Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Saját költésű versek fórum

Saját költésű versek (beszélgetős fórum)


1 2 3
2023. jan. 9. 01:29

Tudd s érezd,hogy minden rendben,

Engedd el őt,hogy végre boldog legyen.

Oda fentről iranyít,s pajzsként véd téged,

S ha ott álsz sirom felett,ne sirass,hisz csendben ért véget.


Utolsó csókod,mai napig égeti ajkam,

Hisz nélküled éjszakáim,mind üres s álmatlan.

Tudd s érezd,hogy minden rendben,

Engedd el őt,hisz végre boldog oda fenn.

2020. nov. 5. 02:37

Hol a madár sem jár


Arra nézek, hová gondolat se szegődik

Hol a vér beszennyeződik, emberi tisztaság leperzselődik, s csak a madár vesződik tovább...

Lélegzet megáll, s lelkem képzelődik a sötétséget látván, örök álomra szenderül az ártatlan, kinek az élet számtalan álarcban lehetőséget adott, de mégis át köszön az öröklét fátylán..

2020. nov. 5. 02:33

Elég a gyertya


Elég, s mégsem elég a gyertya, mely gyászt sugallva lángol a hold felé

Tartja magát kecsesen, sárgállva nyújtózkodik hevesen holtak szeme elé

Várom, gyászoljon a sok derék, kik lába alatt megfárad a süppedék, hol egykor küzdött a nemzedék..

S mi, kik gyertyát tartottak megbecstelenítették a szent helyet, miről gyermekmesék ezrei, de inkább ezredei öntenék szavaikat belénk.

Sosem múlik el eme dőreség, csak marad a büszkeség, s ez nekik bőven elég.

2020. nov. 5. 02:32
Én is megosztanám az emberekkel a verseim/gondolataim. Aki szeretné, véleményezze, ha versek nem is, de kósza gondolatok lesznek :)
2020. ápr. 21. 21:32
Megbántottál,és én ezt hagytam.Játszottál ,s közben végig tudtam.Mostmár vége,csak hideg és csend van.És a szívem közben apró darabokban.
65. Niki94
2019. máj. 13. 15:42

Sziasztok! Én is csatlakoznék hozzátok sajat versemmel.

Régebb óra írok.


Esetleg véleményt lehet kérni? Köszönöm!



Én a tiéd...


Te vagy a napom, csillagom,

a hazavezető utam.

Sötét világomban a fényes remény,

ahol én a tiéd, és te az enyém...


Félelem és a szomorúság, mi lelkemet mardossa,

te vagy szívemnek harcosa,

életemnek legszebb ajándéka,

ki szívemet-lelkemet birtokolja.

64. 4510537174 (válaszként erre: 63. - Nusii)
2014. ápr. 21. 22:46

Kedves Nusi !

A versed tele van őszinte érzelemmel.

A versed műfaját tekintve : szabálytalan versforma.

A rimjeid jók, de nem figyeltél a szótagszámra a verssoroknál.

Érezni, hogy a befutott költők versei htással vannak rád. Túl szépen akarad kifjezni magad, ezért látványos szavakat válogattál.

Nem mondom, hogy egy költő veszett el benned.

Mert meg kell találnod még saját magadat is.

Mindenkéépen folytasd, nem lirai alkat vagy.

Figselni fogom, mit irsz legközelbb és megfogadod -e a tanácsait egy olyan embernek, aki valamit ért ehhez a műfajhoz.

Szeretném, ha írnál egy verset az elmúlásról

Érdekes lehet ez a téma egy ifjú lány szempontjából.

63. Nusii
2014. ápr. 21. 20:47

Sziasztok!

Saját versemről kérnék néhány véleményt, ha lehet. Előre is köszönöm! :)


Árván


Itt ülök árván,

Társra várván.

Nézem az eget,

A mélységes felleget.

Márványosan csillog a Hold,

Szinte már világít az égbolt.

A tömérdek csillag is világít,

De a sok planéta nem melegít.

Erre csak a Nap képes,

Vagy ha valaki szerelmes,

De éjszaka van és senkim sincs,

Ráz a hideg, s kezemen ott a bilincs

Végül még mindig itt ülök árván,

Ugyancsak társra várván....

2010. szept. 17. 22:29

Jó volt Veled szerelmesnek lenni,

látni Téged,csókolni, ölelni.

Nem akartam önző lenni,

s tudtam, egyszer el kell majd feledni...


Fáj minden pillanat amikor látlak,

S tudom, még mindig kívánlak.

Ezt az érzést nem tudom feledni,

olyan jó volt Veled szerelmesnek lenni.

