Reakciók az arcon (beszélgetős fórum)
Erre most tudnék olyat mondani amitől dobnál egy hátast de inkább kihagyom.
Szerintem magadra vetted, gondolom hasonló a történetünk, azért.
Igen,lehet.De az igazi szeretet,esélyt ad,főleg,ha utánanéznél,hogy tényleg normális lett.és egy életre megbánta.Ezek megint csak az én szavaim.
És mégis mivel lehetne megszivatni?
Erre azért kíváncsi lennék
Meg a szemétségre ha szemétség a válasz akkor abból minden lehet csak szeretetteljes kapcsolat nem.
Mert az épp az ellenkezője hogy mindketten kedveskednek egymással.
Az attól függ,mert,ha megváltozott,ami lehetséges,akkor nem mindneki olyan,mint a párod,és nem jó az általánosítás.Van,amikor jó,ha felvesszük a telefont,mert nem biztos,hogy mindenki olyan lenne,mint a párod.És ezt ne vedd sértésnek.
Mert egyértelműen én szakítottam vele, mivel nem olyan volt a kapcsolatunk mint amit én elvártam volna. S Ő egy szóval sem mondta egyszer sem, hogy próbáljuk meg ismét, mert megpróbál akár picit is de másképp cselekedni. Csak elismerte,hogy igazam van a vádakat illetően.
Igen, de már csinált a 4 év alatt sok szemétséget, meg úgy általában a hétköznapokban is(a vége felé) HP. volt de ami miatt szakítottam vele azt nehéz lenne überelni. Egyszer elfogy az ember türelme/bizalma és akkor annyi.
Én a helyedben mégiscsak megtalálnám, a megoldást,ha szeretem,pl vannak módszerek,amikkel úgymond megszivathatjuk emiatt,és ő tűr,mert szeret,és ha olyan,mint én,akkor elismeri,hogy igenis ezt megérdemli,és ahogy én fogalmaztam,(de ez én vagyok,megtanulta egy életre a leckét.
Kb.kezdhetted előlről a kilábalást ha jól értem
Pár hónapig csönd volt köztünk, majd okot talált a találkozásra (vagyis gondolom ez próbálkozásnak vehető,nem?), utána nap hívott telón, sokat beszélgettünk, és akkor utána kimondatlanul ismét vége lett (pedig biztos voltam benne, hogy ez a folytatás..).Ezek után oda zuhantam vissza ahol hónapokkal előtte voltam, hiába küzdöttem magam az adott szintre. Szóval igazad lehet, hogy nem kellene az ilyen hívásra válaszolni, mert akkor soha nem lesz vége.
Senki nem érdemli meg,ez tény,és nagy igazság,de,ha szeret,és kész bizonyítani,és normális életet vett fel,és azért együtt voltatok sokáig,ha jól emlékszem 4évet írtál,,akkor ezek a dolgok is számítanak.És a szeretet megbocsájt,és enged bizonyítani.
Ahhoz nem tudom mi kéne, amit ő tett az túlment minden határon.
Ennél még az is jobb lett volna ha meghal és úgy veszítem el, mert akkor legalább nem tudnék rá haragudni csak gyászolni.
Az én exem megbocsájthatatlan dolgot tett, csak azt nem értem miért, amikor én jó voltam hozzá(az is lehet hogy pont ezért)
Bár lehet hogy nem voltam elég jó neki de ezt akkor sem érdemeltem volna.
De persze mindannyian követünk el hibákat csak az nem mindegy hogy mennyit és mekkorát
És te miért nem hívod fel?
A kérdést arra értettem,hogy azt szeretné,hogy újrakezdjétek.És kész lenne bizonyítani,mert,(megint csak magamból indulok ki)mondjuk utánanéznél,és látnád,hogy normális életet vett fel.
Ezért reménytelenek az ilyen szituációk, mert ezek a gondolatok dolgoznak mindkét fél részéről, és félünk a megalázkodástól. Nem tudhatjuk, hogy melyik két általad is említett eset áll fenn, és ezért inkább gyötrődünk és várunk.
Vagy felvenném vagy nem(persze szívem szerint felvenném, de az eszem azt diktálja hogy akkor sosem múlik el a fájdalom, kérdés hogy melyikre hallgatok)
Rettentő súlyos volt,de megtanultam a leckét egy életre,és én örülnék,ha utánam nézne,hogy lássa,tényleg nem pasiztam.
Mit tennél,ha felhívna,mondjuk,ma vagy holnap,mert mondjuk,(magamból indulok ki)fontos vagy neki,és szeret.
Azt vágom, a "miatta" szót nem az exedre értettem, hanem arra hogy mi volt a kiváltó ok amiért szakítottatok, mennyire volt súlyos
Az enyém most éppen elég sz*r, zavar hogy nem tudom kiverni a fejemből
Miattam szakítottunk,nem miatta.
Én,azért nem jelentkezem pl,mert rettentően félek,hogy visszautasítana.
Attól függ mekkorát hibáztál, de ha szakítottatok miatta akkor biztos nem kicsit, legalább egy közepeset
MIért,most milyen a lelkiállapotod?AZ enyém depresszív,így lehet megfogalmazni.
Igen, arra vártam, habár én szakítottam, de akkor még nem gondoltam volna, hogy még hónapok múltán is csak ott jár majd az eszem.Én tényleg véglegesen szerettem volna szakítani, de rájöttem, hogy nem megy , tudod ez valahogy olyan se veled se nélküled szitu.
Lehet hogy attól fél hogy visszautasítanám azért nem jelentkezne, de az is lehet hogy azért mert nem vagyok már neki fontos
Azért mert a szerelem az nem múlik el csak úgy pikk-pakk
Persze,hogy úgy érzem,hogy nekem kellene lépjek,csak nem tudom mit mondana.
Őszintén szólva nem tudom, az sokmindentől függ, többek között a pillanatnyi lelkiállapotomtól is
További ajánlott fórumok: