Segítesz megmenteni a házasságomat? (beszélgetős fórum)

Ez így van. Ez az amit nehéz belátni és néha elfogadni hogy ha sablon van, ami nyilván elkerülhetetlen, akkor egy új kaland egy időre feldobja, változatosságot ad, majd ott is kezdődnénk a problémák, jönnének az elvárások, a másik esetleg bunkó, de nem jön ki a kampányidőszakban.. és a végén pofára esés jön.

Hidd el, mi eleget beszélgetünk a férjemmel ezekről a dolgokról, érzésekről, félelmekről, vágyakról. Tudjuk miben vagyunk/voltunk benne. Tudjuk, hogy nap mint nap dolgozni kell a kapcsolatunkon. Tudjuk/tapasztaljuk, mi a veszélye annak, ha véget ér a gyerekes időszak, hogy újra meg kell tanulnunk egymást.. Még tudatosan sem könnyű néha, főleg ha más dolgok is tetézik épp, rajtunk kívül állók is. De képesek vagyunk visszanyúlni kellemes emlékekhez, és dolgozunk újakon is.

Szeretni sokféleképpen lehet, mindent elsöprő szerelemmel, szerintem ez viszonylag rövidebb idő.. vagy lehet hosszú távon változó intenzitással. Van akiből jön alapból, hozta gyerekkorából, kapta otthon és szinte sugárzik belőle a szeretet, és aki a közelében van, kap belőle, van aki nem tudja mit kezdjen az érzéseivel, nehezen nyílik meg. Esetleg csalódott és bizalmatlan. Van aki öt perc alatt lesz szerelmes de ennyi idő alatt tud meggyűlölni is, van akinek több idő kell, és csak azt érzi először, hogy természetesen jó-e valakivel és később alakulnak ki az érzései. Millióféle érzés létezik, nem hiszem, meg lehet fogalmazni, mi az a szeretet. Érzés, állapot, stb.

Ugyanabban a kapcsolatban is lehet az idők folyamán sokféleképpen érezni. Egy hosszú kapcsolatban szerintem teljesen elfogadható, hogy a szeretet intenzitása változó, de ha az alapokban megvan, leginkább a jó szó, egy erős szövetség, amit akkor kötünk, amikor elkötelezzük magunkat egymás mellett, akkor ez átsegít azokon az időszakokon, amikor épp nehezebb.

Ezt a szövetséget általában egy életre kötjük, csak ezt szokás felbontani. Mégpedig pont azért, mert mindig jobbat, többet szeretnénk. Ami sokszor érthető is, ha a kapcsolat minősége romlik, vagy eleve rossz, csak nem látunk át a rózsaszín ködön. Hányan vannak így! De hát megváltozott.. nem, mindig ilyen volt, csak nem láttad.

Lehet, most már én írok zagyvaságokat, de a lényeg, hogy igazad van, ha valakit szerettek, tartsátok meg. Ha elkövettek hibákat, javítsátok, beszéljétek meg. Ha mindkét oldalon megvan a szeretet, akkor működik.

Szia!

Igen a szerelem mindent elsöpör, de honnan tudjuk, hogy mindkét fél részéről így van? Egyik felad mindent, míg a másik megtartja a biztonságot adó másik felet.

Egy hosszú kapcsolat sablonossá válik, de azt is mondhatnám, hogy unalmassá. Ilyenkor ha van gyerek, akkor az összeköt ... de meddig?

Ekkor lépnek azok a gondolatok, hogy mikor voltunk együtt, hogy éreztünk magunkat, mit tettünk, hogy viselkedtünk .. és egyáltalán mit tettünk. Ezek nagyon szép gondolatok, és tényleg azt kívánom mindenkinek, hogy ezt ne felejtsék el! Nem kell más kaland, szerintem a következő is is ugyan olyan lesz, csak némi késéssel.

Tehát ami zagyvaságot most itt összehordtam, annak annyi az a lényege, hogyha valakit szerettek valaha, őt tartsátok meg!

P.S:Valóban szeretted????

számomra elképesztő, hogy valaki egy ilyen súlyú kérdésben vadidegenek tanácsát kéri/várja.

az is elképesztő, hogy egy kétszereplős probléma kapcsán az egyik fél álláspontja alapján formálnak itt véleményt

és a legelképesztőbb, hogy itt írkálok :)

a gyakorikerdesek.hu pedig egy aranybánya :)

Attól, hogy kívülről nehéz megítélni, attól még kérhet segítséget, többen többféle módon látunk, élünk meg helyzeteket. Senki sem dönt ezek alapján, de látja, érti, hogy más is átmegy bizonyos dolgokon, helyzeteken, normális-e amit érez. Néha sokkal könnyebb így.

Nyilván, számomra furcsa, hogy ha valaki belekezd ebbe, akkor miért nem írja le az elején a helyzetét, de ma már az emberek nehezebben fogalmazzák meg, gyorsan ki akarják írni magukból. Aztán a többség pedig gyorsan ráugrik, és lehurrogja. Így működünk. Én régen sokkal jobban szerettem fórumozni, sokkal kellemesebb volt beszélgetni, mert ennek a kultúrája borzasztóan megváltozott.

Azt mondom, minden rosszindulat nélkül, a gyakori kérdések szintjére süllyednek a fórumok.

ez van

azt írod, kívülről nem lehet megítélni a házasságodat. akkor miért kívülről, vadidegenektől kérsz segítséget?

:)))))))))

remélem sikerül helyrehozni,

sok szerencsét nektek,

Szia,

Ez nagyon sok házasságban bekövetkezik, és hidd el, nem a világ vége. Vannak, akik szívesen ítélkeznek ennyi infó alapján, engedd el a füled mellett. Megtetted, ami a legfontosabb, felismerted, felismertétek. Amit nem mond ki az ember, azt a másik nem tudja, hiába hiszi azt mindenki, hogy dehát tudnia kéne, hisz ismer. Nem. Azt mondom, közel 30 év után sem. Ki kell mondani, a bántást, sérelmet nem szabad őrizgetni. Akkor rossz, és fáj, de nincs lehetőség korrigálni, ha a másik nem tudja.

A rutin, monotonitás megöli a vágyat, a szenvedélyt, unalmassá válhat. Ez egy ilyen időszak, túl kell élni, meg kell találni az "arany középutat". Mindenkinek legyen kis saját élete, kis közös, és legyenek a gyerekek. Ne adja fel senki teljesen saját magát. Hidd el, elindulhat ez, szép lassan. Kivéve, ha valamelyikőtök szerelmes lesz. Akkor nagyon nehézzé válik, mert egy monotonná váló kapcsolat nem tudja felvenni a versenyt egy új izgalmakkal kecsegtető valamivel. Nem kéne eljutni idáig. De ha időt kér, adni kell, csak meg kell határozni a végét. Mindig legyen határ! Sok sikert

Biztosan nehéz ezt kívülről, az én elmondásom alapján megítélni. Én tudom, hogy nálunk az érzelmek terén soha nem volt gond korábban. A férjem úgy szeretett engem mindig, mint még soha senki más.

Boldog volt, mert azt kapta, amire vágyott, ő mindig is egy család részese akart lenni. Csak aztán, amikor a kisebbik megszületett, úgy látom, belefáradt a mindennapokba, és rájött, hogy az, hogy család, az örökre szól, az, hogy kisgyerekes szülőnek lenni fárasztó és sokszor monoton, az nem olyan rövid idő. Ehhez hozzáadódott az, hogy valószínűleg a kommunikációnk sosem volt tökéletes, elbeszéltünk egymás mellett, ő sokszor nem mondta ki, ami bántotta, hanem inkább magában őrlődött, és gyűjtögette magában a sérelmeket, ahelyett, hogy együtt megoldottuk volna. Félreértés ne essék, nyilván én is követtem el hibákat, gondolhattam volna arra, hogy amit én jónak gondolok, az neki nem biztos, hogy ugyanúgy és ugyanakkor jó.

Most nem szeretném ugyanezt a hibát elkövetni, engedem menni, ha menni akar, de még nem adtam fel a reményt, hogy végül máshogy dönt, ő maga, a saját elhatározásából.

Aki nem tud elvonatkoztatni a celebek világától az meg is érdemli. Az emberek többsége nem celeb, de fel is tudja fogni. A media mindenhol ilyen. A FB még rátesz néhány lapáttal, mert a legtöbb ember próbál kirakat életet mutatni, és biztos vagyok benne, hogy az is ingerelhet másokat. Engem nem érdekel, mert tudom, hogy a legtöbb mosoly és póz mögött nem a valóság rejlik. Aki igazán boldog, nem veri nagy dobra, nem küld szerelmes üzeneteket nyilvánosan a régóta ismert párjának. Az a külvilággal kommunikál, hogy ide nézzetek, irigyeljetek!! Meg kell tanulni ezzel együtt élni.

Ha valaki szégyelli, hogy sokáig él valakivel, az lépjen. A többi pedig dolgozzon rajta, hogy működjön.

Ezt a baromságot! Te olvasod is amit írsz?

Velük éltél? ott voltál? honnan veszed ezeket?

Ugyan már! Senki nem lépik ki egy boldog házasságból, csak azért mert jogilag megteheti. Többnyire azért válnak, mert nem tanulnak meg együtt élni, egymásra figyelni. Remélik, hogy majd mással jobb lesz. Pedig ha valamibe időt, energiát, alkalmazkodást nem teszünk bele, az se elsőre, se ötödik alkalommal nem lesz jó.

Nem, nem volt jobb, amikor nem lehetett elválni. A hideg ráz attól, hogy sokan ezt hangoztatják. Új helyzet van, amihez férfiként és nőként is alkalmazkodnunk kell. Aki szerencsés és erre nyitott társat talál(t), az jól jár(t), aki meg nem, az még keres. Azt se felejtsük el, hogy adni is kell, nem csak azt lesni mit kapunk a másiktól.

Én meg azt gondolom, hogy a férjhez menő lányok egy hányada (akik hasonló mintát láttak otthon) tudja végezni a háztartási munkákat, vannak a törekvők, akik bevallják, hogy nem tudnak főzni, takarítani, de igyekeznek megtanulni, és vannak, akik sosem fogtak seprőt és konyharuhát a kezükbe, na ők pénzes palit igyekeznek kifogni maguknak, hogy továbbra se kelljen.

