Rossz vagyok, ha nem szeretem,hogy a férjem előző házasságából nálunk vannak a gyerekei? (beszélgetős fórum)

Érdekes topik.

Ott kéne lenni, és látni, vajon tényleg olyan "ördögfiókák" azok a gyerekek, amikor ott vannak? Vagy a topiknyitót csak az zavarja, hogy ilyenkor felborul a megszokott életvitelük - ahogy ő maga is leírta.

Sok-sok türelem kell a helyzet kezeléséhez, az biztos, és feltétlenül szükség van arra is, hogy apuka is partner legyen ebben. Mert a leírásból tényleg nem derül ki, hogy vajon az ottléteknél hol van apuka? Hogy reagál?

Lehet egy gyerek bármilyen "angyalka" kicsi korában, kamaszodva olykor "megbolondul" egy kissé, nehezebben kezelhetővé válik. Valóban be kell tartatni bizonyos szabályokat, de a gyerek mellett a rendmánia nem fog működni. Vagy ha mégis, azt a családot sajnálom... Egy bizonyos mértékig lazábbnak kell lenni - nem a végtelenségig megengedni mindent, persze.

De a topiknyitó még örülhet, hogy a rendetlenséget csak két hetente kell elviselnie, nem mindennap, mintha saját gyereke lenne. Ha az életvitelének megváltozását ilyen nehezen tűri, akkor bizony tényleg komolyan el kell gondolkodni, vajon tényleg jó lenne-e ha örökbe fogadna? Mert akár saját, akár örökbe fogadott gyerek, az élet gyökeresen megváltozik általa.

Egy tipp esetleg: le kéne foglalni azokat a fiúkat, amíg ott vannak. Lehet, hogy unalmukban csinálnak mindenfélét. Mindenesetre megrendszabályozni - anélkül, hogy hárpiává válna a szemükben - csak az apuka együttműködésével, egyetértésével lehet.

Szia!

csak átfutottam a fórumot... de nem látom, hogy amíg te megcsinálsz dolgokat (fűnyírás, ablakpucolás, stb), amit a gyerekek felforgatnak (ásás, locsolás)... addig hol van az apukájuk? és utána, amikor ezeket rendbe kell honzi?

nem vagy köteles szeretni a helyzetet, de muszáj elfogadnond a gyerekeket, mert életed párjának az ők az élete... de én ebben a helyzetben -ha már a gyerekek viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után- igenis elvárnám, hogy ha a gyerek nem tesz maga után rendet, akkor igenis apuci emelje meg a porszívót, vagy pakoljon el...

egyébiránt pedig a gyerek ilyen... ilyen lesz a tiéd is. nem tudom, mióta tart ez az állapot, de a gyerekek szeretik feszegetni a határokat... próbálgatják, hogy meddig mehetnek el... és ha nem vagy elég határozott és következetes, újra és újra csinálni fogják.

anyam egesz eleteben mast sem szajkozott, mint tegyek rendet, pakoljak osssze! Par mondatot sosem valtottunk, mert nem tud masra gondolni, mint a rendre.

A gyerekeket nem erdekli a rend, viszont, ha jo peldat latnak, akkor megtanuljak a szuloktol. Nyilvan nem 5 eves korukban, hanem amikor kicsit erettebbek lesznek, akkor elojon. Addig meg jatszattok veluk, meg beszelgessetek! :)

A tiszteletért nem kell megdolgozni, ez tévedés szerintem. A tisztelet vele született előjoga mindenkinek, már az egy napos csecsemőnek is az én szememben, pusztán azért, mert élőlény, sőt, ember.

Max. elveszíteni lehet a tiszteletet cselekedetekkel (de nem gondolom, hogy a mumuskodás ezek közé tartozna)

Figyelj, a rendmánia és a gyerek, legalábbis amíg kicsi, nem kompatibilis fogalmak, ezzel jobb tisztába jönni. Lazíts, az ember, még a más gyereke is fontosabb kell legyen, mint a tiszta ablak.... ez így leírva olyan evidens, nem?

Igen, hárpia, mumus leszel, ha mindig rászólsz a gyerekekre, de nem elég lenyelni a békát, belül is felül kell emelkedned a rendmánián, még jóval azelőtt, hogy örökbefogadnátok egy kicsikét.

Gondolom, nem könnyíti most mega dolgod, hogy a férjed gyerekei óhatatlanul a férjed volt feleségére, múltjára emlékeztetnek. Viszont gondolj erre úgy, mint egy éles tanfolyamra az örökbefogadás előtt, ha velük nem megy, kérdés, hogy a sajátoddal menni fog-e (egyébként, igen, biztos vagyok benne:)

Persze, van igazad. De azért szerintem a tisztelet egy gyerek felől egy felnőtt felé azért legyen meg.

