szocis problémával küzdött, amiből orvosi segítséggel, csoprtos terápiával kikerült 1,5 év alatt. Jelei a mai napig vannak, ami természetes, de te meg sem közelíted, ezért nem is lehet egy kalapról beszélni.
Na de mindegy is.
Kérted ne írjak a fórumba, ami nyilvános:-)
Továbbiakban eleget teszek a kérésednek, de én is megkérlek, hogy könyvelj el, mint aki csak volt és nem lesz, tehát meg se említs, mert nincsen miről beszélnünk azt hiszem ezek után.
Sok sikert kívánok az életben és minden jót!
Nem írtad le, hogy mik a picike lépések. Azt mondod menjek társaságba, de nem szólítsak le senkit? Akkor milyen picike lépésekről beszélsz? Ezt persze nem fejtetted ki.
"Van aki tenni szeretne ellene és van aki nem. Te az utóbbiakhoz tartozol". Ha te abból, hogy felsoroltam, hány helyen voltam, hány fórumon is segítséget kértem, és hogy többb helyen próbálkoztam már ezt szűröd le akkor te vagy az aki nem tud ovasni, nem én.
Az pedig, hogy volt ilyen ismerősöd nem jelent semmit. Minden ember más és másfajta megközelítésre van szüksége. De neked kényelmes életed lehet, ha szeretsz mindenkit egy kalap alá venni.
Ha magadnak fizeted a költségeket, akkor mégis van munkád, vagy valami örökség, nyeremény.
Ha én nem dolgoznék, nem tartanának el, mehetnék a híd alá. :/
Nem tartozol elszámolni azzal, miből élsz, csak nem életszerű, se nem dolgozol, se nem szorulsz másra, valamiből mégis eltartod magad.
Most nem én szólítottalak meg, hanem Enissa-nak írtam.
Csak válaszoltam, mert te kérdeztél:-)))
Kérésed számomra parancs:-)
Nem tanácsoltam, hanem véleményt írtam, de ezt egy NT-nek meg kellene tudnia különböztetni:-)))
Na pá!
Úgy látom te sem értetted amit írtam. Amikor társaságot írok, arra gondolok, hogy nincsenek barátaim, ismerőseim akikkel bármilyen programon részt vehetnék, vagy akik elhívnának valahova. Így ismerkedni sem tudok.
Persze, hogy eljárok boltba, bevásárolni, orvoshoz, meg ilyenek.De komolyan meg kellene elégednem ezzel? Te megelégednél azzal, hogy az egyetlen beszélgetőpartnered a sarki boltos? Hogy nincsen egy darab barátod sem?
Nem azt írtam, hogy izolálva élek, vagy, hogy soha nem lépek ki a lakásból.Hiszen, mint mondtam egyetemet is végeztem. Amit írtam az az, hogy sem az egyetemen, sem egyéb helyen nem alakult ki barátság, vagy tartós kapcsoat senkivel, így egyedül vagyok.
Az egyetem alatt egyébként az is megfordult a fejemben, hogy ha valamilyen oknál fogva hirtelen meghalnék senkinek sem tűnne fel, sőt valószínűleg nem is tudná senki. A telefonszámom és az emailcímem sem volt meg senkinek. Egyszerűen tanultam, eljártam órákra, boltba, orvoshoz és ennyi. Remélem így már jobban érteni, hogy mi a problémám. (Ja és nem tartanak el,egyedül élek, a költségeimet én fizetem).
Látom nem nagyon olvasol....
Van olyan ismerősöm, akit évekig bezárva tartottak, na Ő 1-1,5 után nem ilyen, mint te leírtad. Tehát mélyebben és pontosabban tudom, mint te azt gondolnád.
Csak ahogyan írtam tegnap is, van aki szeretne tenni ellene, érte és van aki nem. Sajnos te az utóvbbiakhoz tartozol, mint azt a mondataid mutatják.
Ajánlottak csoprtokat, ahová el lehet menni, az sem jó (olvastam egyik hsz-ben)
Látom azt sem figyelmesen olvastad, hogy nem lerohanni egy-egy embert, hanem picike léptekkel, de úgy látszik, ahogyan korábban is írtam, hogy te egy két mondatot ismételgetsz és nagyjából ennyiben ki is merült a tenni akarásod a probléma ellen.
Ez van.
Már ne is haragudj, de honnan tudod hogy nem jártam sehol? Moziba szoktam járni, úszni is jártam évekig, illetve könyvtárba, még kommunikációs tréningre is. Pszichológushoz is jártam, pont azért, mert felismertem a problémámat és tenni szerettem volna ellene. Nem tudom, volt-e ismeretségi körödben valakinek ilyen problémája, de akinek szociális fóbiája vagy bármilyen ilyen gondja van az nem tud egyik pillanatról a másikra megváltozni. Ez olyan mint egy depressziósnak azt mondani, hogy "ugyan már, csak rossz napod van". Én próbálok tudatosan tenni ellene. És igen, valóban nem tudom, hogy hogyan kell ismerkedni. Moziban szólítsak le egy vadidegen pasit?A könyvtárban menjek oda egy random emberhez?
Már az is nehéz volt, hogy itt leírjam a problémámat, mert számítottam rá, hogy sokan nem értik majd, hiszen azok a dolgok amik az emberek 98%-ának természetesek, azok nekem problémát okoznak.Nagyon nehéz tenni ellene, sokkal nehezebb mint hinnéd.
Arra gondoltam, amikor tanácsot kértem (bár lehet, hogy nem volt érthető), hogy tud-e valaki olyan helyet, vagy programot, ahol ilyen problémával küzdő emberek mehetnek és segítségre találhatnak. Nem arra van szükségem, hogy valaki azt mondja "ez nem normális, tenned kell ellene", mert ezzel én is tisztában vagyok. Az, hogy "ha magányos vagy, menj társaságba" szintén nem segítség. De mint mondtam, ha társaságban lennék sem egyszerű, hiszen nem merek senkit leszólítani.Értem én, hogy a legtöbb ember nehezen tudja elképzelni a helyzetemet, de hidd el nem szórakozásból vagy heccből írtam azt amiket írtam.
Azért nem jársz társaságba, mert megteheted.
Gondolom biztosítva van a lakás, az étel, a ruha.
Ha nem így lenne, akkor muszáj lenne kommunikálnod szemékyesen.
Ha nem tartanak el valakit, vagy hajléktalan lesz, vagy olyan munkát vállal ami szembejön vele, nem az ami tetszik, azt végzi ami van.
Nincs lehetősége fanyalogni, hogy nem megy, mert vagy felveszi a kesztyűt, vagy elveszik.
Szia.
Mivel te vagy a fórumindító, így persze.
Azt értettem az alatt, hogy kértél tanácsot az ilyen fajta félelmeid megoldására, mint a társaság, mint a beszélgetés, ismerkedés és a többi.
Enissa és még jó páran mások is tanácsoltak sok jobbnál jobb dolgokat, de mint ha valójában jól éreznéd magad így, pedig nem.
Széllel szemben....=hiába mondanak tanácsot, hiába beszélgetnek veled, te egy dolgot ismételgetsz, hogy "nekem ez nem megy", "nem tudom hogyan kell". Mint ha teljesen feleslegesen segítenének, látnának el tanáccsal.
Mióta nyitottad a fórumot, már meg kellett volna látogatnod egy mozit, egy szépségszalont, egy mozgótermet (ha úgy tetszik, tánc, aerobik, kondi).
Tettél valamit? Bizonyára nem.
Senki nem azt mondta, hogy az első pasira akaszkodj rá és...., hanem picike léptekkel.
De nem.
Már szóban vizsgázni is óriási gondot jelentett, nyugtatót kellett bevennem, ha vizsgázni mentem. De például amikor Mesterre mentem felvételizni arra a helyre amit elsőként jelöltem be a felvin, oda azért nem kerültem be mert szóbeli felvételi volt. Bementem, két szót nyökögtem, utána elkezdtek kérdezgetni, én pedig annyira ideges lettem, hogy teljesen leblokkoltam és végül kudarc lett az egész. Szóval ezért nem vettek fel az 1.-ként megjelölt helyre. Szerencsére amit 2.-ként jelöltem meg ott írásbeli felvételi volt és az jól sikerült így felvettek. De így is nehéz volt a helyzet pl. a vizsgák esetén.