Hogy a nők nem a pénzért dolgoznak, hanem a "értelmes időtöltésért"?! Ugyan, hagyjuk már!Akkor én is könyvtárba, edzőterembe, fodrászhoz, manikűröshöz és shoppingolni járnék csak! Szerintem meg pont azok járnak értelmes időtöltésért dolgozni, akik anyagi bőségük okán megtehetnék, hogy otthon lógatják a lábukat, de unalmukban" értelmes emberek" közé vágynak.

Egyetértek és akkor még a fent írottakról nem is beszéltem. Bizony a mai világban se! függjön senki a másiktól mert az rosszat szül(het).

És ha csak a férfi keres akkor általában nem elég egy állás mert abból nem lehet egy családot fen tartani. Vagy az a vége, hogy a hapsi kiég, hulla fáradt és akkor megint jönnek a problémák, a válás, a kevés én-, és mi időnk, a nem akarok a családommal élni mert belefáradtam, beleuntam és mindezt 30-40+ évesen. Szomorú:(

Nem feltétlenül karrierre vágynak a nők, hanem ők sem hülyék, hogy a hótt unalmas házimunka rabszolgasága kielégítse őket. Plusz nem akarnak anyagilag teljesen függőek és kiszolgáltatottak lenni, mert akkor a férj bármit megtehet velük, nincs kiút.

Ráadásul általában apuci keresete nem elég a család megélhetéséhez, szóval szükség van a nő keresetére is.

És ha a nő dolgozik, akkor a házimunkát, gyereknevelést igen is meg kell osztani egymás között, a pasas nem várhatja el, hogy csak a nő csinálja! Pasikámnak se esik le az atanygyűrű az ujjáról, ha takarít vagy főz vagy mosogat!

Nem a középkorban élünk, helló, ideje felébredni!

Nálunk is része volt a válásnak a “nélküle hozok döntést” dolog valószínűleg. De hát hogy a túróba ne hoznék döntéseket nélküle vagy próbálnám győzködni, ha ő semmiről sem dönt? Sírnak a pasik, hogy a nő hordja a nadrágot. Naná, ha ők nem hajlandóak, kénytelen a nő átvenni ezt a szerepet, ha nem is tudatosan. A családnak működnie kell! Mit is képzelnek???

Harmadik nem volt nálunk sem. Vagyis tett szinten nem hiszem. De tuti volt vki, aki izgatta a fantáziáját és látott esélyt rá, hogy majd összejön. Ez adott bátorságot lelépni. A majmok sem engedik el az egyik ágat, amíg nem fogják a másikat.

Ha mindig visszatértek erre a pontra, hogy válás, márpedig ezt írtad, akkor engedd el. Megmenteni egy kapcsolatot csak ketten tudnak, tettekkel. Ha csak egy akarja vagy nem tesztek mindketten valamit, akkor nincs esély. Nekem úgy hangzik, hogy ő már nem akarja.

Szia.

Nem jöttél rá még ki lehet valójában a nick mögött?:-)))))

Szerintem picikét belegondolsz, hamar lesz sejtésed:-)

Szerintem a mai házasságot kötők nagy része nem veszi elég komolyan az elhatározását. Legfeljebb majd elválnak.

Harmadik vagy negyedik generáció, ahol már így oldják meg a problémákat. Ilyen példák mellett nőnek fel.

Vegyes családok, apu vagy anyu harmadik házasságából származó féltestvérek... ma már az sem számít kuriózumnak, ha egy mandulaszemű félig kínai magyar születésű gyermeknek félig afrikai féltestvére van.:)

Na én 8-éve látom,még ők sem gondolták hogy ez lesz a vége,

És én is sokat tartottam a számat,

Aztán robbant,

pont ez volt amit leírtál.

Azért van ez, mivel mikor a nők férjhez mennek elfelejtenek mindent, hogy mi volt. Elfelejtenek főzni, elfelejtenek takarítani ... stb. Régebben volt egy trend. A férj megoldotta az anyagi gondokat, feleség pedig az otthon melegét. Mára ez már felborult. Nők is karrierre várnak többet szeretnének, tehát otthonra kevesebb jut. Kevesebbet beszélgetnek, kevesebb az együtt eltöltött együttlét, és kevesebb minden.

A pénz hajtás mindennek a rákja .. mindenki többet akar. Nagyobb lakást, nagyobb kocsit, több nyaralást .. és mindenből túlszárnyalni az ismerősöket. Számomra ez tényleg nevetséges, de sajnos közvetlenül érintve vagyok, és próbálom elmagyarázni mindenkinek, hogy nem azért dolgozunk, hogy pénzt keressünk, hanem azért, hogy értelmesen el tudjuk költeni. Család pedig szent. Ebbe senkinek semmilyen beleszólása sincs. Sajnos nekem is be kell fognom számat, de most azt látom, hogy 5 év múlva ebből válás lesz!

Mindenkinek jó elmélkedést!