Hogyan tudnám elfogadni, hogy egyelőre nincs gyermekem, pedig szeretnék? (beszélgetős fórum)

Jobb keson, mint soha. :)

Egyebkent nem gondoljak ezt rolad, mert valojaban az emberek tulnyomo tobbsege pontodan ilyen gondokkal "kuzd".

Azert nem jo a "kuzd" kifejezes hasznalata, mert tenylegesen nem erzik problemanak, mert amit atelnek, ugy velik az a normalis elet. Pedig ha elbeszelgetunk masokkal gyakran teljesen mas sorsokkal szembesulunk pl. csonka es "normal" - apa, anya - csaladban felnott embereknel.

Mivel az ellenazonosulásra nem reagáltál, jól látható, hogy szajkózol valamit, de más "alaptéziseire" nem vagy vevő, ezáltal nem lehet veled megfelelően kommunikálni. Csak megy a gramofonod körbe körbe.

Maradjunk annyiban, hogy élje mindenki a maga életét a maga igényei szerint.

Ide a bokot, hogy te amolyan "lanyos fiu" vagy, ha erted mire celozok. Az atlag ferfinal sokkal sokkal erzekenyebb.

Stimmel?

Persze hogy nem erzad magad annak, de attol fuggetlenul a kulso szemlelonek az vagy.

Ez nem szuklatokoruseg, hanem igy mukodik a vilag, jo reggelt kivanok. :)

Masfel eves voltam mikor apukam meghalt, anya soha tobbet nem ment ferjhez, parkapcsolata sem volt. Nem erzem magam serultnek, ferjnel vagyok, van egy gyerekem, pedig apai pelda soha nem volt elottem.

Ez akkora szuklatokoruseg, hogy ha vki csonka csaladban no fel, akkor serult lesz egesz eleteben. Ahogy az is eleg szomoru, hogy vannak akik szerint normalisabb egy reszeges apuka mellett felnoni, mint egynemu szulokkel, akik csak szeretetet adnak a gyereknek. Valakit nem lehet homoszexualisnak nevelni, de ezt Magyarorszagon meg mindig nehez megerteni.

O istenem,de nehez neha..

Nyilvan nem fogok foldi halandoknak tankonyveket linkelni, hanem probalom az esszenciat atadni, de ugy latom nem sok sikerrel..

Nem véletlen, hogy vannak NŐK és vannak FÉRFIAK. Mindkettőre szüksége van az egészséges fejlődéshez egy gyereknek.

Ne akarja senki bebeszélni, hogy normális 2 nőnek, vagy 2 férfinek gyereket nevelni! Éljenek ők ahogy akarnak, de ne neveljék az utódokat a maguk képére, vagyis félre!

"folyománya" - ismerős szóhasználat 😉

De, mást is át tudnak adni, ezt úgy hívják szakszóval, hogy ellenazonosulás.

Valóban nem a te gondod más élete, de ahhoz képest elég sarkos véleményt szajkózol róla, mely cáfolható, de téged az sem érdekel :)

Hagyjuk :)

Nincs jelen az eleteben. Ez a gond. De tenyleg hagyjuk ezt, ez mat csak szocseples.

Ezek alapvetesek es igazabol en most tatom a szam, hogy barki egyaltalan maskepp is gondolhatja, aki mondjuk atragta magat a Dr. Spock konyvon, de valoban nem az en gobdom, hogy kinek milyen gyerekkora volt/van/lesz.

Minden családban lehet követendő példa, egy jól funkcionáló nagyapa, nagybácsi, kereszt apa, sőt jöhet a képbe egy szerethető mostoha apa is később. Ha van szülőapád, még nem feltétlenül követendő példa, még akkor sem, ha veled él. Ugyanez érvényes arra az esetre is, ha nem a biológiai anyjával nő fel egy ember.

Különben, ha megnézel anyakönyveket, mondjuk 60-100-120 évvel ezelőttről - amit én igen gyakran teszek - látható, hogy a gyerekek legalább akkora része, mint ma nőtt fel "csonka" családban, általában árván. Ettől függetlenül azért még nem jött el a végítélet és most sincs több boldogtalan család, mint akkor volt.

Olyan nincs, hogy nincs semmi. Nem egy zárt skatulyában élsz 😀 Ki lehet kukucskálni.

Vannak apukás óvodás-iskolás társak, szomszéd gyerek, film -és olvasmány élmény, ilyen olyan apukákról, jókról, rosszakról, mert sokféle a világ. És ott a nagypapa is, mint férfi, kézenfogva a nagymama nővel.