Segítség, az apám hajléktalan lett! (beszélgetés)
hát ezt mondtam, hogy akinek ez gondot okoz, az a probléma. :-(
ezek szerint nincsen egyedül a kérdéssel a dr. no... :-D
majd akkor biztos lesznek akik megerősítik a hitében, hogy helyes, ha letojja az apját. :-(
mivel az apjáról van szó, kötelessége segíteni rajta valahogy.
és ezen nincsen filozofálgatni való....
ha valakinek ez a kérdés gondot okoz, akkor ott tényleg nagy probléma van. :-(
Anyuék apu öccsét vették magukhoz két éve. Előtte nagymamával élt. 57 évesen maradt ott, aztán egy év alatt annyi adósságot, lakás rezsi, játékgép stb. felhalmozott, hogy ki akarták lakoltatni, az utcán végezte volna... anyu ment utána, eladták a lakást, kifizették a tartozásokat, ami maradt, abból anyuék családi házának a nyári konyha részét megcsinálták szoba-konyha-fürdőszoba, rendesen gázfűtés... minden ahogy kell, és oda vették. DE azóta nincs játékgép, sőt a cigiről is leszokott.... hát iszogatni azért iszogatnak apuval. Dolgoznak a kertben, eljár maszekolgatni, anyu főz, mos rá...
A 6 testvérből, egyedül apu és anyu volt az, aki mellé állt, a többiek ilyen-olyan kifogásokkal elhárították. Pedig volt olyan testvére, aki egyedül él, annak se kellett. Nem kellett volna még egy félév, hogy hajléktalan legyen... Felkarolták, visszatért a normális életbe...
Szerintem soha senki nem kerül önhibáján kívül ilyen helyzetbe. Valahol egy rossz döntés biztosan volt a sztoriban.
De ettől függetlenül én azt mondom, ha lehet, segíteni kell mindegyiknek. Azzal, amivel éppen lehet, ruhával, pénzzel, ha mással nem megy, akkor egy jó szóval. A nagy átlag úgy bánik velük, mint az állatokkal, ha egyszer kapnak egy emberi szót, egy hétig jó napjuk van :)
Tudod milyen példát látna a gyerek? Hogy egy embert, aki talán meg sem érdemli, aki lecsúszott, elvesztette emberi méltóságát, anyám és apám felemelt a padlóról, dacára annak, hogy soha semmi hasznuk nem származott belőle, segítették, szeretettel gondoskodtak róla.
Vagy láthat egy olyan példát, amilyet te tartasz helyesnek, szégyellje, titkolja, tagadja, ha szembe jön esetleg forduljon is el. Ebből is tanul a gyerek.
Az a baj, és most nem a fórumindítóról beszélek, hanem úgy általában, hogy az ember, ha talál egy kóbor kutyát azt befogadja, de a saját hozzátartozóját nem.
Más:
Senki nem írta, hogy köhögjön a gyerekere, vagy ott álljon fölötte egész nap. Továbbá azt sem tudjuk milyen állapotban van az apuka. De ha hajléktalan szállóra kerül biztos lehet benne mindenki hogy romlani fog az egészségi állapota az állapota.
Egy kis zug ahol meghúzhatja magát még nem jelentené a világ végét.
Szia! Nagyon sajnálom azokat, akik önhibájukon kívül kerülnek ilyen helyzetbe. Kedves gesztus részedről, hogy tervezed őt meghívni ebédre, de nekem az a véleményem, hogy inkább ne tedd, főleg így, hogy nem is laktok egy városban. Az nem biztos, hogy ott is maradna nálatok, de lehet, hogy bántaná az lelkileg, hogy te ilyen rendes vagy, gondolsz rá, ő meg rád sem nézett hosszú éveken keresztül.
Az én nővérem is volt hajléktalan, sajnos ő tehetett arról, hogy ilyen helyzetbe került.
Na jó, én nem írok erre a fórumra, egyszerűen annyira durva dolgok, mintha az az ember lenne jó, aki lesüllyed egy hajléktalan szintjére és simán hagyja, hogy a kölykire leheljen, és még kézmosás nélkül is megfogja, meg az is tök mindegy, hogy a pasas mást pénzzel, száz éve sza.ik a fejére a fórumindítónak ,de azért akkor a "jóember", ha mégis ki lehet használni őt, és pátyolgatja az apját.
Na jó, én távoztam, ez a világ, meg ez a hajléktalan világ is oly távol áll tőlem, és simán szégyellném, hogy van olyan hozzátartozóm - pláne az, akitől genetikailag származom - , aki ilyen életet él... Szóval szerintem a legjobb ,amit tehetsz, hogy olyan távol tartod a családodtól, ahogy csak lehet ,és mélyen hallgatsz erről a szégyenletes dologról, hogy így él az apád. (mellesleg akik odaköltöztetnék nagypapód, talán azt gondolják, a gyerekek előtt egy jó példa állna?) Hát hagyjuk ,nagyon gáz az egész történet.
Félreértettél. Éppen én írtam nemrég, hogy a hajléktalanok között egyre gyakoribb a tbc, és azt elég szívás elkapni.
Azért írtam az imént, hogy "nem vehet levegőt, ha egy légtérben van vele, és persze nem is köhöghet.", mert sajnos nem csak közvetlen kontaktussal terjedhetnek a fertőzések, és egyszerűen lehetetlenség, hogy a beteg ember ne vegyen levegőt (kilélegezve a kórokozókat), ne köhögjön stb.
Esetleg maszkot lehet rárakatni, de az sem nyújt biztos védelmet.
Szóval én pont a te álláspontodat képviselem, de még szigorúbban.
Így érthető?:-)
Ugyebár az én mondandóm lényege, hogy mindenképp segítsen.
Hogy megérdemli-e? Emberileg feltétlen, a saját gyerekével nem tart kapcsolatot, két családja ment tönkre, nem tűnik emberileg feddhetetlennek. DE! Ettől függetlenül segítsék, én ezt mondtam.
Tudod, én kikötöttem, hogy a fiamhoz ne nyúljanak a tüsszentéses-redvás kezükkel. Sosem tudhatod, hogy mit fogott kézfogás előtt a másik fél, lehet, a tökét vakarászta!
Bocsássa meg nekem a világ, de épp az ilyen felfogású emberek miatt van ennyi betegség!