Saját költésű versek (beszélgetős fórum)

Ne hullajts ertem konnyeket

Ne hullajts ertem konnyeket

ha innen egyszer elmegyek,

messzi tajra, hosszu utra indulok,

Ne hullajts ertem konnyeket,

kerlek hidd el, meglehet,

hogy ez az, amire evek ota gondolok.

Ne hullajts ertem konnyeket,

hidd el, en mindig szeretlek,

de evek ota szabadsagra vagyom,

Ne hullajts ertem konnyeket,

teged soha nem feledlek,

de messze uz, hajt a cel, az alom.

Ha innen egyszer elmegyek,

nem sirnak gyaszos fellegek,

a szikrazo feny, napsutes a tarsam,

Ha egyszer majd elindulok,

a szivem ujra feldobog,

langolo boldogsag a szurke ut poraban.

Nem tudom, hova erkezem,

hogy merre hiv a vegtelen,

lelkemben eg a tuz, hogy lassam

a felkelo napot,

a fenyes hullocsillagot,

jarhassak hegycsucson vagy nema volgy poklaban.

Ne hullajts ertem konnyeket,

lehet, hogy messze elmegyek,

hisz fenyre, tuzre, harcra, utra vagyom,

Ne hullajts ertem konnyeket,

egyszer meg visszaterhetek,

mert visszahiv hozzad is egy alom.

Egy sohaj a szelben, mint csillag az ejben

oly messzire tunt,

egy fajon szep dallam a lelkedben halkan

elszenderult.

Egy alom a szivben mint arnyek a fenyben

csak elmerult,

es hitted, hogy szep lesz, bar tudtad, hogy vetek

ha perzsel a tuz.

Felvillano kepek a szivedben egnek

s mar nem menekulsz,

orzod a nincs-et, mint ertekes kincset,

bar messzire uz.

Ugy faj, mert erzed, minden csok eget

mely ajkadhoz er,

s aldas es atok, hogy karjaban langolsz,

mert nem a tied.

Szaz konnycsepp a szivben szaz gyertyacsonk, melyen

kihunyt a lang,

szaz ocean-ejben szaz almatlan ejjel,

mely rad talalt.

Visszajaro kepek, szaz mela kisertet

mely rabul ejt,

bortonebe zarva a szived oly arva,

de nem felejt.

Nema dal

Csendes az ej, egy dalt sug a szel,

mely szivedbol szol es hozzad hajol.

Nema az eg, tavoli, szep,

egy csillag zenel, a szivedhez er.

Mert vagy egyedul, mondd, hova repul

a vagyad, ha hiv, mert zokog a sziv?

Es hol van a part a tengereken

visz a hajo, hova erkezel?

Senki sem var, csak a magany,

egy szivdobbanas, mely bortonbe zar,

es messze az eg es messze a fold,

a ketto kozott, mondd, hova megyunk?

Olel a csend, valami bent

a lelkedben eg, oly gyonyoruszep!

De hideg a let, a valosag tep

almokat szit, s a szel fujja szet.

Mert vagy egyedul, mondd, hova repul

a vagyad, ha hiv, mert zokog a sziv?

Oly nagy a csend, messzire ment,

elillant a nyar, a lelked sivar.

Mert senki sem var, csak a magany,

egy szivdobbanas, mely bortonbe zar,

es messze az eg es messze a fold,

a ketto kozott, mondd, hova megyunk?

Csendes az ej, egy dalt sug a szel,

egy csillag zenel, s a szivedhez er.

Ezt a verset egy jobaratnak irtam - o tudja, miert

(vagyis inkabb dalszoveg, idokozben meg is zenesitettuk)

Naprol-napra elsz,

vajon mit remelsz

ha sapadt langgal izzik fenn a nap,

Mindig masra vagysz,

mondd, merre hajt e vagy

es hanyszor tagadod meg onmagad?

Ha neha-neha felsz

szemed merre nez,

a hold az egen nem csak rad tekint,

Ha kell egy tiszta szo,

barmely egi jo,

ki uzi el multad arnyait?

R.: Ki vigyaz majd rad

s ki olel majd at?

Szarnyak nelkul meg te sem repulsz!

Ki segit, ha nincs

egy sziv, melyben a kincs

erted ego, nem hamvado tuz?

Naprol-napra elsz,

tan semmitol se felsz,

s nem volt meg maganyos ejszakad,

De eljohet a nap,

hogy ott maradsz magad,

s a hajnal fenye nem vilagit rad.

