Hogyan tudnám elfogadni, hogy egyelőre nincs gyermekem, pedig szeretnék? (beszélgetős fórum)
De nyugodtan megkerdezhetsz par melyszegenysegben felnott gyereket, hogy mi a velemenyuk a hozzaszolasodrol..
En hallottam par tortenetet elso kezbol.. Nem akarod tudni..
Igen, latjuk a most meggyilkolt dombradi no peldajab keresztul is:
A no 25 eves volt. Mar volt 3 gyereke, ebbol az elsot a no anyja nevelte, a masodik ketto intezetbe kerult es a no 5 honapos terhes volt, amikor megolte a volt elettarsa..
El lehet kepzelni milyen sots var ezekre a gyerekekre majd eletukben...
A poén az, hogy én pontosan el tudom képzelni a helyzetedet, mivel mint írtam is én is ugyanilyen kilátástalannak éreztem a helyzetemet, mint te, ehhez képest 3 másodperc alatt lepattintottál, mert nyilván "nem érzed méltónak magadhoz" :)
Erről sürgősen szokj le szerintem, ha boldog akarsz lenni az életben, bár ez nálad az énvédő mechanizmus része, nyilván nem lesz egyszerű.
Gyereket az vállaljon, aki rendelkezik kellő egzisztenciával (egy gyerek felnevelése kb. 30 millió forintba kerül) és szellemi, lelki érettséggel a feladathoz, ezek pedig élettapasztalatok híján maguktól nem fognak a fejünkbe röppenni, az elképzelt valóságunknak meg lássuk be, nem sok köze van a való világhoz, ezzel nap mint nap szembesülsz te is.
Arról nem is beszélve, hogy az egyik szülő hiánya milyen károkat okoz a gyermek személyiségfejlődésében, de erről szerintem te is tudnál mesėlni...
Te mire alapozod a véleményed? És miért nem a fórumindító problémájával foglalkozol,hanem az én véleményemről írsz véleményt?
A személyeskedésed zavaró és kötekedésnek tűnik.
" egy ideje egyedül élek. Eddig minden kapcsolatom zátonyra futott. A legutóbbi azért, mert én már családot szerettem volna, a volt párom pedig nem. Eleinte ő is nagyon szerette volna, sőt ő kezdeményezett a témában. De aztán ez a lelkesedés szép lassan átváltott "nem tudok lemondani a többi nőről egy életre" elképzeléssé."
Abból amit leírt, nehéz elhinni hogy bárki is, hogyan alkothat olyan a nyilvánvalóan megalapozatlan ítéletet, mint amilyen a tiéd. Sajnos, nagyon sok ember van a 30-as éveiben magában, akiknek, ha voltak is kapcsolatban korábban, valamiért nem jött össze- ergo zátonyra futottak az eddigi kapcsolatai-, csak van aki gyerekkel társtalan, van aki gyerekkel. Ez meglehetősen általános dolog manapság, tehát ettől valakit megbélyegezni, hogy "Értelemszerűen minden pasi fejvesztve rohan előle" nem csak irritáló, de igaztalan is.
Nem tudom, hogy neked hány gyereked van, mikor és milyen korban szültél és mennyire könnyen jött az anyaság - ha egyáltalán valaha is akartál anya lenni. Viszont, ha esetleg kapcsolatba kerülsz olyanokkal, akik bármilyen okból hiába várnak családra, de nagyon szeretnének, akkor hasonló viselkedéseket tapasztalhatsz. A gyerekre vágyó, de gyermektelen, nők nagyon sok pénzt, energiát, gondolatot és érzelmet fektetnek a család iránti törekvéseikbe, és nincsenek túl könnyű helyzetben, ezért sokkal inkább részvét és megértés illetné őket, mint megbélyegzés. Nem is csodálom, hogy a fórumindító legfeljebb olvassa, de nem reagál a posztokra.
Elment az éjszakába apának valót keresni...
vagy annyira anonim, hogy válaszolni sem mer,
vagy meggondolta magát, már nem kell a gyerek,
A topic tegnap előtt indult. Az anonim nyitó semmilyen reakcióval nem jelentkezett.
Annyit azért joggal elvárhatna a közösség,hogy időnként mondja, hogy bű vagy bá, hogy milyen megoldásokkal szimpatizál.
Épp erről szól a link, amit megnézhettek - 53-as hozzászólásban.
Hol, és mennyiért, milyen előkészületek és feltételek mellett.
Szia!
Én is hasonló helyzetben vagyok mint te. 27 éves vagyok de már nagyon szeretnék gyermeket de nincs kitől. Jelenleg eltartani sem tudnám magam, de amint a munka helyzetem megoldódik, mindenképpen szeretnék gyereket.
Sajnos az erőfeszítéseim ellenére sem találtam párt, egyéjszakás kalandba pedig nem bocsátkoznék csak azért, hogy legyen gyerekem. Nem érezném magamhoz méltónak.
Sajnos segíteni nem nagyon tudok, csak annyit mondani, hogy ne add fel! Próbálkozz meg az inszeminációval. Nem tudom mennyibe kerülhet, de ha nagyon szeretnél gyermeket érdemes megpróbálni.Férfira várnod már nem érdemes, ki tudja mikor jönne össze hosszú távú kapcsolat és akar-e majd egyáltalán gyereket az illető. Ha már van gyereked, még utána is kereshetsz magadnak párt. A gyermekvállalással várni viszont nem érdemes.
Ha esetleg nem jönne össze akkor se keseredj el! Élni nem csak a gyermek miatt érdemes, és élhetsz teljes értékű életet gyermek nélkül is, amennyiben célokat tűzöl ki magad elé! Viszont jó lenne, ha úgy tudnál visszatekinteni az életedre, hogy te mindent megpróbáltál! Ezért is javaslom a mesterséges megtermékenyítést, hogy tényleg minden tőled telhetőt megtegyél és ne rajtad múljon a siker.
A sok rosszindulatú hozzászólóval pedig ne foglalkozz! Sok ember imád ítélkezni, anélkül, hogy ismerné mások helyzetét, vagy mert el sem tudja képzelni, milyen érzés ilyen helyzetben lenni. Semmit rosszat nem követsz el az inszeminációval és ne felejtsd el: ha természetes úton foganna a gyermeked akkor sincs rá semmi garancia, hogy az apja mellette marad, sőt! Viszont az inszeminációval biztosíthatod magadnak, hogy összejöjjön az, ami eddig nem sikerült.
Én sok sikert kívánok neked és ne add fel! Mindenképpen nézz utána a lehetőségeknek de próbálj azért nem görcsölni ezen! Próbálj másra is koncentrálni és amikor vége a vírushelyzetnek akkor elkezdheted a megtermékenyítést a megfelelő klinikán, ha vállalják.
Remélem sikerül a vágyad és összejön a gyermek. Drukkolok neked!
Sebaj. Nem érdekel.
Bár nem tudom mennyivel kevésbé önző, ha mesterségesen termékenyíttetem meg magam, mintha ha csak azt mondom, hogy kislányom, mesterséges megtermékenyítésből származol. Nem mindegy?
Kedves Charlize!
Már bocsáss meg, de hagy e hagy döntsem el magam, hogy mit, hogyan értelmezek. (lásd: #1 hozzászólás)
Itt nem engem, hanem a fórumot indítóról van szó.
Így megkérlek tartózkodj a továbbiakban a személyeskedéstől.
Nem ítélkezem, hanem a véleményemmel fel szeretném nyitni a fórumindító szemét. Hiszen ő maga írja le, hogy hogyan viselkedik ennek a "nagyon gyermeket akarok" gondolat terhe alatt.
Szerintem ez a gondolat már túlzottan eluralta, ami nem normális, torzítja a pszichéjét.
Köszönöm, ha túllépsz a személyes problémáidon és a fórum tárgya mellett maradsz!
Nem, NEM értetted meg elsőre!
Minden kapcsolata zátonyra futott, de csak az utolsó emiatt. A többi okáról nem írt. Lehetett más oka is régebben, pl. anyagiak, eltérő életvitel, érdeklődési kör, megváltozott szokások, bármi.
Kedves Amaunet! Segíthetnél is, de ezzel a felszínes ítélkezéssel csak bántasz valakit. Ez esik jól, vagy mi az oka? Valakinek lehet, hogy kell az a doki mégis?
Köszi, de elsőre is megértettem, hogy mit ír.
Szerinted is normális az, amit leír a napi viselkedési normáiról. Ok.
Nekem az nyilvánvaló, hogy nem először ejtették pofára és nem véletlenül, ha ezt a gyermek utáni vágyát mindenkinek ilyen erőszakos határozottsággal előadja.
Értelemszerűen minden pasi fejvesztve rohan előle.
Mondhatjuk, hogy egészséges, csak attól nem fog változni. Úgy gondolhatja majd, hogy minden gyermekre vágyó ember ugyan ilyen viselkedést követ.
Vajon mennyit segít ez rajta?
További ajánlott fórumok:
- Hogyan tudnám elfogadni a lehetetlent?
- El szeretném hagyni a gyermekem apját, de ő ezt nem hajlandó elfogadni
- Hogyan tudnam 20 honapos gyermekemet leszoktatni az ejszakai tejivasrol?
- Hogyan tudnám gyermekem testéről eltűntetni a melegpöttyöket?
- Hogyan tudnám elintézni, hogy kis létszámú osztályba kerüljön a gyermekem?
- Mikor tudja elfogadni a 4 éves gyermekem, hogy kistestvére lesz?