Ha lázadnak a fórumindító ellen azt máshogy is megtehetnék. A nevelés pedig ebben a helyzetben igenis fontos. Lehet, hogy álomvilágban élek, de azért egy kamasz (bár nem rémlik a gyermekek kora, de nem olyan kicsik már ha jól étettem) azért tudja már, hogy mi a határ.

Hogyne, csak azért a tiszteletért meg kell dolgozni és nem a mumusként viselkedés hozza elő az exek gyerekéből általában, hiszen az új feleség amúgyis mumus egy gyerek szemében, ahogy ezt a viselkedésük is tükrözi.

Amúgyis teljesen feleslegesnek tartom ebben a topikban nevelésről vitázni, hisz itt nem neveletlenségről van szó, hanem egy új helyzettel való megbirkozni nem tudásról, mindkét fél részéről, de az új feleség részéről mindenképpen.

Abban teljesen igazad van, hogy úgy mint a saját gyerekedet senkit sem lehet szeretni.

Nekem van két keresztgyerekem, idősebbek, mint a fiam. Imádtam - imádom Őket. Amikor terhes lettem, aggódtam, hogy majd nem fogom Őket annyira szeretni, mert lesz sajátom. De nem lett így, a fiamat egész másfajta imádattal veszem körül. A keresztgyerekeimet ugyanúgy szeretem mint régen.

Az csak duma, hogy "úgy szeretem, mintha a sajátom lenne"

Nagyjából átolvasva a hozzászólásokat az én véleményem az, hogy attól mert a gyerek gyerek még nem szabad mindent megengedni. Persze nem állhatnak egész nap vigyázz állásban meg nem ülhetnek egész nap egy helyben, de úgy gondolom, hogy tiszteljék már annyira az apuka párját, hogy nem dúlják fel a pázsitot vagy nem kenik szét az ablakot mocsokkal.

Én is rendmániásnak tartom magam, a lányom 11 hónapos. Mára már megtanultam legyőzni saját magamat: most már nem megyek a lány után és pakolok egész nap, hanem este. De ő még nagyon pici és!!! ha pakolunk este őt is bevonom a rendrakásba. Valamikor el kell kezdeni azt hiszem. Nem azt mondom, hogy egyedül pakoljon össze de segítsen és idővel azért majd megtanulja, hogy ne legyen kupi a szobában.

Ezt komolyan gondolod, hogy irigy, mert nem tudja/akarja tolerálni két neveletlen kiskamasz viselkedését?

Nem keversz valamit össze?

Kedves Virág, ne érezd hibásnak magad emiatt.

Én is hasonló cipőben jártam.

A párom özvegyen maradt két gyerekkel, egy évvel később ismerkedtünk meg, akkor a gyerekek 12 és 15 évesek voltak. (11 éve)

Terveim, elképzeléseim a szép családi életről náluk zátonyra futottak, a papa barátnőjeként emlegettek évek múlva is, amikor ott laktam.

Amikor segítségre volt szükség, elvárták- megadtam- ,de az előírásokat, javaslatokat tőlem nem fogadták meg.

A papa két tűz között érezte magát, ezerszer beszéltünk a gondokról.

A gyerekek nagyon értenek hozzá, hogy feszültséget szítsanak.

Végül is úgy zártam le a dolgot magamban, hogy amire szükségük van, megadtam, mindenben segítettem, és elfogadtam ezt a "kívülálló" pozíciót a párom kedvéért.

Szeretni mások gyerekét szerintem nem lehet úgy, mintha az saját, vagy a kezdettől saját nevelés lenne- valahogy próbálj meg talán te is lazább, és egy picit kívülálló lenni.

Kedves Fórumindító!

Én nem ítélek el téged.Itt nem a gyerekek zavarnak téged,hanem a viselkedésük.Nekem is van gyerekem és most lesz mégegy,DE a neveletlen gyerekektől egész egyszerűen rosszul vagyok.Attól mert gyerekek ez nem mentség a viselkedésükre.Igenis szabályokat kell felállítani nekik.Az én kislányom 3,5évesen elpakol maga után,ha alszik az apukája csöndben marad,reggel nem ébreszt fel megvárja amíg felkelünk,addig pihen az ágyába.Berakja a szekrényébe a ruháit,nem ás a kertben és tudja,hogy a kutya nem mehet hátra ezért arra is oda figyel,hogy bezárja a kiskaput..és még sorolhatnám.Egyik ismerősömnek van 2 fia.Bent a panel lakásba rúgja a focilabdát az ajtóhoz.

Széttörik az ágyat,úgy ugrálnak.Ordibálnak,nyúlkálnak az égő gyergyákhoz és sorolhatnám..na szóval itt a neveléssel van a gond.Ha anyuka nem neveli meg apuka sem,mond meg az apukának,hogy nem azzal van a baj,hogy nem szereted őket,hanem,hogy nincsennek szabályok és ha itt vannak változtatni szeretnél ezen mert ez a gyerekek érdeke is!

Szerintem is itt a gyerekek viselkedésével van baj.A legkisebb gyerekem 5éves,nem a szõfogadás mintaképe,viszont ha másnál vagyunk,soha nem volt gond a viselkedésével.Sőt.Egyébként igenis vannak olyan gyerekek,akiknek nem magyarázzák el a szülők,h illene viselkedni.Én az anyjuk helyében is azt mondanám,h ne szedjék szét az apjuk házát,de ha így viselkednek,gondolom mit tanulhatnak otthon.Nálunk is volt a fiam 5éves szülinapi zsúrján több gyerek.Az egyik-csak az az egy-pl.kidobâlta a homokozóból a homokot,a fiam lapátját eltörte,tette tönkre a játékait.A többi gyerek normálisan viselkedett,pedig ők se voltak megszeppenve,sőt a kisfiû nővére is ott volt,ő viszont egy tünemény volt.Nem,nem csöndes,stb.,de mindenkivel normálisan eljátszott,tudott viselkedni.

Mivel a házban közösen êlnek,ő tartja rendben,joga van hozzá,h ne engedjen mindent.Mi az,h a nagyszobában esznek és az ablak lelocsolása slaggal se egy átlagos hétvégi elfoglaltság szerintem.

Ó, hát csak ennyi a baj?

Az ember a saját gyerekétől is a falra mászik olykor, a saját gyerek is mindenhová felmászik, mindent szétpakol, vagy csak szimplán tunyul, míg te pakolsz utánuk különböző széthagyott holmikat.

Ez akkor is így van, ha erről senki nem beszél, mert az anyaság szent dolog és az árnyoldalairól tilos beszélni, mert az megtöri ezt a szentséget.

Mi van akkor, ha slaggal lelocsolják az egy hete tisztított ablakot? Tán sár folyik a slagból?

Mi van akkor, ha a dolgok nem a megszokott helyükön vannak átmenetileg? Semmi, a dolgoknak mindegy hol vannak, nekünk embereknek nem mindegy, ezen lehet változtatni.

A rend nem azért van, hogy életünk végéig szolgáljuk, a rend azért van, hogy amikor van lehetőségünk csendben megpihenni, akkor a rend ezt a pihenést kiszolgálja.

Van ideje a csendben pihenésnek is, ahogy a kettesbe levésnek is az új párunkkal, de vannak olyan feladatok az életben, amikkel meg kell birkóznunk, ha egy bizonyos életet választunk. Te ezt választottad, férjestül, idegen gyerekestül, nem a te dolgod a nevelés ebben az életkorban, a te dolgod most a barátkozás, a helyzet elfogadása és a helyzetből a lehető legtöbb és legjobb kihozása. Akár jól is érezhetnéd magad velük, ez rajtad múlik.

A konyhák és étkezők pedig nem azért vannak szerintem, hogy csakis és kizárólag ott együnk, hanem szintén azért, hogy nekünk civilizált embereknek a kényelmét szolgálják. Ha a nappaliban esznek, hát ott esznek és te szépen kitakarítasz utánuk, vagy kedvesen jajonghatsz, hogy jaj nézzétek fiúk, milyen morzsát csináltatok, valamelyikőtök idehozná nekem a porszívót. A szemrehányást mellőzném a hangsúlyból egészen addig, akár évekig, míg teljesen el nem fogadtak, meg nem ismertek és meg nem tanultuk ezeket a közös időket átmeneti családként megélni.

Az én szüleim is elváltak, és én is kamasz voltam. Apámhoz soha nem vendégségbe mentem, hanem második otthonomba, és ez a mai napig is így van. Nála is úgymond otthon vagyok, és otthon is érezhetem magam.

Mindig megkövetelte, hogy figyeljek a rendre, talán még jobban is, mint a rendes otthonban. Ez így természetes.

Azért, mert gyerek, és mert kamasz kellenek legyenek elvárások, mert akkor tanul dolgokat, és ezekkel az útravalókkal indul az életbe.

Igen,a férjednek kell ráncba szedni a gyerekeket.Neked meg tudomásul kell venned,hogy ha nem egyedül élsz,hogy mások nem rendmániások.

Beszéljétek meg a férjeddel,hogy miylen határokat tartsanak be a fiúk,amit mindketten el tudtok fogadni.