R.

Ölelj szorosan

Szoríts magadhoz tudjam,hogy

létezem,

Bilincsbe kezem,most veled

vétkezem,

Érezzem minden pillanatban,hogy

szebb nem is lehet,

Mint amikor az utolsó éjszakán

itt voltál velem.

Mikor jön el újra az a perc,

az a pillanat,

Amikor kezem kezedhez ér,és

vágyunk fellobban,

Amikor szorosan átölelsz

testem megremeg,

Csókodtól szabadulni érzem,

már soha nem lehet.

Ezt a verset 16 évesen írtam

Ráhullott a hó a szívemre

betakarta, elfedte

mélyen a hó alatt

benne semmi melegség

nem maradt.

Tél magánya,

s minden hidege

testemben van már

örökre eltemetve.

Anubis : A tükörkép bosszúja

(2006-09-26)

Megcsörrent az ébresztőóra. Felért egy pofonnal ahogyan álmomból riadva lecsaptam.

Végigvillant agyamon a gondolat:-Megint egy francos hétfő reggel,vagy kedd? Ebben a rohanásban ki a fene tudja követni?! A lényeg,hogy már megint menni kell a mókuskereket hajtani.

Kinyitottam a szemem s a félhomályban ránéztem az órára. A másodpercmutató mit sem törődve azzal,hogy megint a legszebb álomból ébresztett,vidáman szökellt másodpercről- másodpercre,mint a kisgyerek az ugróiskolában.

S közben azt ketyegte monoton hanggal,hogy: -van ,még, egy,ó-rád.

Minden erőmet összeszedve leráztam az ólom bilincseket magamról s felkeltem.

Az automata időzítő közben bekapcsolta a kávéfőzőt s már csábítóan hívogatott a friss kávé illata. Ez egy kis lökést adott,hogy frissebben kezdhessem a napot. Kicsoszogtam a fürdőszobába,s a tükörben végre összetalálkoztam magammal.

Te jó ég! Hogy nézel ki?!-gondoltam ,bár ezt a megjegyzést azt hiszem ki is mondtam hangosan.

S ha már ilyen jól eldiskuráltam egyedül a tükör előtt,hát folytattam:

-Hogy rakod ezt rendbe annyira,hogy ha az utcán összefutsz valakivel az ne holtan essen össze?!

-Vagy legalábbis meg ne álljon a növésben.

Ekkor valami furcsa dolog történt.

Ahogy ott álltam s bámultam az éjszaka fejemre nőtt szénakazlat,a tükörkép egyszer csak nyelvet öltött rám. Meglepődtem de nagyon. Biztosan csak képzelődöm,igen hiszen még nem ittam meg a kávémat. Valószínűleg még nem ébredtem fel teljesen. Kirohantam a konyhába ,gyorsan öntöttem egy adag kávét,megittam majd az irányt a gardrób felé vettem. Ahogyan kinyitottam a ruhák szinte összerezzentek. -Na ki lesz a mai áldozat?

kérdeztem kissé gúnyosan. Majd kiválasztottam egyet. Igazából nem volt baj egyikkel sem.

Mindegyik elegáns és jó ízlésre valló darab volt. Még csak a méretükkel sem volt baj. Csinos és karcsú alakra voltak szabva. Inkább a viselőjükkel volt a baj. Bár ezt soha sem vallotta be nyíltan.

Szóval elvonultam az „áldozattal” s felvettem majd ismét megpróbáltam a tükör elé állni. Nem tehetek róla de egy újabb cifra kritika csúszott ki a számon. Mérgesen elrohantam vissza a szekrényhez.

A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. Vajon a teremtő mire gondolt amikor engem tervezett?

Lehet ,hogy csak csuklott miközben megrajzolt . Na mindegy .A csudába már alig maradt időm.

Kikaptam a következőt,felvettem és a tükör elé álltam ismét. Na most néztem nagyot igazán .

A tükör előtt álltam,de a tükörképem nem volt ott. Tán megvakultam? De akkor hogy-hogy csak magamat nem látom? Csend és mély döbbenet vett körül hirtelen.

Ez nem lehet igaz!! Most meg mi a fene van?!! Hová lettél?!!

Nemsoká indulnom kell te meg szórakozol?!

Talán innom kellene még kávét,vagy valami erősebbet talán.

Ekkor a semmiből jött egy mondat,hangosan érthetően.

-Ne menj sehová!

-Nem a kávé hiánya okozza azt amit látsz,illetve ...illetve amit nem látsz.

-Engem is csak összezavarsz!

Na most csapjon nyakon valaki. Elbújt a tükörképem és csak szóban hajlandó megmutatkozni.

-Ne tedd ezt velem,kérlek.

-Mert?

-Mert 33 éve mindennap ott vagy. Miért pont ma őrültél meg?

-Pont ezért,mert 33 éve hallgatom,hogy jaj hogy nézel ki, jaj hogy nem nézel ki, jaj így jaj úgy. Elegem lett belőled. Jó lenne ha végre elhinnéd,hogy nincs is veled vagy izé velem áááh! Szóval velünk semmi baj.

Ma már nem jövök elő. Talán holnap. Szállj magadba,gondolkozz el s majd holnap beszélünk.

Nos jól elgondolkoztam. Aznap beteget jelentettem a munkahelyemen. Két hétig találomra öltözködve,smink nélkül,a hajamat összefogva bóklásztam a lakásban. A tükörképem pedig csak beszélni volt hajlandó velem de előjönni nem akart. Aztán idővel rájöttem,hogy tényleg semmi baj sincs velem. Amit fel akarok venni azt azért veszem fel mert úgy érzem jól magam,és nem azért mert muszáj. Akár elegáns akár sportos,vagy laza holmikba bújik is az ember. Az önkritika nem árt de nem szabad túlzásba vinni. Akkor szeretnek a legjobban ha te magad szeretni tudod.

Ez persze napokig beszédtéma volt köztem és a sértődött tükörképem között. Aztán egy napon újra körvonalazódni látszott egy alak a tükörben. Halvány volt,de minden egyes nappal jobban látszott. A hangja lassan elnémult,pont úgy ahogyan a látvány mind élesebbé vált.

Ma már újra ott van ahol lennie kell. És úgy jó ahogy van.

Álmaink útján

Most elindulunk álmaink útjára,

Vár a kéklő végtelen,és ami

Összefűz minket,az nem más,

Mint a barátságból lett szerelem.

A közelséged a messzeségben

Utat tör magának a szív felé,és

Enged élő vágyainknak,hogy most

Együtt legyünk újra Te meg Én.

A szív hangja

Néha nem elég a szó,

Kéz a kézben volna jó,

A csend hangjára

Mondva el,mit

Szívemtől kérdezel

Kérdezd meg,mit érez?

Nincs válasz,csak

A csend felel,mert

Veled van benned él,

Szívem már csak a tiéd.

Esőben

Boldogan emlékezni arra,

Ami szép és felejthetetlen,

Örülni annak,hogy ez mind

Megtörténhetett veled.

Ne a múltba keres hibát,

A jövőbe nézz és csodáld,

És ami eljött szívedbe zárd,

Mert a tiéd marad örökre már.

És ami nem a tiéd,vedd el

Neked adom tedd el,és majd

Emlékezzél egyszer arra,amit

Átéltünk az új otthonodba.

És soha ne felejtsd a szót,

Azt a mámorítót,amit akkor

Súgtál,mikor az esőben együtt

Hallgattuk,a tenger moraját.

Örökre a tiéd

Itt voltál és én nem találkoztam veled,

Bár tudnod kell nagyon hiányzol nekem,

Szívem legmélyén már csak te létezel,és

Legszívesebben a nagyvilágba kiálltanám,

Hogy téged mennyire nagyon szeretlek.

Most itt vagyok és várlak,várlak nappal és

Várlak éjjel,szívem teljes szeretetével,

Hogy éreztessem veled azt,azt a sok jót,és

Szépet mit adhatok neked,és te adhatsz nekem,

A varázslatot ami rabul ejtette szívem.

És már nem tud menekülni,vagy talán már

Nem is akar,mert a szíved börtönében oly

Jó helyen van és már úgy sem találna már

Rajtad kívül mást,vagy nem is akar talán,

Mert te elvarázsoltad szívemet örökre már.

Láttalak

Láttalak,hogy itt vagy,de én

Próbáltalak nem észre venni,

Bár nagy volt a kísértés,most

Nem is akartalak elérni.

Ha beszélgetni kezdünk tudom

Sokáig tart majd,de most nekem

Nagyon sok tennivalóm akadt,ha

Pedig elkezdjük a munka marad.

Szoktatom magam az érzéshez,

Hogy egyszer végleg elmész,és

Mind a ketten tudjuk,hogy nem is

Jösz már vissza,soha többé.

A kapcsolat azért megmarad,de

Más lesz,hisz akkor egy óceán

Köztünk lesz,a barátságunk itt

Szövődött a szívünkben marad örök.

Tegnap rólad szólt

Tudd meg a tegnap rólad szólt

Emléked bennem él,és megérint

A múlt,amit itt hagytál nekem,

De most nem fogod a két kezem.

A múltamban élsz,de a jelenbe

Létezünk a kettő együtt csak

Veled él,nem számít a távolság,

Mert ez a Most és ez a Mi életünk.

Őrangyalom vagy

Mostanában azt álmodom,hogy

Tengerparton sétálok veled,

Álom ez,vagy valóság lesz,

Még nem tudni mi lehet.

Őrangyalom vagy talán?

Vagy egy régi kedves,aki

Feltűnik a múltból,de most

Itt a jelenbe keres?

Megtalál vagy elsétál

Mellettem,vagy talán,oly

Késő már,hogy felfedezzem?

Az álom nem hazudik,mert

Érzem szívemben,amikor

Itt vagy,oly hevesen ver,

Tudom az álmom te lehetsz,

Hisz itt vagy mindig velem.

Túl sokat vagyunk itt,hogy

Már álmodom veled,a kép

Ha feljön,érzem ez már más

Nem lehet,ma megmondták az

Őrangyalom csak te lehetsz,

A sors erről rendelkezett,

Hogy találkoznom kellett veled.

Miért van az...

Miért van az,ha itt vagy

Olyan egyszerűnek tűnik

Az életem,az órák gyorsan

Telnek és érzem,minden szavad

Átjár,átölel,simogatja szívem.

A sok kérdésre a válasz az

Éjszakába nyúló beszélgetés,

Mind megannyi élmény marad,ami

Csak a miénk,és a sok fénykép

Meg a zene,ami emlékeztet erre.

kukában turkáló ismeretlenek

keresnek kutatnak vesztes emberek

lecsúszott senkik,mi ezek vagyunk

nem külömbözünk egymástól alkotunk

fájó pontok mégis lenézzük őket

a kukában turkáló szenvedőket

ki tudja mikor jutunk el ide

nincs messze az idő kinek selejt az élete

hisz elbukunk mind kinek ilyen a léte

ne feledjük hát embertársaink

kukában turkáló sötét árnyaink.

Séta az élet semmi más

Nincs érkezés csak índulás

Az út rögös és nehéz

De boldogulsz ha nem félsz

Barátom vagy

Köszönöm,hogy barátom vagy,

Ha bánatom van vagy örömöm,

Szélviharban napsütésben

Panaszaimat neked közlöm.

Mindig ellátsz tanácsokkal,

Ami nekem csak jó és hasznos.

Hozzád bármikor fordulhatok

Reggel,délben,este,vagy most.

Itt vagy!

Éled a vágy az ajkaimon,mert

bekopogtál ezen a hajnalon.

Négy hónapja nem hallottam a

hangod,itt vagy és ez jó nagyon.

Érzem nem felejtettél el,pedig

távol vagy tőlem,és még is oly

közel,mert közeli az emlék még

mikor együtt voltunk a tengernél.

Már tudom miért nem hallhattalak,

mert nincs neted ott ahol most vagy,

ha hazamész nálad Hollandiában más

nem olyan mint most Spanyolország.

Hiányzol

Egy név mit mondhat a neten,

néztem kit takarhat az ismeretlen.

vágytam,hogy felderítsem a titkát

ami mára már a valóság.

Sok átbeszélgetett nappalok és

éjszakák a végtelenbe nyúltak át,

s reméltük,hogy lesz folytatás.

A sok szóváltás után,már csak

azt néztük ki mikor jön már.

Megérintett minden szavad,és

olyan volt mintha itt lettél volna.

A távolság oly közelinek tünt,

sokkal közelebb mint gondolnánk,s

éppen ezért fájt a búcsúzás.

Az együtt tőltött órák szépsége

átjárja a szívemet,az érintés a

vágy a szerelem,mely lassan

bontakozott ki,mint a nyíló rózsa,

a kaland a vágy az érzés az utolsó óra.

Voltunk gondolatba sok szép helyen,

Amszterdam városába,és a tengeren.

Ültünk repülőn,de Barcelóna felejthetetlen.

