Segítség, az apám hajléktalan lett! (beszélgetős fórum)

No mar ne ? miert a lanynak kellene elbujni ?

Ha engem semibe vesz az apam akkor en szegyeljem magam , nahat mar regen nem olvastam hasonlo alitast.

Nem semi kepen sem segitenem es mi több ki kernem masoktol hogy felettem itelkezennek .

Ő már annak idején úgy "kapta" a fiamat,készen,11 évesen :)) De nálunk azért aktívan részt vesz az életében a vér szerinti apukája,akivel nagyon jó a kapcsolata a gyereknek.

A fórumindítónak viszont az apukájával semmi kapcsolata nem volt rég óta.Az évi 3-4 telefon szerintem nem tekinthető kapcsolatnak.

És tud róla? :))

Juj de bunkó voltam!

Az említett "sajátjaként"-ben nagy számban vannak olyanok is, akik nem tudnak erről. :))

Tökéletesen megfogalmaztad,amit én is írtam volna!

Nem az az apa,aki megcsinált,hanem aki felnevelt!Én semmiképp nem venném magamhoz.Megvan a magam élete,nehogy már egy majdhogy nem ismeretlen ember feldúlja azt!

Sajnálom őt,de... :((

Bizonyára többek szemében lelketlennek fogok tűnni, de ez nem zavar, ettől még vállalom a véleményem. Lesznek olyan dolgok is az általam említettek között, amit esetleg már mások is írtak. Ez se baj.

A véleményem a következő.

Csak az a szülő várhatja el a gyerekétől a gondoskodást, aki a szülői kötelességeit teljesítette!

Az évente 3-4 telefonbeszélgetés nem tekinthető kapocsnak és szülői gondoskodásnak, mert ennél sokkal többször felhívunk másokat.

Akkor vajon őket is támogatni kellene?

Arra se lehet hivatkozni, hogy valakinek attól válik valaki édesapjává, hogy ő csinálta.

Mondhatnánk azt is (némi iróniával) hogy az egészben ő csak a dolog legkellemesebb részét vállalta. :)

Egy édesanya azért egészen más! (De ezt most nem részletezném)

Ha tehát abból indulunk ki, hogy ki kell-e menteni valakit a hajléktalan szállóból, akkor ezen az alapon szinte mindenkit nekünk kellene kimenteni.

Ha valakin segíteni akarunk, annak megtehetjük úgy is, hogy nem költöztetjük magunkhoz.

Nem a higiénére gondolok, de nem egészséges dolog egy szinte ismeretlen embert (bármire is hivatkozva) beköltöztetni egy család életébe, mindennapjaiba! Még olyan szülőt se jó magunkhoz venni, aki ezt a feladatát elvárható módon látta, látja el! Ha persze gond (betegség, mozgáskorlátozottság, önellátó képesség hiánya, stb.) az egészen más! De ekkor is legfeljebb közvetlen hozzátartozóról lehet szó!

Állítom, hogy az odaköltöztetés még az ellátott szempontjából se igazán jó megoldás.

Ameddig lehet, mindenki maradjon a saját otthonában.

Ja, hogy a cikkben szereplő "apának" ilyenje nincsen? Akkor költözzön albérletbe. Biztosan akad olyan olcsó albérlet, amit ki tud fizetni a nyugdíjából. Ha más nem egy falusi házikó.

Azt már nem is kérdezem, hogy ha a volt nej/élettárs kirakta őt, akkor annak vajon mi lehetett az oka?

Őt nem zavarja, hogy a szeretett ember az utcán fagy meg?

Vajon miért csak az egyik gyereknek vannak lelkiismereti problémái emiatt? (Ráadásul annak, aki elmondása szerint semmi nem kapott tőle)

Szerintem az unoka láthatásán kívül, egyéb - különösen szorosabb kapcsolat - indokolatlan.

Azt fel lehet ajánlani, hogy segítenek megoldást találni, de többet semmit.

Remélem, ha mást nem is sikerült elérnem a hozzászólásommal, mint annyit, hogy a fórumindítót nem fogja kínozni lelkiismeret furdalás, bárhogyan döntsön is.

Azt gondolom, hogy racionálisan kéne kezelni a helyzetet. Valószínűleg nem arról van szó, hogy 20-30 év után rájött, hogy mennyire szeret titeket. Éppen most magányos, elesett és keresi a fogódzókat.

A családi karácsonyba én sem vonnám be, mert nem ismered annyira, hogy meg tudd ítélni ennek a kimenetelét (pl.: az neki sem lenne jó, ha állandóan azt figyelnék mikor tüsszent rá a gyerekre és neked se hogy ezen aggódj egész karácsony alatt.)és a gyerekektől sem várható el hogy odáig legyenek a soha/rég nem látott nagypapával való találkozástól, főleg ha balul sül el.

A látogatás jó ötlet, akkor legalább megtudod milyen állapotban van (fizikailag és mentálisan) és hogyan lehetne egyáltalán segíteni rajta és persze, hogy ő mit akar kezdeni az életével. Megoldani az életét csak ő tudja, te ebben max. támogathatod valamilyen segítséggel.

Ha egész életében dolgozott és nem ivott, akkor van arra esély hogy vannak céljai és tervei, de ezeket nem találhatod ki helyette. (Azt azért érdemes lenne megkérdezni a 2. családjától, hogy miért tették ki, mert annak is biztosan van oka. Azt sem értem hogy dobhatták utcára, ha az egész élete munkájával megkeresett pénzét oda vitte, de ez már jogi kérdés....)

Mindenesetre a vele való beszélgetés során sok minden kiderülhet. pl.: más a helyzet ha csak pénzt akar, ha csak azt akarja hogy sajnálják, vagy ha tényleg érdeklődik az életetek felől.....

Szégyellned nem kell őt, sajnos sok ember került és egyre több fog kerülni hasonló szituációba... Sok mindent mérlegelj mielőtt döntéseket hozol, nem lehet csak érzelmi alapon szemlélni a kérdést. Felelősséged nincs vele szemben! Annyit adj, amennyit jószívvel tudsz és nem lelkiismeret furdalásból... és még egy dolog...anyukámat is megkérdezném, hogy mi a véleménye, valószínűleg ő jobban ismeri és érzelmileg is érinti a te viszonyulásod az apukádhoz. (pl.: hogy miért nem az vetődik fel, hogy őt fogadod magadhoz....)

de... ő sem viselkedett úgy veled, mint ha a lánya lennél. Sokat elmond kidobott egy emberről, hogy egyetlen gyereke sem segítene neki.

Nehéz dolog lenne, de én nem venném a pártfogásomba. 40 év alatt kb. egy sejtet kaptál tőle (nekem ez jött le a leírásból), se pénz, se nevelés. Szomorú, de nem a Te dolgod az ő sorsáért gürizni.

Úgy látom itt a tanácsok adása átcsapott személyeskedésbe, és egyelőre csupán vitatkozásba. Majd talán még veszekedés is lesz abból, hogy a kérdést különbözőképen látják a hozzászólók.

Miért van erre szükség?

Ez a téma olyan, amiben soha nem lesz egyetértés. De nem kell, hogy az legyen.

Viszont annak nem hinném, hogy a fórumindító sok hasznát venné, ha itt adok-kapokká fajulna a dolog.

Leírom majd mindjárt a véleményem is. (Amivel persze nem kell egyetértenie senkinek)

Hát itt aztán zajlik az élet. De jól elvitáztok, én már rég elvesztettem a fonalat.

A fórumindító azon gondolkozzon el, hogy azokkal hogyan bánik, akik szeretik ,akik egy csomó mindent adtak neki, és akkor már oké minden. Kíváncsi lennék, anyukádnak hogy esne, hogy apukád megsegítésén filózol, azon az emberén, aki az ő családját magára hagyta, aki számára már rég csak egy másik család létezett, feltételezem ,anyukádtól ötvenmilliószor többet kaptál életedben, akkor foglalkozz ővele!

Mit akarod most "eljátszani", h van egy apukád? Már rég nincs apukád, mert neki nem kellettetek. Ez van.

Ha te úgy érzed, adj neki pénzt! De ne feledd, azt a pénzt a szeretteidtől veszed el! De azt felejtsd el ,h a családodat kiteszed egy ilyen alaknak. Pont karácsonykor? Pont karácsonykor akarsz a szeretteidnek ilyen élményt?? Ilyen rossz emléket? Szerinted mégis milyen lenne a hangulat? Talán gondolnod kéne a családodra, és ne tedd ezt velük. Pláne olyan emberért, aki szemében te senki voltál. (nyilván most is az vagy, csak ki akarja használni a segítőkészségedet.)

Ez nagyon szomorú történet és én is láttam néhány ilyet, még ha nem is ilyen közelről.

A fórumindító szavaiból én úgy értem, az ő papája nem ilyen. Tehát esetében szerintem érdemes lenne nem elengedni a kezét, hanem próbálni mederben tartani az életét. Ha nem is a vendégszobájába költöztetni, de körül nézni a városban,faluban ahol élnek, valahol csak akad egy szoba egy olyan embernél, aki nehezen tartja fenn a házát.

Értem.

Én másképpen vizsgálok meg egy-egy helyzetet, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne árnyaltan kezeljek egyes kérdéseket.

Persze megértem, ha valaki a saját értékrendje mentén, érzelmi alapon hozza meg a döntéseit.

Elhiszem, hogy nem ítélkezésnek szántad, nekem így jött le.

Remélem az indító olyan döntést tud hozni, ami elfogadható saját maga számára.

értem, igen ez így volt.

mert számomra egyértelmű, hogy az embernek van erkölcsi felelőssége is.

függetlenül attól, hogy a másik őérte mit tett vagy nem tett meg x évvel ezelőtt, vagy az eltelt x évben.

ez független attól, hogy a konkrét embert ismerem-e vagy sem.

nincs köze életutakhoz sem és ahhoz sem, hogy tehet-e róla, hogy ilyen helyzetbe került (általában gondolom, nyilvánvaló, hogy tett).

nem hiszem, hogy ítélkezés lett volna, vélemény volt, de ha valaki annak veszi sem gond.

és azt sem írtam, hogy vegye magához, azt írtam, hogy valami módon segíteni kellene rajta.

Ha az én apám kerülne utcára, akkor bármi áron befogadnám. DE(!) ehhez tudni kell, hogy világ életében dolgozott, gondoskodott rólunk, nevelt és nem eltartott minket, sokat köszönhetek neki, még annál is többet.

Ellenben a fórumindító "édesapjáról" ugyanez nem mondható el. A születése után nem sokkal lelépett, nem nevelte őt, még csak el sem tartotta. Köztük csak és kizárólag egy biológiai kapcsolat van, plusz évi 3 telefon. Ráadásul másik családot választott magának. Már az is túlontúl emberi, hogy egyáltalán lelkiismereti kérdést csinál abból, hogy neki kéne megmentenie egy idegent, mert ő egy idegen. Jusson eszébe mindenkinek az, hogy a társadalom milyen jelzővel illet egy olyan nőt, aki elhagyja a gyerekét: "ez nem anya", akkor ültessük át ugyanezt egy férfira is.

Erkölcsileg kérdőjelezted meg a topikindítót,úgy, hogy számodra teljesen ismeretlen ember ő is, az apja is, és a családi helyzetük is, az életutakról nem is beszélve.

Nálam ez kimeríti az ítélkezést, de ez szintén csak az egyéni véleményem.

Amúgy nincs markánsan eltérő véleményed, az átlaghoz képest.