2009. okt. 1. 13:34
Én már nem hozom őket nyilvánosságra, hátha valaki ellopja őket. :-P
2009. okt. 1. 13:25

Meghaltam ...de lélegzem ... fájó emlék amit érzek

Meghalok majd felébredek ..örök körforgás az élet ...


Szívem lassan dobog alig üt alig éltet ...

Szemem lassan lehunyom s nem is fáj nem is érzek ...


Ennyi lenne az élet ?

Élek , meg halok ..s közben semmit sem érzek ?

Ennyi szenvedés után

Ennyi kín után


Tényleg ennyi az élet? ...

Nem hiszem ...de még élek


Élek ...s már éltet hogy élek

Elmúlni minden nélkül ? ...

Nem akarom hogy ennyi legyen az élet ...


Érezni akarok s szeretni ...

Nem csak amíg élek


Halál után mi vár rám ...

Meg szabadul a testem és csak ez vár rám ?


Nem ez nem lehet a vége ...

Kell hogy legyen valami


Kell hogy legyen levegő

Kell hogy legyen aki szeret


Kell hogy én is szeressek

Kell hogy beszélhessek


Kell hogy sírhassak

Nekem kell az élet


Nem akarom itt hagyni az életem

Hiszen még annyi mindent nem tettem


Szeretni akarok amíg a szívdobog

És a vágy éltet


S ha meg halok ... úgy halok

Hogy valaki én is voltam

2009. júl. 6. 18:30

Amíg velem voltál, boldog volt életem,

Megtanínottad, hogy mi az a szerelem.

Éreztem, hogy milyen ha valaki szeret,

És köszönom neked, hogy szerethettelek.

Megtanultam tőled féltékenynek lenni,

Érezni a hiányt, s nélküled szenvedni.

Magányos estéken egyedül sírni,

És hozzád gyönyörű verseket írni.

De megtanultam mást is, boldognak lenni,

És azt, hogy hogyan kell igazán szeretni.

Szerettem veled sírni és nevetni,

Két karommal téged szorosan ölelni.

Most már tudom milyen szerelmesnek lenni,

És azt is, hogy milyen utánad epedni.

Sok dolgot fogok még az életben tenni,

De téged nem foglak soha elfeledni!!!

2009. máj. 25. 13:47

Bár egy másik topicba már betettem... :


Végelszámolás


Egy napon arra ébredek,

Hogy elvesztek a fellegek.

Üresség lesz, nagy katlan,

Mély kráterben láva fortyan.


Ettől a perctől félek én,

Ha az Úr megun minket, miután teremtvén.

Szortírozni kellene,

Ki azt érdemli, hát Ördög vigye, el Vele!


Feketeség borít mindent,

A világ vesztére átbillent.

Holttestek hevernek még a vízben is,

Bár az sincs már, csak forrongó tűzhasis.


A Teremtő irrigál bőkezűen,

Égető Szodoma ismétlődően.

Félsz, ha volt is, elbujdosott,

Ne rémüljek, nem lázongok.


Megtörni csak Ő tud, ám felemelni is,

Reá bízom sorsom, mely nem ily hamis.

Ha ismer valaki, akkor Ő biztosan,

Keze munkája vagyok, s tükörképe boldogan.


Eltérni ettől a képtől maga a vész,

Visszatalálni hozzá mégis nehéz.

Sikerülhet, ha van elég bátorság,

Kitartás, meg hozzá az elszántság.


Az Úr így gondolkodóba eshet,

Lehet, hogy helyetted mást nem kereshet.

Egyedi vagy, rendkívüli,

Igyekezz körülötted sokat segíteni.


Ha megértésed veszendőbe menne,

A Leírhatatlan sem kételkedne.

Utolsó perceid így meg vannak számlálva,

Órád hiába tiktakol, nem hat reája.


Villám helyett tűzgömb csap beléd,

Mocskos esővíz helyett vér hull feléd.

Szennyezett és beteg, amilyen Te vagy,

Nyeled a sós lét, felfúvódsz tőle, akár egy varangy.


Bűzös és ragyás leszel,

Parancsolód egy gombostűvel intéz el.

Húsos, véres tokádba böki azt,

Szétpukkadsz, és hörögve ordítasz.


Nem figyel Rád senki, egyedül maradsz,

Rothadó tetemed akár a melasz.

Keselyűk és varjak telepednek dagadt hasadra,

Majd csőrük fájdalmasan lyukakat képez rajta.


Szökőkútként eregeted magadból a nedvet,

Sugárként lövell, spriccel szét a leved.

Két apró kis szemed kivájják,

Ott helyben fel is falják.


Ne aggódj, vissza fogod kapni,

A falánk madár undorral öklendezi ki.

Hulláktól érzékeny begye nem bírja már el,

Ennyi súlyos bűn tanúja Neki nem kell.


Végignéztél ugyanis rengeteg kínt,

Szenvedő koldust, haldokló asszonyt, ki vitte csecsszopó gyermekit.

Nézted, láttad a nyomort,

De kisujjat se nyújtottál, maradtál zord.


Belefulladtál a pénzedbe,

Így rohantál vesztedbe.

Dáridóztál éjt-nappallá téve,

Beteg embernek nem voltál menedéke.


Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel,

De Te sziklát hajítottál, s disznósültet vártál szemérmmel.

Bőröd képeden már tényleg nincsen,

Koponyád fekete csontján semmi sincsen.


Húsevő bogarak jóllaknak Veled,

Ennyi hasznod lett, képzelheted!

Egyszer végre jót is teszel,

Táplálod az éhezőt, ki belőled vesz el.


A végelszámolás itt van, nem inalhatsz el,

Fátumod a világ végén is megtalál, meglel.

Vállald fel szépen mindazt, mit cselekedtél,

Hidd el, azt kapsz, amit megérdemeltél!


(H. Petra Katalin)

2008. okt. 10. 15:57

Még címet sem tudtam adni neki

Nem vagyok valami nagy irodalmi zseni

Egy költő veszett el bennem

Csak az a baj, hogy jó mélyen.


by: ÉNÉNÉN :)))

2008. júl. 30. 20:23

Az Út végén


Most fekszik a hóban,

a teste jég.

Arcán könnycsepp,

benne megcsillan egy fény.

Lelke elrepült

végtelen semmibe,

Reméli, onnan

nem kell majd mennie.

Véget ért számára

a földi lét,

pedig csak egy kis

Szeretetet, Reményt kért,

helyette Gyötrelmet,

Halált, kínokat élt.


2006.

55. hotyka
2008. ápr. 3. 14:36

Téli magány


Hideg van, arcomba fúj a szél,

Arra gondolok, bárcsak itt lennél.

Szememből két könnycsepp kicsordul,

S arcomról lágyan porba hull.


Meleg szobában ülök egymagam,

Szívemig eljut egy szerelmes dallam.

Érzelmes szavak a szívembe vágnak,

Drága szerelmem, annyira várlak!

2008. jan. 19. 13:39

Kétsosos


A materiális gondolat

feneke földhöz ragadt.

2008. jan. 7. 13:49

Esti séta


De jó volna most

Veled lenni.

Minden gondot s

bajt elfeledni.

Csak sétálni együtt

kéz a kézben.

Csillagot keresni a

nyári éjben.

Fogadalmat tenni

az öreg Holdnak.

hogy mindig együtt

talál a holnap.

S amit ígértünk

sosem feledni,

Egymást egész

a sírig szeretni.

2008. jan. 7. 13:46

Gyertyaláng


Olyan voltál mint a

sötétben világító fény,

S a végzetéhez vonzódó

éjji lepke voltam én.

Tudtam hogy megégek

ha megérintelek,

De létem mit sem

ért volna nélküled.

2008. jan. 7. 12:07

A halál


Mögöttem áll

Lehelletét tarkómon érzem

Tudom hogy itt van

hogy eljött értem


Mozdulatomban bénultan

talán már nem is akarok elmenekülni

...egy végtelen utazás

földöntúli lebegés

egy utolsó álom

melyböl nincs felébredés

2008. jan. 7. 11:19

Évszakok


Rügy pattan,

víz csattan,

falevél,

itt a tél!


Ezt bizony én írtam!

2007. nov. 8. 07:45

Verset írni nemtudok ,

De azért itt vagyok .

És kivánok mindenkinek ,

Csodásan szép napot !

2007. okt. 30. 07:55

Vegtelen utakon (szinten dalszoveg, a zeneje lassu rock)


Hosszu, vegtelen utakon,

kihalt, szurke, kodos tajon at

egyedul jarok, senki nincs velem


Hosszu vegtelen utakon

kopar, nema hajnal nez le ram,

eltunt a nap, nem sut le ram sosem.


R.1.: De egyszer majd arra ebredek,

hogy szelek fujjak szet a felleget,

ujra eled a reg holtt vilag!

Egyszer majd felsut meg a nap,

s a nap nyoman uj elet fakad,

s az ut szelen ujra lesz virag.


Hosszu, vegtelen utakon

nem fogynak a kilometerek,

nem tudom, hogy hova erkezem.


