Rossz vagyok, ha nem szeretem,hogy a férjem előző házasságából nálunk vannak a gyerekei? (beszélgetős fórum)

A gyerekkor egy állapot, és az a legnagyobb szépsége, és egyben hátránya is, hogy elmúlik ;)

Nem vagyok a "had ugráljon a gyerek a fejem tetején " nevelés követője, mindig szép szóval meg tudtam értetni magam a gyerekeimmel. Ez csak odafigyelés és tolerancia kérdése.

Sziasztok

Engem nem a kislány idegesített, hanem az, h apukából mit váltott ki...

Ha nem tudják kezelni a helyzetet, akkor van a baj, és itt apuka nagyon nem tudta.

Mit csinált a gyerek, amivel idegesített?

Én szerettem a párom kislányát, nagyon jókat játszottunk, programoztunk, ölelgetett, elfogadott.

Amit nem szerettem, és ez sajnos a szülei hibája, nem a kislányé:

- apuka mindent megengedett neki azzal a jelszóval, h nem ő fogja nevelni akkor, amikor vele van. Így pl. megtehette, h kakálás után nem húzta le a wc-t, mert itt úgysem szólnak rá. Ha én szóltam neki, akkor a válasz az volt, h apa úgyis megengedi, apa meg nem szólt rá, h nem lesz ez így jó. Volt, amikor úgy mentem haza, h szó szerint az egész lakásban sz** szag volt, mert apa nem vette észre, és nem húzta le utána.

- ugyanez a többi dologra, szabad volt labdáznia bent, nem baj, ha valami összetörik, "én nem szólok rá" amikor itt van jelszóval

- szabad volt a kaját dobálnia, amit főztem nekik, szintén ugyanezzel a jelszóval

- én félseggel, félve ülhettem le a drága ülőgarnitúrára, h össze ne kenjem, meg ne sértse a gyűrűm és egyebek. A kislány használhatta mászókának, az előbb említett okokból.

Nem én választottam el a szülőket, jóval a szétmenés után jöttem, és mégis megkaptam mindig, h neki fáj, h nem él vele a családja....

Itt amúgy még senki nem volt kiborulva attól, h valami rosszat tett a gyereke, vagy rettentő rossz volt, vagy csúnyát mondott, vagy mittomén?

Vagy valamelyik rokon gyerekétől esetleg?

Szia!

Nekem is van egy fiam, és azt gondolom, hogy ez önmagában nem mentség a viselkedésükre, hogy "gyerek". Tudom, most baromi menő a liberális nevelés, azaz, hogy mindent szabad, de szerintem ez hülyeség.

Ha ásnak a kertben - akkor van kert, vegyetek homokozót nekik. Nekem a 3 éves gyerekem nem dobálja szét a ruháit, megtanulta, hova kell tenni, és bár evés-ivás közben persze előfordul baleset, egész más azt kezelni, mint azt, hogy mindig minden folyik-ragad.

Szerintem nem a gyerekeket "utálod", hanem a helyzetet. Hogy mi lehet a megoldás, és mitől nem lesze hárpia?? Üljetek le először 2-esben a férjeddel, mondd el neki, hogy neked ez így nem jó, mit szeretnél, beszéljétek meg, hogy hol vannak a határok a gyerekekkel kapcsolatban - mit lehet nekik és mit nem, mit lehet neked (nevelés címszóval) és mit nem. Aztán ha megvan a közös álláspont, ezt beszéljétek meg a gyerekek anyjával is (ez azért fontos, hogy a gyerekek lássák a közös álláspontot), és ha ez is megvan, el lehet mondani a gyerekeknek, hogy mit szeretnétek kérni tőlük, és a várt viselkedésnek milyen következnményei (jutalom és büntetés) vannak.

Nem tudom, mekkorák, de a gyerekek nem hülyék. Nálunk is működött gyerekkorunkban, és a 3 évesemnél is működik, hogy bizonyos dolgokat csak otthon lehet, vagy csak a mamánál és viszont.

Ha ehhez a dologhoz szeretettel állsz hozzá a gyerekek felé, sokkal inkább elfogadják.

A maszatolásra meg ilyesmire természetesen van "igénye" egy kisgyereknek, vegyél nekik "festős pólót", amit nem sajnálsz, abban lehet festeni, sóliuszt-gyúrmázni, ezt építsd be a napjukba, és akkor ki tudják élni magukat.

Nálunk még a pakolás is úgy ment, hogy nem akarta (természetesen) a gyerek. Megbeszéltük, hogy amit nem rak el, az másnap (nálatok legközelebb) nincs. 3-4 este alatt elfogyott az összes játék, felfogta, hogy tényleg nincs. Azóta pakol, mint a kisangyal. Igaz, amikor ezt eljátszottuk, 2 éves volt. De szerintem a nagyobbak is megértik.

Sok sikert!

Pedig aki örökbefogadás előtt áll, annak bizony nagyon-nagyon elfogadónak kell lennie,... ha a férjed gyerekeitől így kiakadsz, akkor mi lesz egy "sajátnak" gondolt, de valójában " idegen embertől" származó gyerekkel?

Ez nagyon csúnyán hangzik így leírva, de érdemes rajta elgondolkodnod.

Ha ez természetes ne kezdjen egy olyan emberrel akinek már volt családja!

Gondolta, hogy az ő két szép szeméért a gyerekek el lesznek felejtve?

Medve anyám...

Gondolom te egy sarokban ülve töltötted a gyerekkorodat úgy, hogy közben horgoltál.

A férjeddel egyébként beszéltél erről?

Nyilván nem arra gondolok, h elmondtad neki, h idegesítenek a gyerekei, hanem, hogy próbáltad -e már rávezetni, h kicsit nagyobb szigor kéne ..?

Ezen mosolyognom kell, bocsánat! :)

Gondolom nincsenek saját vér szerinti gyerekeid. Jó tanács, ne azelőtt takaríts, mielőtt érkeznek, hanem utánuk,és mondjuk, abban a tudatban, hogy hétfőn távoznak, talán könnyebben elviseled őket! :)

Nem mumus vagy, hanem egy hárpia! Ezek gyerekek. Mégis mit vártál???

Ezzel azt éred el, hogy a párod ott hagy, vagy a gyerekek anyja jól helyre rak, amit én már meg is tettem volna a helyében!!!

Hat, a gyerekek ilyenek, en is neha tepnem a hajam, hogy az enyeim mit csinalnak :D

Nem lehet oket vigyazallasba parancsolni.

A gyermek mindenhol gyermek. Ugy tunik, otthon erzek magukat. Tedd felre a rendmaniadat. Ha kellett a tehen, kelljen a borja is. Persze az utalatot nem szukseges kimutatni. Mi lenne, ha bogracsoznatok, sutnetek stb. egyutt?

Te nem tudod kezelni a helyzetet.

Azt hiszem, neked nincs gyereked.

Tényleg rossz vagy, viszont vígasztaljon a tudat, hogy rajtad kívül rengetegen vannak így ezzel.

Elméletben persze mindenki elfogadja a szerelme gyerekét, de amikor ott van veled napokig egy kis cukiság, akivel nem tudszz mit kezdeni, mert mondjuk teljesen más elvek szerint neveli anyu, mint ahogy te tennéd, vagy ami nálad már kiveri a biztosítékot, azt neki még bőven szabad ...

Gondolom, nagyon is jól tudod, miről beszélek. Én megértelek.

Viszont a többség nagyon nem, ezért kösd fel a bugyit, mert most aztán minden leszel, csak szűzlány nem :)