A lagunáknál együtt tőltött idő

hamar elszállt,mint az idő múlása

a végtelenbe már,az emlék vissza-

vissza jár,te elmentél,s megszakadt a lánc.

Nem tudom,hogy hol vagy,merre jársz?

De érzem,hogy egyszer még újra rám találsz.

Most még távolabb vagy már,máshol

és máshogy élsz,máshol jársz.

Hogy hogyan nem tudom,de remélem,ha

megjössz mindent elmesélsz.

Várom a pillanatot,mikor újra

meglátom a neved,és a barátlistámon

újra kivillan a nicked.

Most feketében látok mindent,mert

négy hónapja már,hogy nem beszéltem Veled.

A zöld szín melyet látni vágyom,s

veled lenni újra a világhálón.

Sziasztok!

Az orvosomnak írtuk "eme verset" köszönetképp,

miután megszületett KisCsengénk. :-)

Mivel nem fogadott el tőlünk semmit, egy fotómontázst készítettünk Neki a következő kis versikével, ami a 9hónapunk és gyermekünk születésének története.

Kicsit más vers, mint amiket Ti írtatok eddig... :-)

Szeretettel

Megkerestelek, mert Szerelmem legbent fegyelmezte szertelen, egypettyes gyermekem.

Felvetted e terhet, mely rengeteg perced vette el.

Kerekded Kedvesem vezetted, negyven hete terelgetted helyes mederben. Nem lehetett kellemes Kedvesem helyzete, de mellette lehettem. Egyetlenem leste rengeteg eszedet s tette mely rendeltetett.

Nedves medence mellett Te tetted gyermekemet Kedvesemre egy meleg este.

Csenge meg lett s remek gyermek: feje kerek, szeme meleg, lelkem Vele be nem telhet. Teveled lehetett eleven eme egyetemlegesen legszebb csemete.

:-)

Titok

Titok,-e szó vajon mit rejt?

Egy életet,amit titkolni kell?

Egy vágyat,érzést,egy pillanatot,

talán az egész világot?-amely;

oly titkos,hogy elfed mindent.

Beszövi hálójával az életed,ami

fogva tart,nem enged szabadulni,

mindig menekülni kell?Tudom,hogy

nem futsz el,csak üzletelsz az FLP.

az életed,ebben élsz,és ebben létezel.

Titkos lett hirtelen minden,titkos

lesz az ország,titkos lesz a város,

titkos,ahol élsz majd,és titkos a hely.

Titkos lesz a titok,ami körülvesz,

és a titok titkot rejt,ami megfejthetetlen.

Szerelmes éj

Álarcmögé bújt az éjszakai holdsugár,

leszállt az éj Beverwijk fölött,és a

csendes kisszobába a szerelem költözött.

Jelmezben érkezett,és én éreztem

tekintetedben fellobban a láng,és

tettszett amit láttál,s láttam én

mely emlék már,nagyon messze jár.

Oly édes mámorban úszott ez az éj,

kedvem lested,és lestem a tiédet én,

forró csókod még most is érzem,az

ajkamon ég,bár nagyon fáj az emlékezés.

Tudom,hogy egyszer újra látlak,

és eljön a pillanat,amikor

a csendes kisszobára újra,

leszáll az éj,karjaidban

álarcmögé bújva tiéd leszek újra én.

Otthontisztító igézet

Távozzatok otthonunkból szomorúság, könny és átok,

űzessetek messzire, nincs szükségünk rátok.

Ízisz fenséges fénye ragyogja be otthonunk falait,

s váltsa szelíden valóra az ittlakók szép álmait.

A sötétség árnyai a távolba vonulnak,

hajlékunk szegletei ezennel megtisztulnak.

Erős az Anya Itennő boldogságot hozó védelme,

minden rosszat elűz az igézet ereje.

Éjjeli szösszenet

Ölelő karjaid közt lehetnék puha párna,

és fekhetnék csendben édes álmaidra várva.

Gyengéd éjjeli szellőként simogatnálak,

a sötétség zord árnyaitól éberen óvnálak.

Lehetnék tündöklő fénysugár a hajnali égbolton,

egy kósza aranycsillag örök vándorúton.

Istennő lehetnék, de csak ember vagyok,

gólem, kinek szikla szívében most már szerelmed ragyog.

A mindenséget kívánom, de csak Veled.

Benned és Általad létezem, mert varázslat a neved.