Ha kiselőadást kellett tartanom akkor már hetekkel előtte elkezdtem idegeskedni, próbáltam otthon gyakorolni a tükör előtt, ahogyan szokták tanácsolni. Mégis amikor élesben kellett előadnom, akkor idegességemben minden elfelejtettem, a papírjaimat nézegettem, halkan, motyogva beszéltem és emiatt nőtt az alapzaj, látszott hogy senkit nem érdekel amit mondok. Ez persze egy ördögi kör, hiszen az ilyen kudarcok tovább rontottak az amúgy sem rózsás önbizalmamon. Írásban sosem volt gond, mindig 4-es, 5-öst kaptam, csak szóban nem ment.
Mindezek ellenére azt el kell mondjam, hogy még így is könnyebb volt, mint az ismerkedés. Hiszen a vizsgára bemész és elkezded mondani az anyagot, vagy a vizsgáztatók kérdeznek. De ha egy társaságban vagyok, akkor ott egyszerűen nem tudom, hogy mit mondjak, kinek, hogyan. Szóval ha kitűnően tudnék szóban vizsgázni akkor is nehezen menne az ismerkedés, mert teljesen más a szituáció. Sokáig nem tudtam magamat rávenni, hogy társaságba menjek, ha mégis csak csöndben üldögéltem, mert nem tudtam mit mondjak. Ha mégis mondtam valamit furán néztek rám, úgyhogy utána inkább hallgattam. Nem tudom hányan imsmerik itt azt az érzést, amikor tudod, hogy nem illessz a társaságba, csak teher vagy ott és igazából a többiek nem is akarják hogy ott legyél. Na, nekem ilyen érzésem volt ilyenkor. Persze ez legutóbb az iskolában volt, hiszen már több éve, hogy semmilyen társaságba nem járok.
Bocsi, hogy beleszólok,megszólítalak de nagyszerű segítséget, információt adtál a fórumindítónak!
Az NT alá tartozik a kommunikáció is egyébként, ezt is helyesen mondtad.
A többi pedig: Széllel szemben....
Azért csak nincs akkora nagy gond, vizsgázni tudtál szóban is, vagy tévedek?
Ha élőben nem tudsz kapcsolatot teremteni, akkor csak kellene orvosi segítség.
Az Nt-nek semmi köze a kommunikációhoz.Egyébként a szociális kézségeimmel van a baj, így meg tökmindegy milyen szakon vagyok.
Ha annyira introvertált vagyok, hogy még megszólítani se merek másokat, akkor nem tudom hogyan taníthatnék. Akinek még alap kommunikáció sem megy az tanítani sem tud szerintem.
Továbbra sem tudom, hogy mivel mondtam önmagamnak ellent. Az előbbiekben ugyanis ezt állítottad.
Furcsa, hogy ezen a szakon végeztél és pont a kommunikáció nem megy.
Viszont taníthatnál esetleg nyelvet, addig is új emberekkel ismerkedhetnél.
Könyvtárakban, iskolákban kitehetnéd, hogy vállalnál nyelvoktatást. Csak egy ötlet.
Nem arról van szó, hogy nem méltatok válaszra embereket, hanem, hogy nem ültem egész nap a gép előtt. A fórumot is csak most kezdtem el használni, lehet, hogy némelyik hozzászólás elkerülte a figyelmemet.
Nem értem mivel mondok önmagamnak ellent? Tényleg érdekelne, hogy mit értesz ezalatt.
Nt szakon végeztem, de azt nem itt a fővárosban, hanem vidéken.
Budapesten élek, így természetesen jó lenne itt találni munkát.De a munkakeresés folyamatban van, több helyre beadtam a jelentkezést (bár már több helyről elutasítottak). Ide elsősorban azért írtam, hogy van-e valakinek tanácsa, hogy milyen programok során lehet ismerkedni, vagy hogyan küzdhető le ez a beteges introvertáltság. Hogy mivel mondok magamnak ellent és hogy miért nem hihető a sztorim az számomra rejtély.
Azért nehéz felfogni, amit leírtál, mert önmagadnak is ellentmondasz.
Írtunk páran, de elmentél mellettünk, szóra sem méltattál.
Semmit nem írsz magadról, csak annyit csúnya vagy.
Miért nem írod le, hol élsz? Ne azt , hogy Mendemonda, Mese utca 12. fsz. 2
Magát a települést, hogy könnyebb legyen segíteni.
Leírhatnád milyen szakon végeztél, lehet valakinek a munkahelyén pont ez a pozició üresedett meg.
Írtam neked, hogy lehetnél legalább addig önkéntes, amíg nincs állásod.
Mehetnél kórházba, szívesen látnak ökénteseket, hiszen kevés az ápoló.
Ha odamész egy beteghez segíteni enni, vagy áthúzod az ágyát, már beszélgetsz, lehet ott találod meg életed párját, akár mint beteg, akár ott dolgozóban.
Jön a MikujásGyár hamarosan, ott is nagyon sok ember van. Persze ez akkor, ha Bpesten élsz, vagy a közelben.
Tehát, ha itt sem máltatsz válaszra embereket, akkor hogy a manóba akarsz beszélgetni?
Erre még válaszolok, azután lefekszem.
Egyszerűen nem értem miért olyan hihetetlen a történetem. Nincsenek barátaim. Persze, hogy kommunikálok emberekkel, ha boltba, vagy ilyen helyekre megyek, de komolyan ez jelent valamit? Persze, hogy nem. Moziba nagyon ritkán megyek, de ott párkapcsolatot találni még egy magabiztos embernek is nehéz lehet, nem hogy egy olyan introvertált embernek, mint amilyen én vagyok. Komolyan a moziban ülve kellene leszólítanom valakit? Erre képtelen vagyok.
Facebookon (bármilyen hihetetlen) összesen 30 darab ismerősöm van, akiknek a felét legalább 5 éve nem láttam. Másik fele azért jelölt be, mert valamikor az egyetem alatt együtt kellett dolgoznunk valamilyen projekt során. A születésnapom nincsen beállítva a Facebookon, ezért senki sem köszönt fel, mivel magától senkinek nem jut eszébe mikor van. Hát ennyire barátok akik ott vannak.
Jártam már kommunikációs tréningen is a pszichológus mellett, de az sem segített hosszú távon. Akikkel ott együtt voltam azok utána szétszóródtak és többet nem hallottunk egymásról.
Nem azt írtam, hogy soha nem kerültem kapcsolatba semmilyen emberrel, hanem hogy nem voltak barátaim, illetve, hogy jelenleg nincs kapcsolatom senkivel. Ez azért nem olyan hihetetlen szerintem. Éppen azért írtam ide, hogy kommunikáljak valakivel, legalább a neten keresztül, illetve, hogy tanácsot kérjek. Nem gondoltam volna, hogy lesznek akik megkérdőjelezik az állításaim valódiságát.
Szia.
Végig olvasva minden hozzászólásodat!
Én kérdeznék, bár ahogyan látom 5-en megtették, de választ nem kaptak:-(....(hátha)
Hol laksz?
Moziba miért nem mész Hoxa helyett?
Ha a pszichiáter nem megoldás, vagy esetleg lassú, miért nem mész anonim csoportba?
Eddig azt mondtad, hogy nem tudod hogyan kell ismerkedni huszonévesen....Akkor eddig kizárólag online módon kommunikáltál emberekkel?
Van facebookod, ahol esetleg megtalálhatnak emberek, hogy boldog születésnapot kívánjanak?
Én nem bántanálak, mert zagyvaság amit írsz, hiszen ha jegyet veszel is kialakul egyfajta kontakt, ha boltba mész ugyancsak és a többi....
Ismerek olyan lányt, akit 6 évig bezárva tartottak (ma már nő), de 1-1,5 év alatt is többre vitte a társadalomban, a szocializálódásban, mint amit te írsz.
Te nem vagy bezárva! Te magad döntése alapján teszed amit teszel és ahogyan. Te szeretnéd magadból kiírni és nem több, mert aki ezen változtatni tud, az kizárólag csak is te magad! A hogyant is tudod, hiszen kaptál nagyon sok tanácsot és hoszunévesen nem hiszem, hogy tanulni kellene egy felsőoktatást végzett embernek.
Sok sikert!