Hosszu, vegtelen utakon

az ablaktorlo neman integet,

kod szital, nem latni az eget.


R.2.:De egyszer majd arra ebredek

a jegeso nem tepi szivemet,

az ut szelen egy jelzotabla all,

s a jelzotabla uj iranyt mutat,

s az uj iranyba egy uj ut halad,

feltunik a reg vart uj vilag.


Hosszu, vegtelen utakon

a fulemben dobol, uvolt a csend,

ordit, tep a nema, bus magany.


Hosszu, vegtelen utakon,

tavol, ott, ahol madar se jar

nincs nappalom es nincsen ejszakam.


R.1.

R.2.

R.1.

2007. okt. 30. 07:48

Ez a vers tulajdonkeppen dalszovegnek irodott:


Ha ejjel egyedul fekszel az agyadon

s az alom messze elkerul,

ketszemkozt onmagaddal nem tagadhatod

a lelked hova szall, repul.


Jatek az elet, es te jatszol,

ki nevet a vegen, kerdezed,

barhova fordul a kocka, taktikazol,

ugy nyerj, ne legyen mit vesztened.


Es eszre sem veszed, hogy az elmult perceket

soha tobbe visszahozni mar nem lehet,

s mit szivedbe bezarsz, egy hervado virag,

egy szora var, s uj eletre kel.


R.: Mert konnyebb alarc moge bujni,

mert konnyebb elfutni meg akkor is, ha faj,

mert konnyebb eltakarni,

mert konnyebb megtagadi

mit a szived szivedbol kivan.


Mulnak az orak, telnek evek,

a lelked neman konnyezik,

alarcba bujtatott remenyek

takarjak fajo konnyeit.


Jatek az elet, es te jatszol,

a szabalyokat jol ismered,

megis, ha van meg egy dobasod,

a tetet emelni nem mered.


R.

R.

46. Alexa77 (válaszként erre: 44. - 5d6df9fb5b)
2007. okt. 30. 07:41
Ez is nagyon szep! Kivancsi lennek, milyen erzesekkel irtad. Melyertelmu, az ilyeneket szeretem. Es meg te dicsergetsz engem...
45. Alexa77 (válaszként erre: 43. - 5d6df9fb5b)
2007. okt. 30. 07:40
De edes vagy, koszonom szepen! En nem tartom ezeket olyan nagyszerunek, egyszeruen erzesek, amiket ki kell neha irni magambol Sokszor nincs a valosaghoz kozuk, maskor meg a pillanat ihleti oket, de eddig nem is mutogattam senkinek, mert attol feltem, kinevetnek. Koszi, hogy ilyen kedves vagy!
2007. okt. 29. 19:36

Mezítelen állok előtted,

Lelkem a porba hullt,

Lábaidnál zokog esengve.

Hajolj le hozzá,

Vedd fel a keresztjét!

Simítsd el homlokából

A magányt!

A halált

Töröld ki szeméből!

Emeld a magasba,

S öltöztesd újra

Fényben mosott

Lélekruhába


Fázó testemet!

2007. okt. 29. 19:33

Fellelkesülve visszaolvastam. Alexa! Személyemben új rajongód született az elmúlt pillanatokban. Hihetetlen a verseid dallama, ahogyan és amit elmondasz bennük.

Még többet szeretnék olvasni tőled! Köszönöm.

2007. okt. 29. 19:21
Alexa! Szavam sincs, ez annyira szép!
2007. okt. 15. 09:23

Vad viharban szuletett


Vad viharban szuletett,

az egen villamok cikaztak,

tombolo, zugo osi szel

akart veget vetni a vilagnak.


Vad viharban szuletett,

nem varta senki, csak az arnyak,

s ordog figyelte rezduleset -

egy uj lelket akart maganak.


Vad viharban szuletett,

s vad lett o is, mint a vagyak,

de lelkeben egett a szenvedely,

hogy uj hazat talaljon maganak.


Vad viharban szuletett,

a magany volt egyetlen tarsa,

otthona nem volt, az ejszaka

mas-mas ivoban talalta.


Vad viharban szuletett,

a zugo orveny egyre lejjebb huzta,

sodorta az ar, az elete

hajszalon fuggott hosszu evek ota.


Vad viharban szuletett,

vad ejszakan az alom messze elkerulte,

csak teste volt, a lelke holt,

az eg zugott, a fold tombolt korulotte.


Vad viharban szuletett.

Az egen villamok cikaztak.

Sziveben kes, de zrcan mosoly.

Nevetve koszont a halalnak.

1 2 3

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook